BH 1981.1.35 A munkáltató a gyermekgondozási segély igénybevétele végett fizetés nélküli szabadságon levő dolgozójának helyettesítésére határozott időre szóló munkaviszonyt létesíthet. Az így alkalmazott dolgozót a helyettesítés valószínű tartamáról tájékoztatni kell. Ha a helyettesített dolgozó a megjelölt időben nem kezdi meg a munkát, a munkaviszony tovább tart a helyettesítésre okot adó körülmény megszűnéséig: a helyettesített dolgozó újbóli munkába állásáig, illetve a gyermekgondozási segély tartamának lejártáig [Mt. V. 21. § (2) bek.,* MK 6. sz.].

Az alperes 1973. szeptember 1. napjától határozott időre szóló munkaviszonyt létesített a felperessel 6 órás képesítés nélküli csecsemőgondozói munkakör betöltésére. Ezt a munkaszerződést 1977. június 30-ig évenként meghosszabbították. 1977. június 30-án újabb munkaszerződést kötöttek, ismét határozott időre, mégpedig K. J.-né dolgozó gyermekgondozási szabadságának idejére, előreláthatóan 1977. december 30-ig. Ezt a munkaszerződést később írásban meghosszabbították, 1978. december 31-ig. Miután ebben az időpontban K. J.-né nem állt munkába, az alperes a szerződés kifejezett meghosszabbítása nélkül tovább dolgozott a felperes munkáltatónál. A felperes 1978. december 18-án értesítést küldött az illetményhivatalnak, hogy az alperes részére továbbra is folyósítsák a munkabért.

A felperes 1979. szeptember 17-én értesítette az alperest, hogy a munkaviszonya 1979. szeptember 27-én megszűnik. A határozat indoka az volt, hogy az alperes által helyettesített K. J.-né "gyes-ideje" 1979. szeptember 27-én lejár és ezen a napon munkába is áll.

Az alperes a munkáltató határozata ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, kérte a munkaviszonya helyreállítását, valamint annak megállapítását, hogy a munkaviszonya határozatlan idejűvé vált.

A munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének helyt adott és kötelezte a felperest, hogy az alperes munkaviszonyát 1979. szeptember 27. napától állítsa helyre. Megállapította továbbá azt is, hogy az alperes munkaviszonya 1979. január 1-től határozatlan idejűvé vált.

A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A keresetét azzal indokolta, hogy az alperes munkaszerződése K. J.-né gyermekgondozási segélye idejére szólt, előreláthatóan 1977. december 30-ig. A munkaszerződést nem hosszabbították meg, mivel az eredetileg is csak a "gyes-időre" szólt, csupán az illetményhivatalt értesítették két alkalommal arról, hogy az alperes részére munkabért folyósítsanak. Ez az értesítés viszont a szerződést nem hosszabbítja meg.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes munkaviszonya 1979. szeptember 27-én megszűnt.

A bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a felek munkaszerződése kifejezetten tartalmazta azt a kikötést, amely szerint az alperes alkalmazása a "gyesen" levő dolgozó távollétének idejére szól. Ezért a határozott időre szóló munkaszerződés 1979. szeptember 27-ig állt fenn. A bíróság megítélése szerint az alperes tévesen következtetett mind a dátumszerű határidőhosszabbításból, mint az illetményhivatalnak küldött értesítésekből arra, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejűvé alakult volna. A határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésének nem volt akadálya az, hogy az alperes időközben terhes lett.