ÍH 2011.131 KÉSZFIZETŐ KEZESSÉGEN ALAPULÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN

A csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt, vagy sem. Ezért az olyan bizonytalan esedékességű követelés besorolására is sor kerülhet a hitelezői igények általános szabályai szerint, mint a készfizető kezességen alapuló követelés [Cstv. 3. § (1) bek. c) pontja; 12. § (2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Cspkf.43176/2011/2. (*ÍH 2011.131*), Kúria Gfv.30126/2011. (BH+ 2013.1.28)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2010. május 23-án meghozott végzésével elrendelte a VL. Kft. adós csődeljárását. Vagyonfelügyelőként az L. Befektetési és Kereskedelmi Kft.-t jelölte ki.

A K. Bank Zrt. 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedése ellen, arra figyelemmel, hogy a vagyonfelügyelő a hitelező lejárt tőke, kamat és késedelmi kamat jogcímen bejelentett összesen 169 500 657 forint követeléséből csak 9 500 657 forintot vett nyilvántartásba nem vitatott, nem biztosított követelésként. Előadta, hogy a hitelező és a V. Kft. között 160 000 000 forint tőke és ügyleti kamatok tekintetében létrejött kölcsönszerződésből eredő tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A kölcsönszerződésből a V. Kft.-nek 2010. március 11-ig 160 000 000 forint tőke, 9 846 970 forint kamat és 13 687 forint késedelmi kamat összegben lejárt tartozása keletkezett, amit nem fizetett meg a hitelezőnek, így ezt a követelést az adóssal, mint készfizető kezessel szemben érvényesíti. A bíróság a kifogásnak akként adott helyt, hogy kötelezte a vagyonfelügyelőt a K. Bank Zrt. hitelező 160 000 000 forint tőkekövetelésének soron kívül, nem vitatott, nem biztosított követelésként való nyilvántartásba vételére. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a Cstv. 12. § (3) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő nem jogosult a hitelezői igény nyilvántartásba vételének megtagadására azon az alapon, hogy az vitatott, vagy még le nem járt követelés. A vagyonfelügyelő a hitelező követelésének a jogalapját a követelés fennálltát, összegét nem vitatta, a nyilvántartásba vételét azzal az indokkal tagadta meg, hogy a kölcsönszerződés eredeti ütemezése szerint a teljes követelésből még csak a kamatok váltak lejárttá, a tőkekövetelés még nem. Elismerte azt is, hogy a V. Kft. csődeljárásában a hitelező teljes követelését nyilvántartásba vette, mint még le nem járt, de elismert követelést. Az elsőfokú bíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára utalva kiemelte, hogy a csődeljárásban hitelező az is, akinek a csődeljárás iránti kérelem időpontjában még le nem járt, de elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A vagyonfelügyelő a hitelező követelését nem vitatta, csak a lejárat tekintetében van vita a felek között, aminek azonban a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a csődeljárásban nincs jelentősége, ez nem akadálya a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontja szerinti besorolásnak. A hitelező a követelését biztosított kategóriába kérte besorolni, azonban bizonyíték hiányában a tőkekövetelés esetén sincs lehetőség erre, ezért a bíróság a kifogást ebben a részében elutasította.

Az adós 2010. június 18-án csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen a hitelezők az egyezségi javaslatát nem fogadták el, de hozzájárultak a fizetési haladék 180 napra történő meghosszabbításához.

Az adós 2010. augusztus 2-án kifogást terjesztett elő, amelyben kérte a vagyonfelügyelő kötelezését a K. Bank Zrt. hitelező nyilvántartásba vett hitelezői igényéből 160 000 000 forint törlésére. Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a vagyonfelügyelő a bíróság 9.Cspkh. 01-2010-1/000023/6. számú végzésében meghatározottak szerint járt el, és az adós kifogása a vagyonfelügyelő bíróság végzésének megfelelő eljárása ellen irányul. Ezért az elsőfokú bíróság az adós kifogását elutasította.

A csődeljárásban a következő egyezségi tárgyalás 2010. október 26. napjára került kitűzésre.

Az adós 2010. október 25-én újabb kifogást terjesztett elő, melyben előadta, hogy a vagonfelügyelő a 2010. október 18-i tájékoztatása szerint a K. Bank Zrt. hitelezői igényét 59 325 235 forint erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontja szerinti elismert, nem vitatott és nem biztosított követelésként nyilvántartásba vette. Az adós a hitelező igényének nyilvántartásból való törlését kérte. Előadta, hogy a V. Kft. csődeljárásában a Fővárosi Bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, amely végzésre hivatkozással a vagyonfelügyelő a K. Bank Zrt. hitelezői igényét indokolás nélkül 59 325 235 forint összegben módosított hitelezői igényként igazolta vissza. Az adós álláspontja szerint a hitelezői igény besorolása ellentmondásos. Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy a vagyonfelügyelő a bank tőkekövetelését a jelen csődeljárásban eredetileg az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzése alapján vette nyilvántartásba. Az adós ennek az igénynek a törlését kérte. A bíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára utalva kifejtette, hogy nem akadálya a követelés nyilvántartásba vételének, hogy egy nem vitatott követelés még nem járt le. Megjegyezte, hogy a V. Kft. csődegyezségének jogerős jóváhagyása sem fog alapot nyújtani a hitelező igényének törlésére, legfeljebb a követelés jövőbeni lejáratának ideje módosul. A csődegyezség következtében módosulhat továbbá a V. Kft. által a K. Bank Zrt. részére fizetendő összeg, ami kihatással lehet a K. Bank Zrt. hitelező igényére is, azonban a hitelezői igény módosított besorolás szerinti összegét sem az adós, sem a hitelező nem kifogásolta, így azt a bíróság nem vizsgálta és a fentieknek megfelelően a kifogást elutasította.

2010. november 3-án bejelentette, hogy a 2010. október 26-i csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők elfogadták a csődegyezségi javaslatát, így a csődegyezségi megállapodás a felek között létrejött. Az adós kérte a csődegyezség jóváhagyását. Kérelmének indokolásául előadta, hogy az egyezségi tárgyaláson - annak megkezdését megelőzően a vagyonfelügyelő a 2010. október 18-i nyilvántartásba vételtől eltérően a K. Bank Zrt. hitelező kérésére a hitelező szavazatainak számát az eredetileg elismert 169 500 560 forint igénye alapulvételével 1695 szavazatban állapította meg. Az adós álláspontja szerint a vagyonfelügyelő jogellenesen járt el, erre való tekintettel az adós szerint a helytelenül történt hitelezői besorolás figyelmen kívül hagyásával megállapítható, hogy a csődegyezségi javaslatot a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők közül a biztosított csoportban 60,42%, a nem biztosított csoportban 94,79% támogatta.

Az adós a fenti beadványában foglaltakkal tartalmilag azonos indokolással 2010. október 29-én kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben, amelyben sérelmezte, hogy a vagyonfelügyelő a K. Bank Zrt. szavazatainak számát egy korábbi módosítást követően megállapított 593 szavazattal szemben a csődegyezségi tárgyaláson 1695 szavazatban állapította meg. Álláspontja szerint a vagyonfelügyelő eljárása jogszabályellenes, nem felel meg a Cstv. 18. § (5) bekezdésében foglaltaknak sem. Az adós szerint a vagyonfelügyelőt nem illeti meg az a jog, hogy a már korábban besorolt hitelezői igényt a csődegyezségi tárgyalást közvetlenül megelőzően jogellenesen, egyoldalúan megváltoztassa. Kérte ezért a vagyonfelügyelő intézkedésének megsemmisítését. A vagyonfelügyelő a szavazati jog mértékének egyoldalú módosítását azzal indokolta, hogy a V. Kft. csődegyezségét jóváhagyó végzés nem emelkedett jogerőre. Előadta továbbá, hogy a K. Bank Zrt. a nem biztosított hitelezők között akár 593, akár 1695 szavazatával kizárólagosan befolyásolta az egyezségben hozott döntést, hiszen az összes nem biztosított hitelezői követelés kétharmadát bírta, még a 35%-ra lecsökkentett hitelezői igényével is. Az elsőfokú bíróság az adós kifogását elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy a fizetési haladék 2010. november 1. napján 0 órakor lejárt. Miután a jelen csődeljárásban ismételt csődegyezségi tárgyalás tartására nincs lehetőség, és a fizetési haladék is lejárt, a követelések besorolásához vagy a nyilvántartásba vételük elutasításához a továbbiakban joghatás nem fűződik.