BH+ 2013.1.28 I. Az elsőfokú bíróság csődeljárás során a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható jogorvoslattal [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 15. § (3) bek., Pp. 270. § (2) bek.].

II. Ha a főkötelezettel szemben a készfizető kezes elleni csődeljárás kezdő időpontjában még nem járt le a követelés, a készfizető kezes csődeljárásában hitelezői igény e követelés alapján nem jelenthető be [Ptk. 272. § (1) bek., 274. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § c) pontja, 11. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. április 26-án benyújtott csődeljárás lefolytatása iránti kérelem alapján 2010. május 23-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft.-t jelölve ki.

A K. Zrt. hitelező 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben. Előadta, hogy a V. Kft. részére 160 000 000 Ft kölcsönt nyújtott, mely tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A hitelező a kölcsönszerződést felmondta, s ennek alapján a V. Kft.-nek 2010. március 11-ig 160 000 000 Ft tőke, 9 846 970 Ft kamat és 13 687 Ft késedelmi kamat tartozása keletkezett, s ezt a követelést a hitelező az adóssal, mint készfizető kezessel szemben is érvényesíti. A vagyonfelügyelő csak 9 500 657 Ft-ot vett figyelembe nem biztosított követelésként, a bejelentett többi igényt elutasította arra hivatkozással, hogy a hitelező a V. Kft.-vel kötött kölcsönszerződését a Cstv. 11. § (2) bekezdésének h) pontjába ütközően mondta fel, ezért csak a kamat és a késedelmi kamat tekinthető lejárt követelésnek, a tőkeösszeg nem. A V. Kft. csődeljárásban a moratórium 2010. március 11-én lépett hatályba, a hitelező bank ezt követően, 2010. március 12-én mondta fel a hitelszerződést.

Az elsőfokú bíróság végzésében a kifogásnak részben, és akként adott helyt, hogy kötelezte a vagyonfelügyelőt a hitelező 160 000 000 Ft tőkekövetelésének, soron kívül, nem vitatott, nem biztosított követelésként való nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint a hitelező adóssal szembeni követelése le nem járt követelésnek tekintendő, ezért utána a vagyonfelügyelőnek a szavazatot ki kell számítania.

Az adós 2010. augusztus 2-án kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelőnek azzal az intézkedésével szemben, mellyel a K. Zrt. 160 000 000 Ft-os tőkekövetelését elfogadta hitelezői igényként. A bíróság a kifogást elutasította, utalva arra, hogy a korábbi végzésében foglalt határozatnak megfelelően járt el a vagyonfelügyelő.

Az adós 2010. október 25-én ismételt kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben, melyben a K. Zrt. hitelező igényét 59 325 235 Ft erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába, nem biztosított követelésként nyilvántartásba vette. Kifogását arra alapította, hogy a V. Kft. csődeljárásában a bíróság végzésével a csődegyezséget jóváhagyta. A vagyonfelügyelő a fenti végzésre hivatkozással, indokolás nélkül módosította a K. Zrt. hitelező igényét a kifogásolt összegre. Állította, a vagyonfelügyelő álláspontja ellentmondásos. Utalva a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára kifejtette, hogy a csődegyezség jóváhagyásával a V. Kft. haladékot kapott a tartozás kiegyenlítésére, ennek folytán a K. Zrt. követelése és hitelezői igénye az adós, mint készfizető kezes vonatkozásában nem minősülhet lejárt követelésnek. A csődeljárás nem teszi automatikusan lejárttá az adós tartozását, így az adóssal szemben folyamatban levő csődeljárásban fogalmilag és jogilag kizárt, hogy a kezes tartozása lejárt legyen. Az adós álláspontja szerint a K. Zrt. igénye függő követelés, de ez a csődeljárásban nem minősülhet hitelezői igénynek.

A vagyonfelügyelő hivatkozott a bíróság végzésére, és arra, hogy a V. Kft. főadós csődeljárásában a csődegyezség szerint a K. Zrt. hitelező bejelentett igényéhez képest 35%-os kielégítésben részesül. A Ptk. 273. §-ára figyelemmel az adós csődeljárásában is módosította ezért a hitelezői igényt, tekintettel arra, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért kezességet vállalt.

A bíróság a kifogást elutasította. Fenntartotta álláspontját arra vonatkozóan, hogy hitelezőnek a készfizető kezessel szembeni igényét nyilvántartásba kell venni, annak nincs jelentősége, hogy az egyenes adóssal szemben a követelés lejárt vagy nem járt le. Megjegyezte, hogy a V. Kft. egyenes adós csődeljárásában az egyezséget jóváhagyó végzés - fellebbezés miatt - nem emelkedett még jogerőre, de jogerőre emelkedése esetén sem fog alapot nyújtani jelen eljárásban a K. Zrt. hitelezői igényének a nyilvántartásból való törlésére. A követelés eredeti besorolásakor is figyelembe vett az a tény, hogy egy még le nem járt követelésről van szó, az egyenes adós csődeljárásban létrejött csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően sem fog megváltozni, legfeljebb a követelés jövőbeni lejártának időpontja módosul. A hitelező részére fizetendő összeg is változhat, ami kihatással lehet a hitelező igényére a kezessel szemben, azonban a módosított besorolás szerinti összeget sem az adós, sem a hitelező nem kifogásolta, ezért azt a bíróság nem is vizsgálta.

Az adós bejelentette 2010. november 3-án, hogy a 2010. október 26-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők elfogadták az egyezségi javaslatát, ezért kérte a csődegyezség jóváhagyását. Előadta, hogy a vagyonfelügyelő helytelen hitelezői igény besorolásának figyelmen kívül hagyásával a hitelezők az egyezséget a biztosított csoportban 60,42%, a nem biztosított csoportban 94,79% szavazattal fogadták el.

Az ugyanekkor benyújtott kifogásában az adós előadta, hogy álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyaláson jogszabálysértően járt el, amikor a K. Zrt. elismert 59 325 230 Ft követelése alapján kiszámított 593 szavazat helyett 169 500 560 Ft figyelembevételével 1695 szavazatban állapította meg a hitelező szavazatainak számát. A vagyonfelügyelő a módosítást azzal indokolta, hogy a V. Kft. csődeljárásában még nem emelkedett jogerőre a csődegyezséget jóváhagyó végzés, ezért a hitelező eredeti igénye alapján kell a szavazatot kiszámítani. Az adós álláspontja szerint azonban a vagyonfelügyelőt nem illeti meg az a jog, hogy a csődegyezségi tárgyalást közvetlenül megelőzően, a már korábban besorolt hitelezői igényt egyoldalúan megváltoztassa.

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy az adós részére biztosított fizetési haladék 2010. november 1-jén lejárt, ezért ismételt csődegyezségi tárgyalás tartására nincs lehetőség. A továbbiakban a követelések besorolásához, vagy a nyilvántartásba vételük elutasításához joghatás nem fűződik.

A vagyonfelügyelő bejelentette, hogy a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyalás sikertelen volt, mert az adós által előterjesztett kétféle csődegyezségi javaslat egyike sem került elfogadásra. Igaz, hogy az adós által előterjesztett mind a két javaslatnál a biztosított hitelezők osztályában 50% feletti volt a hozzájárulás, a nem biztosított osztályban azonban a hitelezők kevesebb, mint 50%-a fogadta azt el. Ennek alapján kérte a csődeljárás megszüntetését.