BH 1998.8.398 A családsegítő intézmény alapvető célja a családok segítése. E célkitűzéssel ellentétes a családsegítő munkakörű alkalmazottnak az a magatartása, amellyel a vele kapcsolatba került kiskorút - a család álláspontjával ellentétben - a saját hitbeli nézeteinek elfogadására kívánja rábírni. E magatartás fegyelmi vétséget képez [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 39. § (2) bek., 45. § (2) bek., 46. § (3) bek.].

A felperes 1994. július hó 15. napjától állt az alperes családsegítő intézmény alkalmazásában, családsegítő munkakört látott el. Az alperes fegyelmi tanácsa a Kjt. 39. §-ának (2) bekezdésében foglaltak vétkes megszegése miatt 1996. március hó 18. napján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat szerint a felperes a saját hitbeli nézeteinek előtérbe helyezésére használta ki, hogy a kiskorú bizalommal fordult hozzá, ezzel felborította a család belső egyensúlyát.

A felperes megsértette a szakmai etikai szabályokat, nem kérte a kollégái segítségét, a kapcsolat határait átlépve nem engedte át más családsegítőnek a kontrollt. A felperes a munkaköri feladataira vonatkozó szakmai szabályok és hitbeli meggyőződése összeegyeztethetőségét a maga számára nem tisztázta, emiatt hasonló esetek később is előfordulhatnak.

A határozat hatályon kívül helyezése vagy a fegyelmi büntetés enyhítése iránt a felperes keresetet indított.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését bizonyítottnak találta. A felperes a vallási konfliktust átélő kiskorúnak saját hitbeli meggyőződéséről beszélt, ennek igazáról kívánta meggyőzni. A felperes a kiskorút nem a szülők vallásával akarta megbékíteni, hanem azt akarta elérni, hogy a kiskorú győzze meg a szüleit, a felperes vallása a jó.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kifejtette, hogy a felperes a munkakörével összefüggésben ismerte meg a kiskorút, a kapcsolatuk ezért nem választható el a felperest a munkaköréből terhelő kötelezettségektől. A felperes a családi egység sérelmére követte el a kötelezettségszegést, noha annak védelme volt az alapvető kötelessége. A fegyelmi felelősségre vonás nem minősül a felperes vallása miatt történt hátrányos megkülönböztetésnek, mert a közalkalmazotti jogviszony létesítésével és a családsegítő munkakör elfogadásával a vallási meggyőződése kinyilvánításának kereteit önként korlátozta.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett el. A szülő és a munkáltató tiltása után, 1995. nyarától nem beszélgetett vallási kérdésekről a kiskorúval. A fegyelmi eljárást kiváltó levelet fél évvel később, téves feltételezésből írta a szülő. A kiskorúval folytatott vallási tárgyú beszélgetései nem minősíthetők családromboló tevékenységnek.