BH 2007.1.17 I. A szövetkezeti üzletrész átruházására akkor is lehetőség van, ha az nem testesül meg értékpapírban [1992. évi I. tv. (továbbiakban: Sztv.) 55. § (1) bek., 56. §].

II. A befektetési céllal kötött szövetkezeti üzletrész-adásvételi szerződést nem teszi színleltté önmagában az a körülmény, hogy az eladó tevékenysége engedélyhez kötött üzletszerű betétgyűjtésnek minősül [1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bek., 5. § (2) bek., 14. §, Ptk. 207. § (4)-(5) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság ítéletében pontosított tényállás szerint az alperes B. S. Fejlesztő Szövetkezet a pénzüket rövid időtartamra, jó hozammal befektetni kívánó személyeket tagként felvette, és részükre a névértéket csekély mértékben meghaladó áron - a tulajdonukban lévő A-H. (korábbi elnevezése szerint B. Vagyonkezelő Szövetkezet) szövetkezeti üzletrészeket értékesített, amelyeket egyidejűleg magasabb áron, 1-12 hónapos fizetési határidővel visszavásárolt. Az adott időtartamra befektetni kívánó szövetkezeti tag nyereségét a vételi és eladási ár különbözete képezte. Az alperes az általa kínált befektetési lehetőséget hirdetésben tette közzé, ezekben a banki kamatokat meghaladó mértékű hozamot ígért. A felperes élni kívánt a felajánlott befektetési lehetőséggel, ezért a 2003. április 28-án kötött adásvételi szerződéssel az alperes tulajdonában álló A-H. üzletrészt vásárolt 3 millió forint vételárért. Az egyidejűleg kötött újabb adásvételi szerződéssel a felperes ugyanezeket az üzletrészeket eladta az alperesnek. A vételár kifizetésének határidejét a felek több alkalommal módosították, az utolsó, - 2003. augusztus 29-én - történt módosítás szerint az alperes 3 220 313 Ft vételár megfizetését vállalta 2003. szeptember 29-ei határidőre.

Az ugyancsak 2003. április 28-án kötött adásvételi szerződéssel a felperes 1 400 000 Ft vételárért további 1 400 000 Ft névértékű A-H. szövetkezeti üzletrészt vásárolt az alperestől. Az ugyanezen időpontban megkötött többször, - utoljára 2003. augusztus 29-én - módosított adásvételi szerződéssel az alperes az üzletrészeket 1 486 989 Ft vételárért visszavásárolta, amelynek fizetési határideje ugyancsak 2003. szeptember 29-e volt.

2003. augusztus 29-én a felperes 800 000 Ft névértékű A-H. szövetkezeti üzletrészt vásárolt az alperestől 800 000 Ft vételárért, az ugyanezen a napon kelt újabb adásvételi szerződéssel pedig az alperes ezeket az üzletrészeket 808 333 Ft vételárért visszavásárolta. Az alperes által fizetendő vételár teljesítési határidejét 2003. szeptember 30-ában határozták meg. Az alperes a vételár-fizetési kötelezettségének felhívás ellenére sem tett eleget, ezért a felperes a keresetében összesen 5 515 635 Ft vételár, ennek az esedékességtől járó kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Állította, hogy a perbe hozott szerződések színleltek voltak, és mint ilyenek a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint semmisek, azok kölcsönszerződést lepleztek. A leplezett kölcsönszerződések is érvénytelenek, mert a Hpt. 3. §-ának (4) bekezdésébe, illetőleg 5. §-ának (2) bekezdésébe ütköznek, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint a leplezett szerződés is semmis. Hivatkozott még arra, hogy a szerződések a jóerkölcsbe is ütköznek, mert a jogszabályok megkerülésére irányultak, a szerződések semmissége azon okból is megállapítható, hogy a szövetkezeti törvény 56. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kamatkikötést tartalmaznak. Végezetül arra is hivatkozott, hogy az üzletrészek képzésére jogellenesen került sor, ezért az üzletrészek nem léteznek, az adásvételi szerződés semmis. A semmisség jogkövetkezményeként kérte az eredeti állapot helyreállítását. A felperes által átadott összegek, valamint az átadás időpontjától járó késedelmi kamatok tekintetében a keresetet elismerte, azt meghaladóan elutasítani kérte.

A felperes vitatta a szerződések érvénytelenségét. Állította, hogy az alperessel valóságos üzletrész-adásvételi szerződéseket kötött, amely szerződések a banki gyakorlatban szokásos ún. "swap" ügyletnek minősülnek. Arra az esetre, ha a bíróság a szerződések érvénytelenségét megállapítaná, másodlagosan az eredeti állapot helyreállítása körében 5 200 000 Ft vételár, annak a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében írt késedelmi kamata, valamint kártérítés címén - a Ptk. 6. §-ára alapítva - 167 135 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A 167 135 Ft-ban megállapított kártérítés az alperes által ígért hozam és a késedelmi kamat címén megítélt összeg közötti különbözetet jelenti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 515 635 Ft-ot, ebből az egyes összegek lejártától járó késedelmi kamatot, valamint 275 800 Ft perköltséget, az állam részére pedig 331 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Megállapította, hogy a felek által kötött adásvételi szerződések színleltek voltak, sem az alperes, sem a felperes nem kívántak a B. Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrészei vonatkozásában adásvételi szerződést kötni. A szövetkezeti üzletrész nem alkalmas a befektetésre vagy rövid lejáratú pénzkövetelés átruházására. A felek valóságos szerződési akarata befektetési szerződés kötésére irányult, amely alapján a felperes pénzt helyezett el az alperesnél, az alperes pedig vállalta annak visszafizetését hozammal növelt összegben. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felek által leplezett szerződés nem semmis. A szerződés az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az alperes tevékenysége pénzügyi szolgáltatásnak minősült, amelyet kizárólag pénzügyi intézmény végezhetett. A Hpt. 5. §-ának (2) bekezdése szerint betétgyűjtésre kizárólag hitelintézet jogosult, ezért a szerződés jogszabályba ütközik. A felek szerződésének tárgyát képező szolgáltatást jogszabály nem tiltja, ezért az 1996. évi CXII. törvény hivatkozott szabályaiba ütköző szerződések semmissége a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint nem állapítható meg. Az alperes tehát a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően köteles teljesíteni.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán hozott már hivatkozott számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az alperes a marasztalás összegét vételár címén tartozik a felperesnek megfizetni. A késedelmi kamat mértékét 2005. január 1-jétől a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összegében határozta meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 142 900 Ft másodfokú perköltséget és az államnak felhívásra 331 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az alperesnek A-H. szövetkezeti üzletrészek voltak a tulajdonában, ezek az üzletrészek adták a perbeli adásvételi szerződések tárgyát és az A-H. Szövetkezet a felperest a megszerzett üzletrészek tulajdonosaként tartja nyilván. Jogi álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy az üzletrész-adásvételi szerződéseket a peres felek közös akarattal színlelték volna. Megítélése szerint a szövetkezeti üzletrész mint értékpapír - kellékeinek szabályozottsága hiányában - nem felelt meg a Ptk.-ban szabályozott értékpapír fogalomnak, de jogi gazdasági természetét illetően azzal rokon vonásokat mutat. A szövetkezeti üzletrész tehát alkalmas volt arra, hogy adásvételével a felek a szerződéssel elérni kívánt célt megvalósíthassák. Az Sztv. 56. §-ának (1) és (2) bekezdése az üzletrész kívülálló személyre történő átruházhatóságát biztosította. Az üzletrész teljes körű forgalomképességgel rendelkezett, forgalmi értéket testesített meg és ahhoz szervezeti, vagyoni jogosultságok kapcsolódtak. Alkalmasak lehettek a vásárlásukkal elérni kívánt gazdasági cél, nevezetesen a hozam, illetőleg árfolyamnyereség elérésére. A felperes részére ezt az árfolyamnyereséget garantálta az üzletrész eladása időpontjában, azzal egyidejűleg kötött visszavásárlási szerződés. A felperes ügyleti akarata teljes egészében megfelelt az adásvételi szerződésekben foglalt nyilatkozatának, a nyilatkozatai a valós ügyleti akaratát tükrözték. Az alperes ezért az adásvételi szerződés teljesítése címén köteles az elsőfokú bíróság által megítélt összeget megfizetni.