392/B/1998. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 189. § (1) bekezdésének "A bíróság szükség esetén a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosíthatja." szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi ITJ. törvény 189. § (1) bekezdésének "A bíróság szükség esetén a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosíthatja." szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 189. § (1) bekezdésének "A bíróság szükség esetén a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosíthatja." szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Pp. e rendelkezésének kifogásolt szövegrésze sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését és 59. § (1) bekezdését, mert az a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog lényeges tartalmát korlátozza.
Az indítványozó kifejtette, hogy a bírósági eljárásban a bizonyítás törvényes céljának megvalósulása elengedhetetlen követelmény. A magánlakás feletti rendelkezés alapja a tulajdonjog, vagy szűkebb jogosítványokkal a bérleti jog lehet. A tulajdonost ugyanis megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát másnak átengedje.
Az indítványozó szerint a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog teljes tartalma a tulajdon feletti rendelkezési jog gyakorlásának a szabadsága. Ebből a jogból korlátozható annyi, amennyi a bizonyítás céljának megvalósulásához elengedhetetlen, ami ezen felüli, az a karhatalommal sem korlátozható lényeges tartalom. Mivel a tulajdonos szabad akaratából engedi át bárkinek a dolog birtokát, a törvény karhatalmi fellépéssel nem fenyegetheti a szemletárgy magánlakás tulajdonosát.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
2. Pp.:
"189. § (1) A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát a bíróság arra kötelezi, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelkezésre, illetőleg a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A 169-171. és a 185. §-ok rendelkezéseit a szemletárgy birtokosára is megfelelően alkalmazni kell. A bíróság szükség esetében a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosíthatja.
(2) A szemle tárgyának birtokosa követelheti a szemle foganatosítása folytán felmerült költségének, illetőleg kárának megtérítését; erre a bíróság őt figyelmeztetni köteles.
(3) A költség, illetőleg a kár összegét a szemlét teljesítő bíróság állapítja meg; annak előlegezésére a 186. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni azzal azonban, hogy a határozat elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az 1115/B/1995. AB határozatában már vizsgálta a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog tartalmát.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog alkotó elemeinek egyik, az Alkotmány által nevesítetten biztosított alakzata, amely a magánszféra egyik jelentős összetevőjének sérthetetlenségét alapozza meg. Ez az alapjog egyaránt kapcsolódhat a tulajdonos, a birtokos és más jogos lakáshasználó, így pl. a lakásbérlő, a társbérlő, az albérlő stb. valamely konkrét lakást érintő jogához.
A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog - mint a negatív jellegű alapjogok általában - nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem is meghatározott aktivitás kifejtésére jogosít, hanem a védett tárgykörben a kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog tartalmának hasonló felfogását fejezi ki (...) az Egyezmény 8. cikke is."
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog állami védelme magában foglalja eme alapjog (...) alkotmánybírósági, továbbá büntetőjogi, szabálysértési és más hatósági védelmét." A magánlakás sérthetetlensége alapjogának nem vagyonjogi jellegét, védettségének irányultságát és tárgykörét (...) megfelelően fejezi ki a Btk.-nak a "magánlaksértés" elnevezésű tényállása. (...) A Btk. anélkül védi a magánszféra jelzett összetevőjét, tehát a magánlakás sérthetetlenségét, hogy tekintettel lenne a lakásra vonatkozó jogosultság forrásának - tulajdonosi, bérlői, társbérlői, albérlői és egyéb jogos használói -jellegére." (ABH 1996, 551, 552, 553.)
A magánlakás sérthetetlenségéhez való jog alapjog, ezért csak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének keretei között korlátozható.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alapvető jog korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás elkerülhetetlen, azaz más alkotmányos alapjog, valamint alkotmányos érték védelme vagy érvényesülése, illetve az Alkotmányból következő feladat megvalósítása más módon nem biztosítható, továbbá, ha az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya arányban áll egymással. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 98, 99.]
2. A Pp. 163. § (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A 166. § (1) bekezdése a bizonyítási eszközök között jelöli meg a szemlét is.
A Pp. 188. § (1) bekezdése alapján a szemlének akkor van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény, vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges. A szemle tárgyát képezheti tehát a magánlakás is.
A Pp. 189. § (1) bekezdésének második mondata alapján ha a szemletárgy birtokosa a kötelezettségének neki felróható módon nem tesz eleget, a bíróság vele szemben ugyanazokat a szankciókat (pl. pénzbírság) alkalmazhatja, mint a tanúval szemben, még a karhatalom segítségét is igénybe veheti. Ugyanakkor a szemletárgy birtokosát megilletik ugyanazok a mentességek is, amelyek a tanú részére járnak.
3. Az indítvány szerint a Pp. kifogásolt szövegrésze a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog lényeges tartalmát korlátozza. Álláspontja szerint az alapjog tartalma a tulajdon feletti rendelkezési jog szabadsága s a karhatalom igénybevételének lehetővé tétele már e jog lényeges tartalmának korlátozását eredményezi.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben idézett határozatában rámutatott arra, hogy a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog a magánszféra egyik jelentős összetevőjének sérthetetlenségét alapozza meg, amely egyaránt kapcsolódhat a tulajdonos, a birtokos, vagy más jogos lakáshasználó valamely konkrét lakást érintő jogához. Ez az alapjog tehát a magánlakás sérthetetlenségét védi, s nem annak tulajdonjoghoz fűződő vagyoni jellegét. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálta, hogy a Pp. kifogásolt szövegrésze korlátozza-e a magánlakás sérthetetlenségének alapjogát, és ha igen, azt hogy a vitatott korlátozás szükséges, és az elérni kívánt célhoz képest arányos-e.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben már kifejtette, hogy a Pp. alapján a szemle a bírósági bizonyítási eljárás fontos eszköze, és a per eldöntéséhez szükséges lényeges körülmény megállapítását szolgálja. A szemle megtartásához, annak eredményességéhez az igazságszolgáltatás érdekében szükség esetén a szemletárgy birtokosának ellenállása miatt a karhatalom igénybevétele is indokolt lehet. A szemle tehát a bíróságnak az igazságszolgáltatással kapcsolatos alkotmányos feladatainak, az Alkotmány 45. § és 50. §-aiban foglaltak végrehajtását segíti elő. A magánlakás sérthetetlensége alapjogának a karhatalom igénybevételével való korlátozását tehát az említett alkotmányos cél elősegítése teszi szükségessé.
A Pp. kifogásolt előírása szerint a bíróság a szemlét szükség esetén, egyéb bírósági szankciók eredménytelensége miatt csak végső esetben foganatosítja karhatalom igénybevételével. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a szemletárgy birtokosa vonakodik elősegíteni a bizonyítás felvételét, s vonakodásával ekként az igazságszolgáltatás működését akadályozza. A szemletárgy birtokosát megilletik mindazok a mentességek is, amelyek a tanú részére járnak. A Pp. idézett 189. § (2) bekezdése alapján pedig a szemle tárgyának birtokosa követelheti a szemle foganatosítása folytán felmerült költségének, illetőleg kárának megtérítését. Az előbbiekre figyelemmel a vitatott korlátozás az elérni kívánt célhoz képest nem minősül aránytalannak sem.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 189. § (1) bekezdésének kifogásolt szövegrésze nem sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését és 59. § (1) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. január 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró