A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20091/2022/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:3. §, 6:8. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 6:34. §, 6:59. § (1) bek., 6:62. § (1) bek., 6:86. § (1) bek., (2) bek., 6:92. § (1) bek., 6:107. § (1) bek., 6:114. § (1) bek., 6:137. §, 6:138. §, 6:142. §, 6:143. § (2) bek., (3) bek., 6:155. § (1) bek., 6:179. § (1) bek., 6:180. § (2) bek., 6:192. §, 6:384. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 3. § (2) bek., (3) bek., 20. § (1) bek., 78. § (1) bek., 81. § (1) bek., 121. § (1) bek., 206. §, 221. §, 252. § (2) bek., 253. § (2) bek., 349. § (1) bek., (3) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (2) bek., (5) bek., (6) bek., 4/A. § (1) bek.] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A határozat elvi tartalma:

Atipikus szerződés esetén a szerződési kötelezettségek és teljesítésének elmaradása megítélése.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.091/2022/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi jogi képviselő neve Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: felperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek - a Vigh és Kemenes Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: alperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2021. október 26. napján meghozott 15.P.21.750/2020/18. számú ítélete ellen az alperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint + áfa, továbbá 3.166.048 (hárommillió-százhatvanhatezer-negyvennyolc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes a keresetében 173.987,82 USD és ennek 2016. május 31. napjától számított törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 2015. június 10. napján létrejött szerződés megszegésére alapítottan.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét.

[3] A Fővárosi Törvényszék a 15.P.22.018/2017/21. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 65.000 USD-t és ennek 2016. május 31. napjától számított késedelmi kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.521/2019/6. számú végzésével ezen ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, egyben elrendelte a keresetlevél áttételét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 67.M.1075/2019/6. számú végzésével megállapította hatáskörének hiányát és az eljáró bíróság kijelölése végett az iratokat a Kúriához felterjesztette. A Kúria Mpkk.I.10.037/2020/2. számú végzésével a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki eljáró bíróságul, mert a keresettel érvényesített jog nem minősül a Pp. 349. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaviszonyból származó igény iránti pernek és nem alkalmazható a Pp. 349. § (3) bekezdése, így a kijelölt általános hatáskörű bíróságnak kell a keresetet elbírálnia a Pp. 20. § (1) bekezdés alapján.

[4] Ezt követően a Fővárosi Törvényszék folytatta az eljárást és 15.P.21.750/2020/18. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 65.000 USA dollárt, valamint ezen összeg után 2016. május 31. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes USA jegybanki alapkamattal (US Fed Funds Rate) megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 1.370.000 forint perköltség megfizetésére is.

Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében a felperes, mint munkáltató és az alperes, mint munkavállaló között 2014. szeptember 30. napján "Munkaszerződés" elnevezésű szerződés jött létre, amelynek 1. pontja szerint az alperes portfólió manageri tevékenységet végez a felperes részére 2014. október 1-jétől. Az alperes feladata alapvetően az volt, hogy a felperesnek a cég2 Ltd.-nél vezetett számláján különböző befektetési ügyleteket végez. E tevékenység során 2014. december 16-tól 19-ig mindösszesen 173.988,82 USD veszteség realizálódott. Az alperes és a felperes törvényes képviselője között közvetlenül, illetőleg személy1 közreműködés mellett megbeszélések kezdődtek, melynek eredményeként 2015. június 10. napján az alperes mint letevő, a felperes mint letéteményes és a felperes törvényes képviselője mint kölcsönadó között egy "Szerződés" elnevezésű okirat jött létre, amelyben rögzítették, hogy a letevő befektetési tanácsokat nyújtott a letéteményesnek, amelynek során a letéteményes 2014. október 3. és 2015. május 31. közötti időszakban 175.000 USD veszteséget realizált. Rögzítették azt is, hogy a letéteményes 2014. október 3. és 2014. november 30. közötti időszakban 15.000 USD jutalék előleget fizetett a letevőnek készpénzben és hogy ennek forrása a kölcsönadó által a letéteményesnek nyújtott kölcsön volt. A letevő vállalta, hogy legkésőbb 2015. szeptember 1. napjáig 65.000 USD összegű letétet helyez el a letéteményes cég2 Ltd.-nél vezetett számlájára kereskedési céllal mindaddig, míg a letéteményes számla egyenlege el nem éri a 240.000 USD összeget. A letéteményes pedig vállalta, hogy amint eléri az egyenleg a 240.000 USD-t, haladéktalanul visszautalja a letevő teljes, 65.000 USD összegű letétjét, így számlájának egyenlege újra 175.000 USD lesz. Rendelkeztek a letéti díjról is. Az alperes 2015. szeptember 1. kikötött határidőig a 65.000 USD letétbe helyezésére irányuló kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte, amely elleni ellentmondás folytán van folyamatban a jelen per. Az elsőfokú bíróság felhívta a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:59. § rendelkezéseit, rámutatva a szerződési szabadság elvére és a tartalmi szabadság keretében a típusszabadságra. Így megállapította, hogy a felek között 2015. június 10. napján létrejött szerződés egy atipikus szerződés, amely nem minősíthető sem kölcsönszerződésnek, sem letéti szerződésnek, sem alperesi tartozáselismerő nyilatkozatnak. A Ptk. 6:8. § (1)-(3) bekezdései, valamint a 6:86. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezései felhívásával rámutatott, hogy nem foghatott helyt az alperesnek az a védekezése, hogy szándéka kölcsönadásra irányult, s hangfelvétellel igazoltan a felperes törvényes képviselője vagy annak felesége kifejezetten kölcsön címén kértek tőle pénzt a szóbeli megbeszélésekor, mert a "Szerződés" egészét, tartalmát a jogszabályi rendelkezések tükrében értelmezve az alperesnek e hivatkozása, a szerződés kölcsönszerződés jellege nem volt alátámasztható. Ekként az alperesnek ez az elképzelése olyan titkos fenntartásnak vagy rejtett indoknak minősül, ami a szerződés érvényességét a Ptk. 6:92. § (1) bekezdés alapján nem érinti. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. A Ptk. 6:137. és 138. §-a alapján kifejtette, hogy a szerződés lényegéhez tartozik, a felek azért kötnek szerződést, hogy a szükségleteik kölcsönös kielégítésére alkalmas javakhoz, a szolgáltatásokhoz hozzájussanak. A szerződés alapján a teljesítés követelhető, a Ptk. bármely szerződésszegés esetére alapvető jogkövetkezményként írja elő, hogy a sérelmet szenvedett fél jogosult a szerződésszerű teljesítés természetbeni követelésére. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem vitatottan az alperes az atipikus szerződésben vállalt fizetési kötelezettségét határidőben nem teljesítette, ezért a szerződés szerinti 65.000 USD megfizetésére köteles, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. A kamatfizetésről a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése alapján, míg a perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.