A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31094/2015/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/I. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 2003. évi LXXXVI. törvény (Szht.) 3. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 127. §] Bíró: Varga Eszter

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31094/2015/12.*, Kúria Kfv.35378/2016/5. (BH 2017.5.166)

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

13.K.31.094/2015/12.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Fülöp Péter Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: cím.) által képviselt felperes (cím.) , dr. Iván Beáta jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (cím) alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat (hivatkozási szám: 3144686794) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az adóhatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg 1 500 000 (Egymillió-ötszázezer) forint tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 800 000 (Nyolcszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A személybiztonsági tevékenység fő tevékenységi körű felperes 2010. január 1. napján munkaerő-kölcsönzési/közvetítési keretszerződést kötött az I.Kft-vel, mely szerződés célja a felperes munkaerő-szükségletének biztosítása. A szerződés tárgya munkaerő toborzása, közvetítése, biztosítása a felperes részére, a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi munkáltatóra háruló bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése az I.Kft-t terheli. Az I.Kft. a szerződésben foglaltak szerint a kölcsönzéssel érintett munkavállalóival kifejezetten munkaerő-kölcsönzés céljából kötött munkaszerződést, őket törvényesen foglalkoztatja. A felperes 2010-ben (2010. március-december) összesen 235 058 000 forint + 58 764 000 forint áfa, 2011-ben összesen 331 300 000 forint + 82 825 000 forint áfa értékben fogadott be számlát az I.Kft-től, mely bizonylatok alapján a bevallásaiban adólevonást érvényesített. A perbeli számlákon a szolgáltatás megnevezéseként munkaerő-kölcsönzés, és egyéb személyi szolgáltatás került feltüntetésre.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2010-2011. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedően. Az elsőfokú adóhatóság az I.Kft-nél kapcsolódó vizsgálatot folytatott le, melynek során a Kft. elérhetetlen volt. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az I.Kft. a szerződés szerinti személyi feltételekkel nem rendelkezett. Határozatában rögzítette, hogy az I.Kft. alvállalkozói 2010. évben a II.Kft és a III.Kft. "f.a.", 2011. évben pedig a IV.Kft. "kt.a" és a V.Kft. voltak, a felperes a vagyonvédelmi szolgáltatásokat ezen cégek bejelentett alkalmazottaival végezte. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a megjelölt cégek ügyvezetői és tulajdonosai ukrán állampolgárok, amely cégek elérhetetlenek, felszámolás vagy kényszertörlés, illetve végelszámolás alatt állnak, jelentős adótartozást halmoztak fel, közterheiket nem fizették, bevallási kötelezettségüket nem teljesítették vagy 0 forintot vallottak annak ellenére, hogy az I.Kft-től bevételben részesültek. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a perbeli befogadott számlák alapján a felperes adólevonási jogot érvényesített úgy, hogy az I.Kft. a számlák adótartalmának csak a töredékét fizette be a költségvetésbe (2010. I. és II. negyedévben, valamint 2011. II. negyedévben sem beszerzést, sem értékesítést nem vallott, a 2010. III. és IV. negyedévi, valamint 2011. I. negyedévi bevallása adóminimalizáló képet mutat, 2011. IV. negyedévben bevallási kötelezettségét nem teljesítette), a szolgáltatás-értékesítési láncolat célja pedig a munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos járulék fizetési-, valamint áfa-fizetési kötelezettség kijátszása volt. Megállapította azt is, hogy a perbeli tevékenység közvetített szolgáltatásnak minősül, a szerződésből azonban a közvetítés lehetősége, a számlákból pedig a közvetítés ténye nem tűnik ki. Ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy ilyen számlát az I.Kft. nem is állíthatott volna ki, figyelemmel arra, hogy a szolgáltatás közvetítését kizárja az a szerződéses rendelkezés, mely szerint az I.Kft. köteles viselni a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettséget. Határozatában arra is hivatkozott, hogy sem a felperes, sem az I.Kft. nem rendelkezett a munkaerő-kölcsönző/közvetítő tevékenység végzéséhez szükséges nyilvántartásba vétellel, az I.Kft. nem rendelkezett a perbeli tevékenységre vonatkozó működési engedéllyel, továbbá semmilyen, hozzáadott értéket jelentő tevékenységet nem végzett. Mindezek alapján megállapította, hogy a gazdasági eseményekre nem a számlák szerinti tartalommal került sor, a bizonylatok ezért hiteltelenek, a felperes pedig az üzleti életben elvárható körültekintést elmulasztotta.

A fentiek alapján az elsőfokú adóhatóság a 2014. augusztus 12. napján kelt, 2065992735 számú határozatával a felperes terhére áfa adónemben 141 591 000 forint, társasági adó adónemben 357 000 forint, szakképzési hozzájárulás tekintetében 7 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében adóhiánynak minősül. Az elsőfokú adóhatóság a felperes javára 603 000 forint adókülönbözetet állapított meg, melynek a felperes javára történő jóváírását rendelte el. Az adóhiány után az elsőfokú adóhatóság 70 977 000 forint adóbírságot szabott ki, és 43 304 000 forint késedelmi pótlékot számított fel. Az elsőfokú adóhatóság a határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 127. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Art.) 165. §-ára, 170. § (2) bekezdésére, 171. § (3) bekezdésére, 178. § 3. pontjára, 182. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 1. pontjára, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 3. és 6. §-ára, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés f) és n) pontjaira, 8. § (1) bekezdés d), h) és gy) pontjaira, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szvmtv.) 5. § (1) bekezdésére, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 6. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2015. január 19. napján kelt, 3144686794 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és - az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit nem érintve - az adóbírság összegét 35 398 000 forint előírásával 106 375 000 forintban állapította meg.