2/1988. (V. 19.) IM rendelet

az igazságügyi szakértőkről[1]

Az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet 13. §-ának (4) bekezdésében, a Be. 404. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a Pp. 183. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendelem el:[2]

I. fejezet

A SZAKÉRTŐI SZERVEZET[3]

Az igazságügyi szakértők

1. § Az igazságügyi szakértő (a továbbiakban: szakértő) a szakértői tevékenységét az ország egész területén kifejtheti.

2. § (1) Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) való felvétel iránti kérelemben (a továbbiakban: kérelem) a 4. számú melléklet szerinti adatokat kell feltüntetni és igazolni.

(2)[4] Az igazságügy-miniszter megkeresi a K. 4. §-ának (3) bekezdésében megjelölt szerveket a kérelemre vonatkozó véleményük közlése végett. A kérelmezőt a véleményező meghallgathatja. A kérelem elutasítására vonatkozó javaslatot indokolni kell.

(3) Ha a szakértő névjegyzékbe való felvételére a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész tett javaslatot, az igazságügy-miniszter a felvétel iránti eljárás eredményéről tájékoztatja a javaslattevőket.

3. § (1) Az igazságügy-miniszter a névjegyzékbe való felvételről a szakértőt írásban értesíti, és igazságügyi szakértői igazolvánnyal látja el, amelyben megjelöli a szakértő szakágazatát.

(2) A munkaviszonyban (közszolgálati, közalkalmazotti vagy más szolgálati viszonyban) álló szakértőnek a névjegyzékbe való felvételéről a munkáltatót értesíteni kell.

4. § Az Igazságügyi Minisztériumban vezetett névjegyzék nyilvános.

5. § (1) A szakértő a működését a szakértői eskü letétele után kezdheti meg.

(2) A szakértői eskü szövege: »Én ........................... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és a szolgálati titkot megőrzöm; igazságügyi szakértői tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el.«

6. § A szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság (a továbbiakban: kirendelő szerv) rendeli ki. A szakértő megbízás alapján más állami szerv, gazdálkodó és társadalmi szervezet, egyéb jogi, illetve magánszemély számára is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelő szervtől származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.

7. § A szakértő az írásbeli szakvéleményt bélyegzőjével látja el. A bélyegző feltünteti a szakértő nevét és az igazságügyi szakértői igazolványában meghatározott szakágazatát. A bélyegzőn az állami címer nem használható.

8. § A szakértő a szakértői tevékenységéről nyilvántartást vezet. Ebben fel kell tüntetni a kirendelő szerv megnevezését és ügyszámát, a felek (megbízó) nevét, a kirendelés (megbízás) és a szakvélemény keltét, valamint a felszámított szakértői díjat.

9. § (1) A szakértő tevékenységét az igazságügy-miniszter megvizsgálhatja. A vizsgálat megkezdéséről a szakértőt értesíteni kell. A vizsgálatot a K. 4. §-ának (3) bekezdésében megjelölt szervek, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész is kezdeményezheti.

(2) A vizsgálat során a szakértőt személyesen meg kell hallgatni. A szakértő tevékenységére vonatkozóan be kell szerezni az (1) bekezdésben felsoroltak véleményét.

(3) Jogerősen el nem bírált ügyben készített szakértői vélemény nem vonható a vizsgálat körébe.

10. § (1) Ha a szakértőt a K. 4. §-ának (4) bekezdése alapján a névjegyzékből törlik, a működésének megszűnésétől számított nyolc napon belül köteles átadni igazolványát és bélyegzőjét az Igazságügyi Minisztérium részére, a folyamatban levő ügyek iratait pedig a kirendelő szervnek, illetve a megbízónak.

(2) Az igazságügy-miniszter a névjegyzékből való törlésről a szakértőt, valamint munkaviszonyban álló szakértő esetében a munkáltatót is írásban értesíti.

Az igazságügyi szakértői intézmények

11. § (1) Az igazságügy-miniszter által alapított intézmények (a továbbiakban: intézmény) nevét, szakterületét és illetékességi területét az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézeteinek szakértői, valamint a rendőrorvos szakértők a 2. számú mellékletben megállapított illetékességi területen járnak el.

(3) A 3. számú mellékletben meghatározott szakkérdésekben az igazságügyi szakértői intézmény, illetőleg az ott felsorolt más állami szerv jár el.

(4) A 11. § (1)-(3) bekezdésében fel nem sorolt szervek illetékességi területét a szervek alapító okirata tartalmazza.

12. § A 11. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt szervek kivételesen illetékességi területükön kívül is eljárhatnak. Szükség esetén, vagy ha az eljárásra illetékes szerv kizárási vagy egyéb ok miatt akadályoztatva van, más szerv, illetőleg szakértő is igénybe vehető.

13. § (1) Az intézményt az igazgató vezeti.

(2) Az intézmény az ellátott szakterületeknek megfelelően irodákra és osztályokra tagozódhat.

14. § (1) Az ügyben eljáró szakértőt az intézmény igazgatója az intézményben működő szakértők közül jelöli ki. Ha a kirendelés (megbízás) megnevezi, hogy az intézmény melyik szakértője járjon el, lehetőleg a megnevezett szakértőt kell a kirendelés (megbízás) ellátására kijelölni.

(2) Szükség esetén az intézmény igazgatója az intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban nem álló szakértőt is felkérhet a szakvélemény elkészítésére, feltéve, ha ehhez a kirendelő szerv (megbízó) hozzájárult.

(3) Az intézmény igazgatója a szakértő kijelöléséről - a működésének megkezdése előtt - értesíti

a) a kirendelő szervet, büntetőeljárás esetén a terheltet és a védőt;

b) a bíróságon folyó büntetőeljárás során az ügyészt, illetve a magánvádlót is;

c) polgári eljárás esetén a feleket, a beavatkozót és az ügyben eljáró ügyészt.

(4) Az intézmény igazgatója indokolt esetben - különösen, ha a vizsgálat elvégzése halaszthatatlan - a szakértő kijelöléséről szóló értesítést az érdekelteknek utólag is megküldheti.

15. § (1) Nem jelölhető ki az intézménynek az a szakértője, akinél a jogszabályban meghatározott kizárási ok áll fenn. Ha a kizárási ok az intézmény vezetőjére áll fenn, az intézményben működő egyetlen szakértő sem adhat szakvéleményt.

(2) Az intézmény igazgatója a szakértő kijelöléséről szóló értesítésben közli, hogy az eljáró szakértőre vagy az intézmény vezetőjére vonatkozó esetleges kizárási okot az intézménynél vagy a kirendelő szervnél lehet bejelenteni. Az intézmény a kizárási ok bejelentéséről a kirendelő szervet haladéktalanul értesíti.

(3) Ha az intézmény igazgatója a kizárási okot alaposnak tartja, más szakértő kijelöléséről a saját hatáskörében gondoskodik.

(4) Ha a kirendelő szerv a szakértőre nézve kizárási okot állapít meg, az intézmény igazgatója más szakértőt jelöl ki. Ha a kizárási ok az intézmény igazgatójára vonatkozik, az intézmény szakvéleményt nem adhat és a kirendelő szerv más intézményt vagy szakértőt vesz igénybe.

16. § (1) Az intézmény szakértője a szakvéleményének aláírásakor feltünteti az igazságügyi szakértői igazolványában meghatározott szakágazatát.

(2) Az intézmény alkalmazásában álló szakértő az intézményi feladatok ellátásakor az intézmény bélyegzőjét használja.

17. § (1) Ha a szakértői működéssel és a közalkalmazotti jogviszonnyal nem összeférhetetlen, továbbá ha az intézmény igazgatója előzetesen írásban hozzájárult, az intézmény alkalmazásában álló szakértő saját nevében is készíthet szakvéleményt. Ebben az esetben a szakértő a szakvéleményen az intézmény bélyegzőjét nem használhatja és köteles a 8. §-nak megfelelő nyilvántartást vezetni.

(2) A szakértő és az intézmény igazgatója megállapodik a szakértő saját nevében készített szakvéleménye intézményi költségeinek megtérítéséről.

18. § (1) Az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt működő intézményekkel kapcsolatos egyes igazgatási, gazdálkodási és munkaügyi feladatokat az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala látja el.

(2) Az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalának Szervezeti és Működési Szabályzatát az igazságügy-miniszter állapítja meg.

(3) Az igazságügy-miniszter által alapított intézmény szervezetének kialakítását az igazságügy-miniszter hagyja jóvá.

Eseti szakértő

19. § Ha a felmerült szakkérdésben nincs igény bevehető igazságügyi szakértő vagy intézmény, a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező más természetes személyt vagy jogszabályban meghatározott intézményt is igénybe lehet venni.

A szaktanácsadó, a szakközreműködő, a szakértőjelölt és a segédszemélyzet

20. § (1) Büntetőügyben szaktanácsadó vehető igénybe (Be. 79. §). A szaktanácsadó igénybevételéhez határozat nem szükséges; a kirendelő szerv írásban vagy szóban közli a szaktanácsadóval, hogy milyen eljárási cselekményeknél kell közreműködnie, illetőleg mire kér felvilágosítást.

(2) A szakértő a vizsgálat egy részének elvégzésére - szükség esetén - szakközreműködőt kérhet fel; a szakvéleményben meg kell jelölnie, hogy a lelet és a szakmai ténymegállapítás meghatározott része kitől származik.

(3) A szaktanácsadó és a szakközreműködő - ha megfelel a szakértőként való kirendelés feltételeinek - a további eljárás során szakértőként igénybe vehető.

21. § A szakértő technikai jellegű tevékenység elvégzésére segédszemélyzetet, az igazságügyi szakértői intézmény alkalmazásában álló szakértő a szakvélemény előkészítésére az intézményben alkalmazott szakértőjelölt közreműködését veheti igénybe; erről a szakvéleményben a kirendelő szervet tájékoztatnia kell.

A szakvélemény felülvizsgálata

22. § A szakvélemény felülvizsgálata céljából az erre kijelölt testületeket, illetve szerveket kell megkeresni [K. 7. § (1) bek.]. Az a szakértő, aki a szakvéleményt adta, a felülvizsgálatban nem vehet részt.

II. fejezet

A SZAKÉRTŐ MŰKÖDÉSE

A szakértő kirendelése

23. § (1) A szakértő igénybevételének szükségessége esetén a kirendelő szerv szakértőt rendel ki.

(2) A kirendelő szerv a szakértőt írásbeli határozattal, kivételesen szóban vagy távbeszélőn rendeli ki.

(3) Ha a szakértő kirendelése szóban vagy távbeszélőn történt, a kirendelést a szakértő meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben vagy az ügyiratnál fel kell jegyezni.

(4)[5] A kirendelő szerv lehetőleg már a határozatának meghozatala előtt gondoskodik arról - szükség szerint a kirendelendő szakértő vagy a szaktanácsadó előzetes bevonásával -, hogy a szakvélemény elkészítéséhez szükséges iratok, továbbá tárgyak és minták (a továbbiakban: tárgy), valamint az esetleges korábbi vizsgálat anyagai rendelkezésre álljanak.

24. § A kirendelő határozatnak - az eljárási jogszabályokban foglaltakon kívül - tartalmaznia kell:

a) a kirendelt intézménynek, a szakértőnek, illetőleg a szakértői csoport vezetőjének a megnevezését,

b) a szakértői feladat teljesítéséhez szükséges adatokat, meghatározva az esetleges irattanulmányozási kötelezettség kereteit,

c) a szakértő részére átadandó iratok és tárgyak megjelölését, valamint az átadás időpontját, ha pedig az átadás nem lehetséges, annak meghatározását, hogy a szakértő az iratokat és tárgyakat hol és mikor tekintheti meg,

d) az átadott iratok és tárgyak kezelésére, vizsgálatára, visszaadására, illetőleg részleges megváltoztatására vagy megsemmisítésére vonatkozó rendelkezéseket,

e) a mintavétel elrendelését, ha azt a kirendelő szerv nem biztosította,

f) azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia, így a büntetőeljárás során azokra az okokra és körülményekre vonatkozó kérdéseket is, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették,

g) a szakvélemény előterjesztésére megszabott határidőt, az esetleges soronkívüliségre való utalást és az előterjesztés módjára vonatkozó felhívást.

25. § A mintavételt általában a kirendelő szerv végzi. Ha a mintavételre a kirendelő szerv tagjának távollétében kerül sor, a kirendelő határozatban a mintavétel módját - szükség esetén - meg kell határozni.

26. § (1) Ha az ügyben különböző szakághoz tartozó szakértőket rendelnek ki, vagy később válik szükségessé más szakágban működő szakértő alkalmazása, a kirendelő szervnek a határozatban lehetőleg el kell határolnia a szakértők tevékenységét, továbbá meg kell állapítania a tevékenységek sorrendjét és a szakértők együttműködésének módját.

(2) Ha a kirendelt szakértők egyike intézmény, a szakértők együttműködéséről az intézmény gondoskodik.

(3) Ha a kirendelő szerv a szakértői csoport vezetőjét jogosítja fel arra, hogy a többi szakértőt bevonja, az (1) bekezdésben meghatározott feladatokat a szakértői csoport vezetője látja el.

27. § (1) A szakértő köteles haladéktalanul közölni - intézmény kirendelése esetén annak vezetője útján - a kirendelő szervvel, hogy

a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn,

b) a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a szakismereteinek körébe,

c) a szakértői tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg.

(2) Ha az intézmény vezetője más szakértőt nem jelöl ki, az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a szakértő a nála levő iratokat és tárgyakat haladéktalanul visszaadja a kirendelő szervnek, és lehetőleg tájékoztatja, hogy milyen szakértő hivatott véleménynyilvánításra. Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben az iratok és tárgyak visszaadásáról a kirendelő szerv dönt.

(3)[6] A szakértő a kirendelő szervtől, valamint a felektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti.

(4) A kijelölt és az eseti szakértő a kirendelés ellátásával kapcsolatban felvilágosításért fordulhat az intézményhez.

A szakértői vizsgálat

28. § (1) A szakértő a vizsgálatot a jogszabályok szerint, a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteinek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.

(2) Ha a kirendelő szerv kötelezte az eljárásban részt vevőket a megjelenésre, a szakértő a kirendelő szerv tagjának távollétében is végezhet vizsgálatot vagy mintavételt. Ezek helyéről és időpontjáról a szakértő az eljárásban részt vevőket vagy az egyébként érdekelteket értesíti.

29. § (1) A szakértő a mintavételt sürgős esetben a kirendelő szerv erről szóló határozata [24. § e) pont] nélkül is elvégezheti, de erről köteles a kirendelő szervet haladéktalanul értesíteni.

(2) Ha a szakértőnek olyan tárgyat kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetőleg eredeti állapotban úgy kell megőriznie, hogy az azonosság kétséget kizáróan megállapítható legyen.

(3) A tárgy megváltozásával vagy megsemmisülésével járó vizsgálatot a gazdaságosság követelményére figyelemmel általában az egyéb vizsgálatok után kell elvégezni. Az ilyen vizsgálatot megelőzően a tárgy jellemző adatait jegyzőkönyvbe kell foglalni, és a tárgyról szükség esetén fényképet, öntvényt vagy más, azonosításra alkalmas tárgyat kell készíteni.

30. § (1) A szakértő kérheti a kirendelő szervtől, hogy a neki át nem adott tárgyat szakvéleményének kialakítása céljából megtekinthesse, laboratóriumi körülmények között megvizsgálhassa, és szükség esetén mintavételt végezhessen. Ennek időpontjáról - ha a felek jelenlétének az eljárási jogszabályok szerint helye van - a kirendelő szerv, illetőleg annak rendelkezése alapján a szakértő a feleket és más érdekelteket értesíti.

(2) Ha a szakértő a kirendelő szerv részéről eljáró személy távollétében tekinti meg a tárgyat, annak azonosításával, kezelésével és őrzésével kapcsolatban a jelenlevőkhöz kérdéseket intézhet.

31. § (1)[7] A szakértő, ha a megállapítása szerint a kirendelő határozatban feltett kérdések körén [24. § f) pont] túl kell terjeszkedni, illetve az eredeti tényállást módosító vagy kiegészítő tényeket tapasztal, továbbá ha a más szakághoz tartozó szakkérdés elbírálásához további szakértőt kell igénybe venni, és jogszabály eltérően nem rendelkezik, javaslattal fordulhat a kirendelő szervhez.

(2) A szakértő köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelő szervet, ha annak a hatáskörébe tartozó intézkedés vagy nyomozási cselekmény (pl. lefoglalás) szükséges.

A szakvélemény

32. § (1) A szakértő a szakvéleményt - a kirendelő szerv intézkedésének megfelelően - írásban vagy szóban terjeszti elő.

(2) A szakvélemény kiterjed a kirendelő szerv - és a kirendelő szerv útján a felek - által feltett kérdések megválaszolására, továbbá az egyéb szükséges megállapításokra.

33. § (1) A szakvélemény magában foglalja:

a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó részletes adatokat (lelet),

b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,

c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás),

d) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, utalva azok bizonyosságára vagy a valószínűség fokára, ezek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).

(2) A szakértőnek véleménye megalkotásánál értékelnie kell az ügyben esetleg már korábban lefolytatott vizsgálat adatait és megállapításait is.

34. § (1) Ha a vizsgálatban több szakértő működött közre, a véleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértő milyen vizsgálatot végzett.

(2) Ha több szakértő azonos véleményre jut, a szakvéleményt közösen is előterjeszthetik (együttes vélemény). Több szakághoz tartozó szakkérdésben a szakértők véleményüket egyesíthetik (egyesített vélemény). A szakértő jogosult eltérő vélemény előterjesztésére is.

35. § (1) A szakértő az írásbeli szakvéleményét - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az előterjesztésre megszabott határidő alatt a kirendelő szerv által meghatározott példányszámban nyújtja be.

(2) Az írásbeli szakvéleményt a szakértőnek alá kell írnia, és - az eseti szakértőt kivéve - a bélyegzőjével kell ellátnia.

36. § (1)[8] Ha a szakértő az eljárása során az üggyel összefüggő olyan, az eredeti tényállást kiegészítő vagy módosító tényt, illetve olyan jelenséget, hiányosságot vagy rendellenességet észlel, amely a megválaszolandó kérdések körén [24. § f) pont] kívül esik, erről a kirendelő szervet az esetleges javaslataival - károsodás veszélye esetén haladéktalanul - tájékoztatja, és a szakvéleményében kitérhet további kérdések megválaszolására is. A kirendelő szerv a további kérdések megválaszolását megtilthatja, ha érdemi információt nem tartalmaznak, illetve költségnövelő hatásuk van.

(2) Ha a szakértő több eljárásban lefolytatott vizsgálatai alapján észlel hiányosságot vagy rendellenességet, erről tájékoztatja a bíróság elnökét (10. §), ha pedig e jelenségeket büntető ügyek nyomozása során folytatott vizsgálatok közben észlelte, a fővárosi, megyei főügyészt is.

37. § (1) Ha az állami vagy más szerv (9. §) által adott szakvélemény kiegészítése szükséges, a kirendelő szerv általában írásbeli kiegészítést kér.

(2) Ha a szakvélemény írásbeli kiegészítése után további felvilágosítás szükséges, a kirendelő szerv a szakvéleményt adó állami vagy más szervet azzal a felhívással idézi meg, hogy jelölje ki a szervnek - elsősorban az adott ügyben eljárt - dolgozóját, akit a kirendelő szerv szakértőként hallgat meg.

A szakértő titoktartási kötelezettsége

38. § (1) A szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli. Ezekről a tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró hatóságokat, továbbá a jogszabályban meghatározott szervet (személyt) tájékoztathatja.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés nem zárja ki a szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos és oktatási célra - a személyiségi jogok sérelme nélkül - történő felhasználását.

A szaktanácsadó, a szakértőjelölt és a szakközreműködő eljárása[9]

39. § (1)[10] A szaktanácsadó, a szakértőjelölt és a szakközreműködő eljárására a 28. § (1) bekezdése, a 29-31. § és 38. § megfelelően irányadó. A titoktartási kötelezettség (38. §) a segédszemélyzetre is vonatkozik.

(2) A szaktanácsadó szakvéleményt nem terjeszt elő, a felvilágosítást - a kirendelő szerv kívánsága szerint - írásban vagy szóban adja meg.

III. fejezet

SZAKÉRTŐI VIZSGÁLATOK

Orvosszakértői vizsgálatok

1. Halottszemle

40. § (1) A halottszemlénél elsősorban igazságügyi orvostani szakképesítéssel rendelkező szakorvost, ha pedig a késedelem a halottszemle megtartását akadályozza, más - körzeti, rendelőintézeti stb. - orvost kell alkalmazni.

(2) Rendkívüli halál esetén a halottszemle megtartásába - indokolt esetben - más szakértőt is be kell vonni.

41. § A halottszemlén jelen lehet, de abban nem működhet közre az az orvos, aki a meghalt személyt a halált megelőző időszakban gyógykezelte. A kezelőorvos a meghalt személy betegségére, az alkalmazott gyógykezelésre vagy az orvosi beavatkozásra vonatkozó felvilágosítást az orvosi titokra való hivatkozással a halottszemlét végző orvosnak vagy a kirendelő szerv eljáró tagjának nem tagadhatja meg.

42. § (1) A helyszín eredeti állapotáról és fontosabb részleteiről fényképfelvételt és vázrajzot kell készíteni. A holttestről a ruhát - a szükséghez képest - a halottszemlén részt vevő orvos intézkedése szerint, illetőleg közreműködésével lehet eltávolítani. Ismeretlen holttest esetén el kell végezni az azonosításhoz szükséges teendőket.

(2) A halottszemlét végző orvosnak meg kell győződnie arról, hogy az elhunyt tett-e életében - a külön jogszabály által meghatározott módon - nyilatkozatot a gyógyító célú felhasználásra történő szerv és szövet kivétele ellen (a továbbiakban: tiltakozó nyilatkozat).

(3) Ha a tiltakozó nyilatkozatot tartalmazó irat az elhunyt hozzátartozójának birtokában van, azt köteles átadni a halottszemlét végző orvosnak.

43. § (1) A halottszemléről - ha nem a helyszíni szemlével együtt történik - az eljáró kirendelő szerv egyidejűleg jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvben fel kell sorolni a halottszemlén közreműködő személyek (az eljáró hatósági személy, a közreműködő orvos) nevét és munkahelyét, valamint a jelenlevő kezelőorvos nevét és lakóhelyét.

(2) A jegyzőkönyvet a halottszemlén részt vevő valamennyi személy aláírja.

2. Boncolás

44. § (1) Rendkívüli halál esetén - ha nem esik a 45. § hatály alá - a nyomozó hatóság a holttest hatósági boncolását rendeli el. Ennek elvégzésére igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel rendelkező szakorvost, rendőrorvost, illetőleg igazságügyi orvosszakértői intézmény vagy igazságügyi orvostani intézet orvosát kell alkalmazni.

(2) Ha a hatósági boncolás megkezdése után bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, a boncolást azonnal félbe kell szakítani, és erről az igazságügyi orvosi boncolás elrendelése céljából azonnal értesíteni kell a nyomozó hatóságot.

45. § (1) Ha rendkívüli halál esetén bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn, a nyomozó hatóság igazságügyi orvosi boncolást rendel el.

(2) Az igazságügyi orvosi boncolást két - állandó vagy kijelölt - igazságügyi orvosszakértő végzi. Közülük legalább az egyiknek igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel kell rendelkeznie.

(3)[11]

46. § (1) Ha a boncolással kapcsolatban laboratóriumi (toxikológiai, bakterológiai, kórszövettani, véralkohol stb.) vagy kriminalisztikai szakértői vizsgálatra van szükség, a foganatosítása végett a megfelelő állami szervet (9. §) a boncolást végző orvosszakértő közvetlenül keresi meg. Az igazságügyi orvosszakértői intézmény, illetőleg az igazságügyi orvostani intézet a laboratóriumi vizsgálatokat - az igazságügyi orvosi boncoláshoz kapcsolódó toxikológiai vizsgálat kivételével - saját hatáskörében elvégezheti.

(2) Tiltakozó nyilatkozat esetén a boncolás során a holttestből szervet és szövetet gyógyító célú felhasználásra nem szabad kivenni.

47. § Boncoláskor véleményt kell nyilvánítani arról, hogy az elhalt alkoholtól befolyásolt állapotban volt-e.

48. § (1) A boncolásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a boncolás helyét és időpontját, a boncolásban közreműködő és az eljáró hatósági személyek nevét és munkahelyét, továbbá a boncolás minden lényeges mozzanatát és valamennyi észleletét.

(2) A jegyzőkönyvben utalni kell a megőrzött bűnjelekre és ruharészekre.

(3) A jegyzőkönyvet a boncolásban közreműködő orvosok és a jegyzőkönyvvezető írják alá.

3. Kihantolás

49. § (1) A kirendelő szerv szükség esetén elrendeli a holttest kihantolását és az igazságügyi orvosi boncolást, ha a boncolástól előzetes vélemény szerint még eredmény várható.

(2) A kihantolást a kirendelő szerv részéről eljáró személy jelenlétében és igazságügyi orvosszakértő alkalmazásával kell végezni. Ha a kihantolást az igazságügyi orvosi boncolás a helyszínen közvetlenül követi, a boncolást végző orvosszakértőknek a kihantolásnál jelen kell lenniük.

(3) A kihantolási eljárás lényeges mozzanatait jegyzőkönyvbe kell foglalni, amelyet az orvosszakértő és a kirendelő szerv részéről eljáró személy aláír.

(4) Kihantolásnak és orvosszakértő alkalmazásának helye van a rendőrség államigazgatási jogkörben hozott határozata alapján is (pl. személyazonosítás céljából).

4. Vércsoportvizsgálat

50. § Ha vérvétel alapján történik a vércsoportvizsgálat, minden érintett személy vérvételéről jegyzőkönyvet kell készíteni. A vérvétel helyéről és idejéről értesíteni kell azt a felet is, akitől nem vesznek vért, és tájékoztatni kell őt arról, hogy a vérvétel alkalmával saját maga vagy képviselője megjelenhet.

5. Alkohol és más bódulatkeltő szer okozta befolyásoltság vizsgálata

51. § (1) Vérnek, vizeletnek vagy egyéb biológiai anyagnak alkohol, kábítószer vagy gyógyszer tartalmára irányuló vizsgálata esetén a mintát a felvett jegyzőkönyvvel együtt haladéktalanul meg kell küldeni laboratóriumi vizsgálatra.

(2) A laboratórium a mintát ellenőrzésre alkalmas módon hat hónapig megőrzi.

6. Elmeállapot vizsgálata

52. § (1) Elmeállapot vizsgálata esetén a büntető-, illetőleg a polgári eljárás szabályai szerint kell szakértőt kirendelni.

(2) Ha a büntetőeljárás során kerül sor az elmeállapot vizsgálatára, a két orvosszakértő közül az egyiknek állandó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvos-szakértőnek, a másiknak állandó szakértőnek, kijelölt igazságügyi orvosszakértőnek vagy elmegyógyász szakorvosnak kell lennie.

(3) Ha a szakértő véleménye szerint elmeállapot megfigyelése szükséges, az előzetes letartóztatásban levő terheltet vagy a szabadságvesztés büntetését töltő elítéltet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, a szabadlábon levő terheltet az idegbeteggondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) útján kórház elmeosztályára vagy ideg-elmeosztályának elme részlegére kell beutalni [Be. 74. § (1) bekezdés]. Az intézet elmegyógyász szakorvosa a vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.

(4) Ha az elmeállapot vizsgálata polgári ügyben szükséges, az elmeállapotot állandó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvos-szakértővel vagy elmegyógyász szakorvossal kell megvizsgáltatni.

7. Egyéb orvosszakértői vizsgálat

53. § (1) Egyéb orvosszakértői vizsgálat (így különösen antropológiai vizsgálat, nemzőképesség, fogamzásképtelenség vizsgálata stb.) esetén a vizsgálat helyéről és idejéről a feleket értesíteni kell, de a vizsgálaton - a vizsgálatot végző (a vizsgálati anyag vételét teljesítő) orvoson és az egészségügyi személyzeten kívül - más személy csak a vizsgált személynek, illetőleg törvényes képviselőjének a beleegyezésével lehet jelen.

(2)[12] Ha a büntetőeljárás adatai alapján az elkövető kényszergyógyítása (Btk. 75. §) látszik indokoltnak, a büntetőügyben eljáró kirendelő szerv igazságügyi elmeorvos-szakértőt rendel ki.

(3) Ha a kényszergyógykezelés felülvizsgálatát az ügyész indítványozza, illetőleg a felülvizsgálatot a kényszergyógykezelés alatt álló, a házastársa, a törvényes képviselője vagy a védője kéri, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet szakorvosa a szakvélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.

53/A. §[13] (1) A szakértő a vizsgálandó személyt az illetékes egészségügyi intézményben kivizsgálásra beutalhatja, ha megítélése szerint a bíróság (hatóság) által feltett kérdések megválaszolásához a járóbetegellátás, illetőleg a fekvőbetegellátás keretében elvégzendő orvosi vizsgálat szükséges.

(2) Amennyiben a vizsgálatra a baleseti nyugellátásra való jogosultság, a rokkantság és a foglalkozási betegség fennállásának, a rokkantság, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékének a kérdésében, továbbá abban az orvosi szakkérdésben kerül sor, hogy a munkaképesség-csökkenés a balesettel összefüggésben áll-e, a kivizsgálás költségeit a gyógyintézet a gyógyító-megelőző ellátás szabályai szerint számolja el.

(3) A vizsgálat elvégzéséhez a vizsgálandó személy előzetes írásbeli beleegyezése szükséges. Ennek beszerzése után a vizsgálatra történő beutalás tényéről, annak várható időtartamáról és költségéről a szakértő értesíti a bíróságot.

Vegyészszakértői vizsgálat

54. § Vegyészszakértői vizsgálat esetén a kirendelő szervnek a szakértőt tájékoztatnia kell arról, hogy a vizsgálati anyagot a megküldéséig milyen körülmények között, hogyan tárolták.

Közlekedési szakértői vizsgálat

55. § Ha közlekedési baleseti ügyben jogszabály vizsgálat lefolytatását írja elő, a kirendelő szerv meggyőződik a lefolytatásáról, beszerzi a vizsgálat anyagát, és azt a közlekedési szakértő rendelkezésére bocsátja.

IV. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Katonai igazságügyi szakértő

56. § (1) E rendeletet a katonai büntetőeljárásban a jelen §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2)[14] Az igazságügy-miniszter - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - állapítja meg, hogy a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjai közül milyen szakágazatokban és hány szakértőt kell kijelölni. E szakértők kijelöléséhez a honvédelmi miniszternek, a belügyminiszternek a hozzájárulása szükséges.

(3)[15] -(5)

Módszertani levél

57. § (1) A budapesti igazságügyi szakértői intézmények, igazságügyi orvosszakértői területen az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet a szakértői tevékenység egységes és magas színvonalú ellátása érdekében módszertani levelet adnak ki.

(2) A módszertani levél a kirendelő szerv számára tájékoztatásul szolgál; a szakértő a tevékenységét a módszertani levél figyelembevételével végzi.

(3) Az igazságügyi szakértői intézmény az illetékességi területén a jogerősen befejezett ügyeket figyelemmel kíséri, és segíti a kijelölt és az eseti szakértő munkáját.

Hatálybalépés

58. § (1) Ez a rendelet 1988. július 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a hatályát veszti

az igazságügyi szakértői működésről szóló 9/1965. (VIII. 23.) IM rendelet és az ezt módosító 9/1974. (VII. 20.) IM és 12/1979. (VII. 17.) IM rendelet,

az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet végrehajtására kiadott 1/1976. (III. 15.) IM rendelet és az ezt módosító 7/1978. (VII. 29.) IM, 11/1979. (VII. 17.) IM és 2/1982. (VII. 1.) IM rendelet,

a katonai büntetőeljárásban igénybe vehető szakértőkről szóló 6/1965. (V. 19.) IM rendelet,

a Miskolci Igazságügyi Orvosszakértői Iroda megszervezéséről szóló 4/1972. (VIII. 1.) IM rendelet,

a Debreceni és Pécsi Igazságügyi Könyvszakértői Iroda létesítéséről szóló 4/1975. (XII. 19.) IM rendelet,

a Veszprémi Igazságügyi Könyvszakértői Iroda létesítéséről szóló 7/1976. (IV. 6.) IM rendelet,

a Veszprémi Igazságügyi Orvosszakértői Iroda létesítéséről szóló 1/1977. (II. 19.) IM rendelet,

a Győri Igazságügyi Orvosszakértői Iroda létesítéséről szóló 3/1977. (V. 18.) IM rendelet,

a Kecskeméti Igazságügyi Könyvszakértői Iroda létesítéséről szóló 7/1977. (VIII. 28.) IM rendelet,

a Győri Igazságügyi Könyvszakértői és Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda, valamint a Szegedi Igazságügyi Könyvszakértői Iroda létesítéséről szóló 4/1978. (III. 24.) IM rendelet,

a Miskolci Igazságügyi Könyvszakértői Iroda, valamint a Veszprémi Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda létesítéséről szóló 2/1979. (V. 16.) IM rendelet,

az igazságügyi szakértői irodák létesítéséről és a szakértői intézmények egyes kérdéseiről szóló 6/1980. (VIII. 15.) IM rendelet,

az igazságügyi szakértői iroda létesítéséről szóló 8/1980. (XII. 1.) IM rendelet,

az igazságügyi szakértői iroda létesítéséről szóló 2/1981. (V. 23.) IM rendelet,

a Debreceni Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda létesítéséről, valamint az igazságügyi szakértői irodákra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 6/1984. (IX. 25.) IM rendelet,

a Kecskeméti Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda létesítéséről szóló 5/1985. (V. 11.) IM rendelet.

(3) E rendeletnek a szakértői működés feltételeire vonatkozó szabályait a rendelet hatálybalépése után alkalmazott (kinevezett), illetőleg kijelölt szakértőre kell alkalmazni.

1. számú melléklet a 2/1988. (V. 19.) IM rendelethez

A SZAKÉRTŐI INTÉZETEK ÉS IRODÁK, VALAMINT ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÜK[16]

A)

AZ IGAZSÁGÜGYI ORVOSSZAKÉRTŐI INTÉZETEK ÉS IRODÁK, VALAMINT ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÜK

1. Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet

a) Legfelsőbb Bíróság

Fővárosi Bíróság

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

Pesti Központi Kerületi Bíróság

Pest megyei Bíróság

Pest Megyei Munkaügyi Bíróság

Ceglédi Városi Bíróság

Dabasi Bíróság

Monori Bíróság

Nagykőrösi Városi Bíróság

Ráckevei Városi Bíróság

b) Legfőbb Ügyészség

Fővárosi Ügyészség

V. Kerületi Ügyészség

VI. és VII. Kerületi Ügyészség

VIII. Kerületi Ügyészség

IX. Kerületi Ügyészség

XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség

Pest Megyei Főügyészség

Budakörnyéki Ügyészség

Ceglédi Városi Ügyészség

Dabasi Városi Ügyészség

Monori Városi Ügyészség

Nagykőrösi Városi Ügyészség

Ráckevei Városi Ügyészség

c) BM ORFK Bűnüldözési Osztálya

BM ORFK Vizsgálati Osztálya

BRFK Bűnüldözési Osztálya

BRFK Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztálya

BRFK Közlekedésrendészete

BRFK Vizsgálati Osztálya

BRFK V., VI., VII., VIII., IX., X., XIII., XIV. és XVI. kerületi kapitánysága

Pest Megyei Rendőr-főkapitányság

Budai Rendőrkapitányság

Ceglédi Rendőrkapitányság

Dabasi Rendőrkapitányság

Monori Rendőrkapitányság

Nagykőrösi Rendőrkapitányság

Ráckevei Rendőrkapitányság

d) Nógrád megye

e) Kivételes esetben az ország egész területe

1. Győri Igazságügyi Szakértői Intézet

Győr-Moson-Sopron megye

Komárom-Esztergom megye

Vas megye

3. Miskolci Igazságügyi Szakértői Intézet

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

4. Szolnoki Igazságügyi Orvosszakértői Intézet

Békés megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

5. Veszprémi Igazságügyi Szakértői Intézet

Fejér megye

Veszprém megye

Zala megye

B)

AZ IGAZSÁGÜGYI KÖNYVSZAKÉRTŐI INTÉZETEK ÉS IRODÁK, VALAMINT ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÜK

1. Budapesti Igazságügyi Műszaki Könyv- és Árszakértői Intézet[17]

Budapest

Nógrád megye

Pest megye

Kivételes esetben az ország egész területe.

2. Debreceni Igazságügyi Szakértői Intézet

Hajdú-Bihar megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

3. Győri Igazságügyi Szakértői Intézet

Győr-Moson-Sopron megye

Komárom-Esztergom megye

Vas megye

4. Kecskeméti Igazságügyi Szakértői Intézet

Bács-Kiskun megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

5. Miskolci Igazságügyi Szakértői Intézet

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

6. Kaposvári Igazságügyi Szakértői Intézet

Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

7. Szegedi Igazságügyi Könyvszakértői Iroda

Békés megye

Csongrád megye

8. Veszprémi Igazságügyi Könyvszakértői Iroda[18]

C)

AZ IGAZSÁGÜGYI MŰSZAKI SZAKÉRTŐI INTÉZETEK ÉS IRODÁK, VALAMINT ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÜK

1. Budapesti Igazságügyi Műszaki, Könyv- és Árszakértői Intézet[19]

Budapest

Nógrád megye

Pest megye

Gépészeti ügyekben az ország egész területe (kivételesen építészeti és közlekedési ügyekben is).

2. Debreceni Igazságügyi Szakértői Intézet

Hajdú-Bihar megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

3. Győri Igazságügyi Szakértői Intézet

Győr-Moson-Sopron megye

Komárom-Esztergom megye

Vas megye

4. Kecskeméti Igazságügyi Szakértői Intézet

Bács-Kiskun megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

5. Miskolci Igazságügyi Szakértői Intézet

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

6. Kaposvári Igazságügyi Szakértői Intézet

Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

7. Szegedi Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet

Békés megye

Csongrád megye

8. Veszprémi Igazságügyi Szakértői Intézet

Fejér megye

Veszprém megye

Zala megye

D)

AZ ORSZÁGOS IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI INTÉZET ILLETÉKESSÉGI TERÜLETE

Az ország egész területe.

2. számú melléklet a 2/1988. (V. 19.) IM rendelethez

AZ ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEK IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI INTÉZETEI ÉS A RENDŐRORVOS SZAKÉRTŐK, VALAMINT ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÜK

1. Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem

a) Legfelsőbb Bíróság

Budai Központi Kerületi Bíróság

IV. és XV. Kerületi Bíróság

XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság

XX. és XXI. Kerületi Bíróság

Budakörnyéki Bíróság

Gödöllői Városi Bíróság

Nagykátai Városi Bíróság

Szentendrei Városi Bíróság

Váci Városi Bíróság

b) Legfőbb Ügyészség

I. és XII. Kerületi Ügyészség

II. és III. Kerületi Ügyészség

IV. és XV. Kerületi Ügyészség

X. és XVII. Kerületi Ügyészség

XI. és XXII. Kerületi Ügyészség

XVIII. és XIX. Kerületi Ügyészség

XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség

Gödöllői Városi Ügyészség

Nagykátai Városi Ügyészség

Szentendrei Városi Ügyészség

Váci Városi Ügyészség

c) BRFK I., II., III., IV., XI., XII., XV., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerületi kapitánysága

Gödöllői Rendőrkapitányság

Nagykátai Rendőrkapitányság

Szentendrei Rendőrkapitányság

Váci Rendőrkapitányság

2. Debreceni Orvostudományi Egyetem

Hajdú-Bihar megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

3. Pécsi Orvostudományi Egyetem

Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

4. Szegedi Orvostudományi Egyetem

Bács-Kiskun megye

Csongrád megye

A budapesti és a megyei rendőr-főkapitányság rendőrorvos szakértőjének az illetékességi területe a fővárosra, illetőleg a megfelelő megyére terjed ki.

Annak a megyének a területén, amelynek megyeszékhelyén igazságügyi orvosszakértői intézet vagy igazságügyi orvostani intézet nem működik, a rendőrorvos szakértő közvetlenül is kirendelhető.

3. számú melléklet a 2/1988. (V. 19.) IM rendelethez

SZAKVÉLEMÉNYT ADÓ ÁLLAMI SZERVEK

A)[20]

B)

I. Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézete ad elsősorban szakvéleményt:

a) a Nemzetbiztonsági Hivatal Okmány- és Írásszakértői Iroda hatáskörébe nem tartozó iratok kéz- és gépírásszakértői, illetőleg technikai-okmányszakértői vizsgálata,[21]

b) fegyver- és lőszerszakértői vizsgálat,

c) metallográfiai vizsgálat (kireszelt számok helyreállítása),

d) nyomszakértői vizsgálat,

e) személy és tárgy fénykép alapján történő azonosítása,

f) fizikai szakértői vizsgálat,

g) vegyészeti vizsgálat (a toxikológiai és az áruminőségi vizsgálatok kivételével), öngyulladással és egyéb tűzesettel kapcsolatos vegyelemzés,

h) kriminalisztikai textilszakértői vizsgálat,

i) daktiloszkópiai vizsgálat

esetén.

II.[22]

III. 1. A Nemzetbiztonsági Hivatal Szakértői Intézete ad szakvéleményt az alábbi okiratok és más írásos bizonyítási eszközök meghamisításának gyanúja esetén:

a) magyar és külföldi hatóság által kibocsátott, határátlépést lehetővé tevő okmányok;

b) magyar állampolgár részére személyes adatok igazolására (pl. személyi igazolvány, anyakönyvi kivonat, ideiglenes személyi igazolvány, katonai személyi igazolvány), valamint szerzett jog alapján (pl. bizonyítvány, gépjárművezetői és gépjárműforgalmi engedély, fegyver-, lőfegyvertartási engedély) kiállított okmányok;

c) a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok részére kiállított tartózkodásra jogosító engedélyek, igazolványok (pl. tartózkodási engedély, diplomáciai testületek tagjának, családtagjainak és alkalmazottjának igazolványa stb.);

d) az Alkotmány II-XI. Fejezetében felsorolt szerv, továbbá minisztérium és országos hatáskörű szerv által kiadott igazolványok, engedélyek, megbízólevelek;

e) nemzetbiztonsági, honvédelmi és rendőrségi szempontból kiemelt fontosságú szervek működéséhez kapcsolódó okmányok (pl. igazolványok, engedélyek);

f) az alkotmányos rendet sértő nyomdai és sajtótermékek;

g) törvényben meghatározott értékpapír, bélyeg , váltó, valamint bankjegyek nyomdatechnikai

vizsgálata esetén.

2. A Nemzetbiztonsági Hivatal Szakértői Intézete ad elsősorban szakvéleményt

a) a kéz- és gépírásszakértői vizsgálat esetén;

b) kriminalisztikai nyelvész-szakértői vizsgálat esetén;

c) az 1. pontban fel nem sorolt egyéb okirat nyomdatechnikai vizsgálata esetén.

3. A Nemzetbiztonsági Hivatal Szakértői Intézete adhat szakvéleményt bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén

a) kábítószer vizsgálata;

b) robbanóanyagok, és azok robbantási maradékának vizsgálata;

c) vegyészszakértői vizsgálat esetén.

IV. A Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet, valamint az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézete adhat szakvéleményt:[23]

nemesfémjelzések, hamis fémjelek, valamint a jogszabálynak nem megfelelő nemesfém tárgyak kriminalisztikai és egyéb természettudományos módszerekkel történő vizsgálata esetén.

4. számú melléklet a 2/1988. (V. 19.) IM rendelethez

1. A szakértői névjegyzékbe való felvétel iránti kérelemnek tartalmaznia kell:[24]

a) kérelmező

- nevét, születési helyét és személyi számát,

- diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezése),

- tudományos fokozatát,

- szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.),

- jelenlegi foglalkozását, beosztását,

- a munkáltató (szövetkezet) nevét és címét,

- szakmai működésének főbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az időtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatait);

b) az engedélyezni kért szakágazat megjelölését.

2. A kérelemhez csatolni kell

a) az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát,

b) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt,

c)[25]

d) a szakmai működés részletes leírását (mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen időtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai működés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések megjelenésének időpontját és helyét stb.),

e) az igazságügyi szakértői személyi lapot,

f) a már rendelkezésre álló szakértői működési engedély másolatát.