BH 2016.10.289 Az ügylet gazdasági tartalmat nélkülöző mesterséges jellege kizárja az adólevonási jog gyakorlását [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 120. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 127. § ].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes nagy mennyiségű gabonaértékesítésről kiállított számlákat fogadott be az A. K. Kft.-től (továbbiakban Kft.) melyben foglalt általános forgalmiadó-levonás jogosságát vizsgálta az adóhatóság. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében a szerződések valódi tartalma szerinti minősítésre vonatkozó joga alapján az adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági események nem a számlákon szereplő felek között valósultak meg. Ezt a megállapítását arra alapozta, hogy a beszállítókkal a felperes ügynökei kerültek kapcsolatba, ők kötötték meg a szerződést, a mintavételezést is ők végezték, továbbá a felperes gépjárművei vettek részt a szállításban. A vásárlásról az érdemi döntést a felperes képviselője és nem a számlakiállító társaság képviseletében eljáró személy hozta. Emiatt a Kft. által kiállított számlák tartalmilag hiteltelenek és nem szolgálhatnak áfalevonás alapjául. Erre figyelemmel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2012. I., II. negyedévre és a 9-11. hónapokra határozataival nagy összegű adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

[2] Ugyanezt a következtetést vonta le a 2012. szeptember-november hónapokra lefolytatott ellenőrzés során a W. K. Kft. által kiállított számlák vonatkozásában is.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesi határozatok nem felelnek meg az Európai Unió Bíróságának C-324/11 számú ítéletének 51. pontjában, illetve a Kúria 5/2013. számú közigazgatási elvi határozatban foglalt bírói gyakorlatnak, ugyanis az adóhatóság semmiféle olyan tényt, körülményt nem tudott feltárni, mely igazolná, hogy a felperes vagy a számlák kibocsátója bármiféle adókijátszást követett el. A Kft. ugyanis eleget tett adóbevallási és adófizetési kötelezettségének. Vitatta az alperes által megállapított tényállást, azt, hogy a Kft. ténylegesen ne vett volna részt a szerződések megkötésében, illetve hogy az ő közbeiktatására csak azért került sor, hogy adójogi szempontból a felperes ne a problémás cégekkel kössön szerződést. Megkérdőjelezte azt az alperesi megállapítást is, hogy üzletkötőinek közreműködése a Kft. ügyleteinek megkötésében azt jelentené, hogy az ügyletek ténylegesen nem a felperes és a Kft. között jöttek létre. A felperes üzletkötői által nyújtott adminisztratív és logisztikai segítség nem teszi önállótlanná a Kft. gazdasági tevékenységét, ugyanis az adott termény felvásárlásánál az ügyleti döntést nem a felperes üzletkötői, hanem a Kft. tulajdonosai hozták meg.

[5] A Kft. továbbértékesítési céllal vásárolta meg a gabonát és adta el a felperesnek. Az alperes azt elfogadta, hogy a felperes a terményeket exportálta és ezt a gabonát a Kft.-től szerezte be. Azonban nem vizsgálta az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 259. § 22. pontja szerinti továbbértékesítési cél megvalósulását. Az ügyletekben azért is kellett volna az adóhatóságnak a továbbértékesítési célt vizsgálnia, mivel ennek alapján megállapítható, hogy a Kft. esetében volt olyan hozzáadott érték, mely alapját képezhette az általa kiállított számláknak. Hivatkozott a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 205. § (1) bekezdésére és hangsúlyozta, hogy a köztes kereskedés nemcsak a mezőgazdasági terménykereskedelemben, hanem más iparágakban is teljesen szokványos és ennek keretében a köztes kereskedő az eladójától a megrendelőjének szállítja le az árut. Hangsúlyozta, hogy a Kft. nem ügynöki megbízás alapján vette meg a gabonát a felperes számára, a felek között létrejött szerződés alapján annak tartalma adásvétel volt. Az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogy az alperes álláspontjával szemben a hatóság egy ügylet érvénytelenségét csak abban az esetben állapíthatja meg, amennyiben az a polgári anyagi jog szerint is érvénytelen. Ellenkező értelmezés a hazai jog szabályaival, illetve az uniós szabályokkal és gyakorlattal is ellentétes.

[6] Az alperes ellenkérelmében a határozataiban foglalt indokok alapján kérte a kereset elutasítását. Kiemelte, hogy a felperes a Kft.-n keresztül egyetlen esetben sem termelőktől vásárolt, kizárólag kereskedőktől történő vásárlásainál iktatta be a Kft.-t. Vitatta, hogy a Kft. adminisztratív terhet vett volna le a felperesről, és állította, hogy jogszerűen járt el, amikor az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a ténylegesen végbement gazdasági eseményeknek megfelelő adekvát adókötelezettséget megállapította.

Az elsőfokú ítélet

[7] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Álláspontja szerint az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság helytállóan járt el, amikor az ügyleteket tartalmuk szerint vizsgálta és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és a Kft. között nem jött létre termékértékesítési szerződés, hiszen a Kft. beszerzéseinek lebonyolítását ténylegesen a felperes végezte. Ítéletében részletesen elemezte, hogy mely tényekből lehetett következtetni a szerződés valódi tartalmára. Rögzítette, hogy a felperes üzletkötői voltak azok, akik a Kft. beszállítóinál az ügyleteket bonyolították. A Kft. és beszállítói közötti szerződéseket a felperes üzletkötői jegyezték, akik részben munkavállalóként, részben vállalkozás keretében látták el tevékenységüket. A tényleges ügyletek lebonyolítása tehát a felperes ügynökein keresztül történt. Az a körülmény, hogy az üzletkötők egyeztettek a Kft. és a felperes ügyvezetésével a szerződő cég megnevezéséről, a bíróság álláspontja szerint nem elegendő annak megállapítására, hogy a Kft. kötötte meg ténylegesen az ügyletet. Utalt arra, hogy a felperes maga is elismerte, hogy gazdasági tevékenységének gördülékenyebb bonyolítása érdekében határozta el, hogy a Kft.-t - melynek tulajdonosaival baráti kapcsolatban állt - közbeiktatja és beszerzéseinek egy részét rajta keresztül bonyolítja. Minden esetben a felperesi társaság döntött arról, hogy egy beszerzés a Kft.-n vagy azon kívül történjen. Az ügyletek bonyolításának ezen módja, az ellenérték megfizetésének körülményei, a szállítások megszervezése, célpontja alapján a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kft. a felperes részére gabonát nem értékesített, a számlákon szereplő gazdasági események nem valósultak meg. Az ügymenet azonossága folytán a W. Kft.-vel bonyolított ügyletek tekintetében is azonos álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a felperes keresetének teljesítését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta.