A Fővárosi Törvényszék Mf.634735/2012/4. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 51. §, 57. §, 70. §, 70/B. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 6. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 61. §, 62. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Berkiné dr. Lakatos Katalin, Kovács Edit, Kulisity Mária

Fővárosi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

51.Mf. .../2012/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Bálint György Rudolf Ügyvédi Iroda (....; üi.: dr. Bálint György Rudolf ügyvéd) által képviselt felperes neve (...) felperesnek, Zempléni Kinga Ügyvédi Iroda (....; üi.: dr. Zempléni Kinga ügyvéd) által képviselt (alperes neve) (.....) alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása, valamint jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6. M. .../2011/6. számú ítélete ellen a felperes 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t.

A másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint + 8.100,- Ft ( Nyolcezer-egyszáz ) áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2012. február 2-án kelt 6. M. .../2011/6. számú ítéletével elutasította a felperes által felmentés jogellenessége és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetét elutasította. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes 2005. július 18. napjától határozatlan időre köztisztviselővé nevezte ki a felperest referens munkakörbe, fogalmazó besorolással, majd 2009. október 13. napjától I. besorolási osztály tanácsos besorolási fokozat V. fizetési fokozatából I. besorolási osztály tanácsos besorolási fokozat VI. fizetési fokozatába sorolta át. A munkavállaló 2011. április 18-tól 2011. május 17. napjáig keresőképtelen volt. A munkáltató 2011. május 25-én kelt, és közölt felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, a felmentés idejének kezdő időpontja 2011. június 17, időtartama 2 hónap volt.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes kinevezési okirata alapján köztisztviselői, majd jogszabályváltozás folytán kormánytisztviselői jogviszonyban állt az alperessel, ennek következtében a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 61. §-ában foglaltakra tekintettel - mely kimondja, hogy e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyára kell alkalmazni- a felperes vonatkozásában nem alkalmazható, ugyanis önmagában egy nyomtatvány "teljes munkaidős, határozatlan időre kinevezett munkavállaló" kifejezése a jogviszony jellegét nem változtatja meg.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Mt. 6. § (4) bekezdésére, mely szerint az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek átadják. A felperes a felmentést nem vitatottan 2011. május 25. napján átvette, azaz a felmentés aznap közöltnek tekintendő. A perbeli időben hatályos Ktjv. 8. § b) pontja szerint a kormánytisztviselői jogviszonyt a kormánytisztviselő lemondással, valamint a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti.

Az Alkotmánybíróság a Ktjv. 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-i hatállyal semmisítette meg, az ezt megelőzően hozott olyan munkáltatói intézkedés, amelyet erre a jogszabályhelyre alapítottak nem jogellenes. Az Alkotmánybíróság a Ktjv. 8. § (1) bekezdését a jövőre nézve semmisítette meg és ezen rendelkezését azzal indokolta, hogy miután ezen jogszabályhely megsemmisítése következtében a kormánytisztviselő jogviszony lemondással és felmentéssel való megszüntetése szabályozatlanul marad, időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotására.

A további indokolás szerint a felperes a felmentés kapcsán rendeltetésellenes joggyakorlásra is hivatkozott, anélkül azonban, hogy bármely további tényt, vagy körülményt megjelölt volna. A felperes olyan körülményre, hogy az alperes intézkedése jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult, vagy erre vezethetett volna, nem jelölt meg.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és állapítsa meg, hogy az alperes a felperes jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és a felperes keresetében írt követeléseinek adjon helyt. Hivatkozott az Európai Unió Alapjogi Chartájára és az Alkotmány rendelkezéseire. Az alapjogi Charta 30. cikke szerint uniós joga, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez. Álláspontja szerint ezen a nemzeti joggal szemben elsőbbséget élvező szabály alapján a felperes jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése jogellenes. Az Alkotmány (54.) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Felperes jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése az emberi méltósághoz fűződő jog tartalmával ellentétes, illetve magában hordozza a közszolgálati jogviszony önkényes, a munkáltató szubjektív megítélésen alapuló megszüntetésének lehetőségét, amelynek következtében előre kiszámíthatatlan módon kerülhet veszélybe a kormánytisztviselőnek és családjának létfenntartása is.

A felperes további hivatkozása szerint az Alapjogi Charta 31. Cikkének (1) bekezdéséből következően minden munkavállalónak joga van az egészséget, biztonságot és méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmány 70. § (6) bekezdése szerint minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.

Az Alapjogi Charta rendelkezéseivel összhangban álló alkotmányos rendelkezést értelmező alkotmánybírósági határozat alapján a felperes hivatkozása szerint a munkavégzésre irányuló jogviszonyok jellemzője, hogy aszimmetrikus jogviszonyok, amelyben a munkavállaló jogilag függő helyzetben van a munkáltatótól. A közhivatal viseléséhez való jog nem nyújt védelmet a közszolgálati jogviszonynak a közhivatallal összefüggő okból (pl. a közhivatal megszűnése, tartalmának átalakulása, a közigazgatási szerv megszüntetése, átszervezése következtében, stb.), valamint a közhivatalt betöltő tisztviselő személyében rejlő okok (pl. tisztviselő rátermettségének, képzettségének, szakmai tudásának hiánya, a feladat ellátására való alkalmatlanság) miatt történő megszüntetésével szemben. Hivatkozott a felperes arra, hogy az Alapjogi Charta rendelkezéseivel összhangban álló alkotmányos rendelkezést értelmező alkotmánybírósági határozat alapján megállapítható, hogy a felperes jogviszonyának indokolás nélküli felmentéssel való megszüntetése esetén a munkáltató esetleges önkényes döntésével szemben nem nyújt hatékony védelmet, hogy a tisztviselő a munkáltatói döntést a bíróság előtt támadhatja meg. A bírói út megléte nem elegendő, felmentési indokok hiányában a bírói mérlegelésen alapuló döntésnek nincs megvitatásra alkalmas tárgya, így a bíróság nem tudja betölteni az Alkotmány 51. § (1) bekezdésében meghatározott feladatát, illetve a felmentett felperes nem élhet az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoggal sem.