EH 2001.568 Tanulmányi szerződés gyakorlat-szerzésre is köthető [Mt. 110. §]
A periratok szerint a felperes az 1996. június 20-án kötött munkaszerződés alapján 1996. augusztus 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. A munkaszerződése szerint junior manager munkakört volt köteles ellátni, különösen az alábbi feladatokkal: a kereskedelmi politika meghatározása, a jövedelmezőség megteremtése és az ennek eléréséhez szükséges eszközök alkalmazása, továbbá a beosztottai tekintetében a munkaviszony létesítése, továbbképzés, további feladatok meghatározása. Ezen felsorolás nem korlátozó jellegű, és nem érinti a munkáltatónak azt a jogát, hogy azt módosítsa. A munkaszerződés 10. cikke szerint a munkáltató vállalta, hogy a munkavállaló részére a munkakörének és az annak ellátásával kapcsolatos elvárásoknak megfelelő továbbképzést biztosít. Ennek keretében a munkavállaló az alperes egy vagy több boltjában szakmai gyakorlaton vesz részt Franciaországban vagy valamely európai leányvállalatnál. A szakmai gyakorlat programját a munkáltató határozza meg. Ez a szakmai gyakorlat előreláthatólag hat hónapot vesz igénybe, azonban a munkáltató fenntartotta magának a jogot arra, hogy a munkavállaló által elért eredmények figyelembevételével módosítsa a szakmai gyakorlat időtartamát.
A munkaszerződés meghatározta, hogy a szakmai gyakorlat ideje alatt a munkáltató mely költségeket fedezi, továbbá, meghatározta a szerződésszegés következményeit is. Eszerint a "munkaszerződés munkavállaló általi, a szakmai gyakorlat ideje alatt vagy annak befejezését követő 24 hónapon belüli megszüntetése - leszámítva ebből azt az időszakot, amikor a munkavállaló valamely okból nem végez munkát - maga után vonja a munkáltatónak - a munkavállaló részére fizetett - költségei megtérítését" a szerződésben részletezett időtartamban és százalékos mértékben.
Ugyanezen a napon a felek tanulmányi szerződést is kötöttek, amelynek tartalma lényegében megegyezett a munkaszerződés képzésre vonatkozó kikötéseivel akként, hogy a felek a szakmai képzés időtartamát 1996. augusztus 1-jétől 1997. január 31-éig határozták meg. A szerződés szerint a szakmai képzés célja, hogy olyan általános szakmai ismereteket nyújtson, amelyek lehetővé teszik a munkavállalónak a junior manager beosztásban a munkavégzését.
A felek 1998. május 7-én közös megegyezéssel a felperes munkaviszonyát megszüntették. A felperes vállalta, hogy az alperes többletköltségei fejében öt napon belül megfizet 115 000 forintot, továbbá a megállapodás 3/b. pontja szerint 1998. június 30. - augusztus 31. közötti időtartamra havi 5000, összesen tizenötezer forintot, a 3/c. pont szerint 1998 szeptemberétől minden naptári hónap utolsó napjáig 45 hónapon át havi 15 000 forintot, azaz e címen 675 000 forintot.
Az alperes 1998. szeptember 22-én fizetési felszólítással kötelezte a felperest, hogy a lejárt 15 000 forint hátralékot fizesse meg. A felperes az október 1-jén kelt levelében a fizetési felszólítás jogosságát nem ismerte el. Az alperes október 8-ai újabb fizetési felszólítással 30 000 forint hátralék megfizetését igényelte a felperestől. A felperes ennek jogszerűségét sem ismerte el. Arra hivatkozott, hogy a szerződéssel ellentétben ténylegesen képzésre nem került sor, csupán munkavégzésre, emellett nem érvényes a tanulmányi szerződés, mert arra az alperes kötelezte.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes kérte a fizetési felszólítás hatálytalanítását arra hivatkozva, hogy a tanulmányi szerződés az Mt. szabályaiba ütközően érvénytelen, vitatta a felmerült költségek összegét is. A per során kereseti kérelmét akként pontosította, hogy kérte a munkaszerződés 10. pontjának, illetve a tanulmányi szerződésnek, valamint az 1998. május 7-ei megállapodás 3/b) és c) pontjában írtak érvénytelenségének a megállapítását, és ennek alapján az alperes fizetési felszólításainak hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a munkaszerződés 10. pontja a szakmai gyakorlat költségeinek visszafizetéséről rendelkező részében, továbbá a tanulmányi szerződés érvénytelen. Az alperes 1998. szeptember 22-én és október 8-án kelt fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte.
Az Mt. 110. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. Nincs akadálya annak, hogy a felek szakmai gyakorlat céljából kössenek tanulmányi szerződést, azonban ebben az esetben is feltétel, hogy a munkavállaló tanulmányokat folytasson, képzettséget szerezzen. A perbeli esetben a képzési program, a felperes beszámolói és a tanúvallomások alapján az volt megállapítható, hogy a felperes ténylegesen munkát végzett a szakmai gyakorlat ideje alatt. Minthogy az Mt. 110. §-a szerint a tanulmányi szerződés érvényességi feltétele, hogy a támogatott személy tanulmányokat folytasson, továbbá amiatt is, hogy a szakmai gyakorlatra a munkáltató kötelezte a felperest, ezért a tanulmányi szerződésnek, illetve a munkaszerződés 10. pontjának erre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek. Az Mt. 8. §-a szerint ha a semmisség a felek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható, azt hivatalból kell figyelembe venni. Erre tekintettel a tanulmányi szerződés érvénytelensége miatt érvénytelennek minősítette az 1998. május 7-ei megállapodás 3/b. és c) pontjában írtakat is, és a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság részbizonyítás alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy a kinti munkákat tanulmányi terv szerint végezték és a felperes olyan képzést kapott, amely lehetővé tette a nagyáruházi sajátosságokhoz igazodó feladatok későbbi ellátását. A felperes nem panaszolta, hogy állandóan olyan munkát végeztetnek vele, ami nem kapcsolódna gyakorlati képzéshez.
A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a tanulmányi szerződés a megkötésekor nem ütközött az Mt. 111. § (1) bekezdés b) pontjába, mert nem a munkaviszonyban álló munkavállalót kötelezte a munkáltató képzésre, hanem a felperes még a munkaviszony létesítése előtt maga dönthette el, hogy az alperes által ajánlott feltételekkel meg kívánja-e kötni a munkaszerződést, illetve a tanulmányi szerződést. Nem tartotta jogellenesnek a szerződéseket azon az alapon sem, hogy azok tartalma nem képzésre, hanem annak nem minősülő fizikai munkára irányult, minthogy a csatolt iratokból és tanúvallomásokból azt állapította meg, hogy a tevékenység fizikai része is kapcsolódott a képzéshez. Ennek folytán érvényesnek tekintette az 1998. május 7-én kötött megállapodást is, mert a felperes kényszerre vagy megtévesztésre nem hivatkozott.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tanulmányi szerződés és a munkaszerződés erre vonatkozó pontja semmis, mivel az Mt. 111. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, ezért őt visszafizetési kötelezettség nem terheli. Álláspontja szerint az Mt. nem tesz különbséget a már megkötött és létező, valamint megkötés előtt álló munkaszerződésre vonatkozó szabályok között, a törvényi tilalom célja, hogy a munkáltatónak a pozíciójából fakadó erőfölénnyel való visszaélését megakadályozza. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a munkavégzés a képzéshez tartozott. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-át megsértve az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás adataival ellentétben olyan tanúk vallomása alapján hozta meg a döntését, akik nem dolgoztak együtt a felperessel, a képzés és a gyakorlat konkrét, tényleges lebonyolításáról nem tudtak nyilatkozni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokaira hivatkozással. Annak meghatározása, hogy a szakmai képzés keretében mi tartozzon, az alperesi munkáltató feladata és joga volt. Az alperes kidolgozta a képzések tematikáját, a felperes gyakorlati munkatervét. A felperesnek a felsőfokú tanulmányai befejezéséhez szüksége volt a szakmai gyakorlat igazolására. Az alperes méltányosan járt el, amikor a több mint két millió forint képzési költséggel szemben csupán 690 000 forint visszafizetésére kötött megállapodást a felperessel.
A felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.
Ha a munkavállaló annak ismeretében létesít munkaviszonyt, hogy annak fennállása alatt szakmai gyakorlatot kell teljesítenie, az arra nézve kötött tanulmányi szerződés semmisségére nem hivatkozhat azon a címen, hogy a munkáltató kötelezte a gyakorlatra (Mfv. II. 10.408/2000/3. szám). Ebből következően a tanulmányi szerződés nem volt ellentétes az Mt. 111. § b) pontjában foglaltakkal.
A korábbi jogszabályoktól eltérően a hatályos rendelkezések kifejezetten nem rendelkeznek arról, hogy a munkavál-laló betanítására és annak támogatására tanulmányi szerződést lehet kötni. Az ilyen szerződés tárgyából kiindulva azonban csak az minősül támogatásnak, ami a szükséges ismeretek elsajátításával, begyakorlásával összefügg (Mfv. II. 10. 720/1998/2. szám). A szükséges ismeretek szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a munkavállaló munkaszerződésben meghatározott munkaköre, illetőleg az a munkakör, amelynek az ellátására való felkészítést szolgálja a betanítás. Eltérően az alperes álláspontjától, ennek meghatározásában a munkáltató nem élvez teljes szabadságot: ha a betanításnak nevezett foglalkoztatás nem ezt a célt szolgálja, a szakemberszükséglet biztosításáról, mint a tanulmányi szerződés céljáról, nem lehet beszélni.
A perbeli esetben az eljárt elsőfokú bíróság a képzési program, a felperes írásbeli beszámolói és a tanúk vallomásai alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szakmai gyakorlat ideje alatt ténylegesen nem olyan munkát végzett, ami az említett cél megvalósítását szolgálja. A bizonyítási eljárás adatai szerint a felperes munkavégzése nem a munkaköri feladatainak a begyakorlását, e munkaköri feladatok ellátásához szükséges szakmai ismeretek, további tapasztalatok megszerzését biztosította. A tanulmányi szerződés alapján az alperes nem biztosított a felperesnek szakmai gyakorlatot, így annak költségeit tanulmányi szerződésre vonatkozó rendelkezések szerint nem követelheti vissza. A másodfokú bíróság által meghallgatott tanúk vallomása alapján okszerűen nem volt módosítható az elsőfokú bíróság által e körben kialakított tényállás, minthogy ezek a tanúk ténylegesen nem dolgoztak együtt a felperessel, a külföldi kijelölt vezető irányító, ellenőrző munkájáról közvetlen ismerettel nem bírtak. A kifejtettekre tekintettel a felperes szakmai gyakorlata valójában külföldi munkavégzésre való kirendelés volt, melynek tartama alatt nem a munkakörébe tartozó fizikai munkát végzett.
Sem a munkaszerződés, sem a tanulmányi szerződés vitatott pontjai önmagukban jogszabályba nem ütköztek, ezért azok semmisségét tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság. A szakmai képzés tényleges lebonyolítása, a felperes munkáltatása azonban olyan volt, amire tekintettel a számára kifizetett díjazás és költségtérítés tanulmányi támogatásnak nem nevezhető, ezért a fizetési felszólítás hatálytalanítása a jogszabálynak megfelelt.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a rendelkező rész szerint határozott. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 347/2001/6. sz.)