A Kúria Kfv.35772/2015/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az ügylet gazdasági tartalmat nélkülöző mesterséges jellege kizárja az adólevonási jog gyakorlását.

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27168/2015/16., *Kúria Kfv.35772/2015/10.* (BH 2016.10.289), 3063/2019. (III. 25.) AB végzés

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.772/2015/10.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Lomnici Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ifj. Lomnici Zoltán ügyvéd)

Az alperes: alperes neve, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja

Az alperes képviselője: dr. Rózsa Attila vezető tanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.168/2015/16.

Rendelkező rész

A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.168/2015/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - összesen 17.500.000 (tizenhétmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes nagy mennyiségű gabona értékesítésről kiállított számlákat fogadott be az A. Kereskedelmi Kft-től (továbbiakban Kft.) melyben foglalt általános forgalmi adó levonás jogosságát vizsgálta az adóhatóság. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdésében a szerződések valódi tartalma szerinti minősítésre vonatkozó joga alapján az adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági események nem a számlákon szereplő felek között valósultak meg. Ezt a megállapítását arra alapozta, hogy a beszállítókkal a felperes ügynökei kerültek kapcsolatba, ők kötötték meg a szerződést, a mintavételezést is ők végezték, továbbá a felperes gépjárművei vettek részt a szállításban. A vásárlásról az érdemi döntést a felperes képviselője és nem a számlakiállító társaság képviseletében eljáró személy hozta. Emiatt a Kft. által kiállított számlák tartalmilag hiteltelenek és nem szolgálhatnak áfalevonás alapjául. Erre figyelemmel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2012. I. negyedévre, 4.,5.,6. hónapra 9-11. hónapokra határozataival nagy összegű adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

[2] Ugyanezt a következtetést vonta le a 2012. szeptember-november hónapokra lefolytatott ellenőrzés során a W. Kereskedelmi Kft. által kiállított számlák vonatkozásában is.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Rögzítette, hogy a felperes 2011. október 26-án kötött termény adásvételi szerződést a 2011. évi termésű malmi búza, takarmánybúza, takarmány kukorica és napraforgó folyamatos beszerzésére a Kft-vel. A szerződés értelmében a Kft. előzetes egyeztetés után vásárolja fel a terményeket és adja el azokat a felperes részére a mennyiség napi megbeszélése szerint. A teljesítés a felperes által meghatározott telephelyre történt, a felek a vételárat a napi piaci ár + 600 Ft + áfa összegben állapították meg. Az alperes megállapítása szerint a Kft. csupán számlákat bocsátott ki a felperes részére, megfelelő telephellyel, saját tulajdonú tárolóhellyel nem rendelkezett, tárgyi eszközei nem voltak, a beszállítókkal a felperes ügynökei kerültek kapcsolatba. A felperes saját üzletkötőin keresztül minden releváns információval rendelkezett a megvásárlásra felajánlott termékekkel kapcsolatban, a döntést nem közvetlenül a Kft. hozta, hanem a felperes képviselője. A felperes akkor használta a Kft-t a felvásárlásakor, amikor a beszállító cégek tevékenységét veszélyesnek ítélte és a Kft. közbeiktatásával csökkentette ezt. Így ténylegesen a felek között valós gazdasági esemény nem történt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesi határozatok nem felelnek meg az Európai Unió Bíróságának C-324/11 számú ítéletének 51. pontjában, illetve a Kúria 5/2013. számú közigazgatási elvi határozatban foglalt bírói gyakorlatnak, ugyanis az adóhatóság semmiféle olyan tényt, körülményt nem tudott feltárni, mely igazolná, hogy a felperes vagy a számlák kibocsátója bármiféle adókijátszást követett el. A Kft. ugyanis eleget tett adóbevallás és adófizetési kötelezettségének. Vitatta az alperes által megállapított tényállást, azt, hogy a Kft. ténylegesen ne vett volna részt a szerződések megkötésében, illetve, hogy az ő közbeiktatására csak azért került sor, hogy adójogi szempontból a felperes ne a problémás cégekkel kössön szerződést. Megkérdőjelezte azt az alperesi megállapítást is, hogy üzletkötőinek közreműködése a Kft. ügyleteinek megkötésében azt jelentené, hogy az ügyletek ténylegesen nem a felperes és a Kft. között jött létre. A felperes üzletkötői által nyújtott adminisztratív és logisztikai segítség nem teszi önállótlanná a Kft. gazdasági tevékenységét, ugyanis az adott termény felvásárlásánál az ügyleti döntést nem a felperes üzletkötői, hanem a Kft. tulajdonosai hozták meg.

[5] A Kft. továbbértékesítési céllal vásárolta meg a gabonát és adta el a felperesnek. Az alperes azt elfogadta, hogy a felperes a terményeket exportálta és ezt a gabonát a Kft-től szerezte be. Azonban nem vizsgálta az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 259. § 22. pontja szerinti továbbértékesítési cél megvalósulását. Az ügyletekben azért is kellett volna az adóhatóságnak a továbbértékesítési célt vizsgálnia, mivel ennek alapján megállapítható, hogy a Kft. esetében volt olyan hozzáadott érték, mely alapját képezhette az általa kiállított számláknak. Hivatkozott a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban régi Ptk.) 205. § (1) bekezdésére és hangsúlyozta, hogy a köztes kereskedés nemcsak a mezőgazdasági terménykereskedelemben, hanem más iparágakban is teljesen szokványos és ennek keretében a köztes kereskedő az eladójától a megrendelőjének szállítja le az árut. Hangsúlyozta, hogy a Kft. nem ügynöki megbízás alapján vette meg a gabonát a felperes számára, a felek között létrejött szerződés alapján annak tartalma adásvétel volt. Az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogy az alperes álláspontjával szemben a hatóság egy ügylet érvénytelenségét csak abban az esetben állapíthatja meg, amennyiben az a polgári anyagi jog szerint is érvénytelen. Ellenkező értelmezés a hazai jog szabályaival, illetve az uniós szabályokkal és gyakorlattal is ellentétes.