3361/2022. (VII. 25.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 38.K.706.863/2020/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Sőth Balázs Gábor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Törvényszék 38.K.706.863/2020/17. számú ítélete ellen. Alkotmányjogi panaszában kérte a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.

[2] 1.1. Az indítványozó egy bank zrt.-vel pénzváltási tevékenység ügynöki folytatására irányuló megbízási szerződést kötött, és annak kiegészítése alapján a bank kiemelt közvetítőjeként pénzváltási tevékenységet végzett. Az indítványozó a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvényben (a továbbiakban: Pti.) meghatározott pénzügyi tranzakciós illeték fizetési kötelezettségének akként tett eleget 2014. július 15. napjáig, hogy kizárólag a külföldi fizetőeszköz eladások után állapított meg tranzakciós illetéket, külföldi fizetőeszköz vétele (forint eladása) után nem. Az indítványozónál az állami adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le tranzakciós illeték adónemben és adókülönbözet után adóbírságot, késedelmi kamatot szabott ki, mert az indítványozó csak a külföldi fizetőeszköz eladások után állapított meg tranzakciós illetéket, a törvényes fizetőeszköz (forint) külföldi fizetőeszköz ellenében való eladása után nem.

[3] Az indítványozó bírósághoz fordult; megismételt eljárásban a bíróság a keresetet elutasította (Fővárosi Törvényszék 38.K.706.863/2020/17. számú ítélete). Abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Pti. a 2014. július 15-i módosítását megelőző időszakra terhelte-e az indítványozót tranzakciós illeték fizetési kötelezettség a 2013. január 1-je és a 2014. július 15. közötti időszakban az olyan pénzügyi tevékenység után, melynek során törvényes fizetési eszközt adott el külföldi fizetési eszköz ellenében.

[4] A Pti. 2014. július 15-én értelmező rendelkezésként újonnan beiktatott 2. § 21. pontja szerint fizetőeszköz útján történő eladás: külföldi fizetőeszköz vagy törvényes fizetőeszköz eladása a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet, a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő útján. Ezt megelőzően a Pti. 2. § 17. pontja úgy rendelkezett, hogy pénzváltási tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerint meghatározott pénzváltási tevékenység. A Pti. hatálya a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítőre kiterjed. A Pti. a pénzügyi tranzakciós illeték tárgyát egyebek között úgy határozta meg, hogy illetékköteles a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet, vagy a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő útján kezdeményezett fizetőeszköz útján történő eladás; az illeték alapja pénzváltási tevékenységnél az eladott fizetőeszköz összege. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény különbséget tesz törvényes fizetőeszköz (hivatalos pénznem) és külföldi fizetőeszköz (külföldi pénznem) között.[1]

[5] 1.2. Az alkotmányjogi panasz abból indul ki, hogy bár a pénzváltási tevékenység a Hpt. alapján külföldi fizetőeszközök adásvétele a törvényes, illetőleg a külföldi fizetési eszköz ellenében, a törvényes fizetési eszköz adásvétele egyik esetében - a Pti. 2014. július 15-i kiegészítése előtt - a külföldi fizetőeszköz megvásárlása nem esett a Pti. hatálya alá. A külföldi fizetőeszköz megvásárlása során vételi (és nem eladási) bizonylatot kell kiállítani a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Pvr.) 20. §-a alapján. A Pvr. 20. §-a a nyilvántartás, bizonylatok körében azt tartalmazza, hogy a pénzváltó köteles minden ügyletről bizonylatot kiállítani az alábbiak szerint: a) külföldi fizetőeszköz ügyféltől történő megvásárlása esetén vételi bizonylatot, b) külföldi fizetőeszköz ügyfél részére való eladása esetén eladási bizonylatot, c) külföldi fizetőeszköznek más külföldi fizetőeszközre való átváltása esetén konverziós bizonylatot, d) egyéb pénzmozgás (pl. hitelintézettel való ügyletek, a központ és a telephely közötti ügyletek) esetén kiadási, illetőleg bevételi pénztárbizonylatot.

[6] A panasz szerint a Pti.-ben szereplő fizetési kötelezettségnek a hatóság és a bíróság általi kiterjesztő jogértelmezése az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogot (XIII. cikk), a tisztességes bírósági tárgyaláshoz és a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés], továbbá a visszaható hatályú jogértelmezés tilalmát [B) cikk (1) bekezdés] sérti. A Pti. rendelkezései a tranzakciós illeték tárgyát illetően a világos, egyértelmű adójogszabályok követelményének (nullum tributum sine lege) nem feleltek meg.

[7] Az alkotmányjogi panasz részletesen ismerteti az első- és másodfokú közigazgatási határozatot, a jogszabályokat (Pti., régi és új Hpt., Pvr.), a bírósági alapeljárásban hozott első ítéletet (Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.32.661/2018. számú ítélete), az adóhatóság felülvizsgálati kérelmét, a Kúria végzését (Kfv.I.35.414/2019. számú végzés), a Fővárosi Törvényszék megismételt eljárásban hozott ítéletét (38.K.706/863/2020/17. számú ítélet). Az alkotmányjogi panasz - a lényeges tartalma szerint - számos alkotmánybírósági határozat idézése, az Emberi Jogok Európai Bírósága eseti döntései felhívása, az Alaptörvény egyes szabályai értelmezése mellett annak kimondását várja az Alkotmánybíróságtól, hogy a Pti. hatálya eredetileg nem terjedt ki a pénzváltási tevékenység (fizetési eszköz eladása) ama részére, amelyben forintot adnak el külföldi fizetőeszköz ellenében, hanem ez csak a Pti. kiegészítése után vált illetékkötelessé.

[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[9] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett ítélettel zárult ügyben felperes volt [Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pont], számára hátrányos döntés született, s a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben terjesztette elő panaszát: a bírói döntést az indítványozó 2021. november 28-án vette át, az alkotmányjogi panaszt 2022. január 26-án nyújtotta be.

[11] 2.1. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[12] Az indítványozó az ítélet kapcsán arra a jogértelmezési kérdésre visszavezethető okból kérte az alkotmányjogi panaszában megjelölt alapvető jogok - a tulajdonhoz való jog (XIII. cikk), a tisztességes bírósági tárgyaláshoz és a jogorvoslathoz való jog [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése] - sérelmének megállapítását, hogy a Pti. 2014. július 15-én értelmező rendelkezésként újonnan beiktatott 2. § 21. pontja hatálybalépése előtt fennállhatott-e fizetési kötelezettsége külföldi fizetőeszköz ügyféltől történő megvásárlása esetén. Szerinte a bíróság a Kúria végzése alapján a megismételt eljárásban erről tévesen döntött. Az indítványozó tehát a Kúria végzésén alapuló ítéletet, a bírói mérlegelést vitató kifogásokat hozott fel, vagyis a jogszabályi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolta, anélkül, hogy a befogadhatóság tartalmi feltételeinek a panasz eleget tett volna. A Kúria végzése részletesen tartalmazza, hogy a Pti. hatálya miért terjedt ki már a módosítása előtt is a Hpt. szerinti pénzváltásnak arra az esetére is, amikor külföldi fizetőeszköz vétele történik a törvényes fizetőeszközért. A Kúria végzéséből az következik, hogy a Pvr. akkor, amikor a bizonylatok formáját illetően különbséget tesz a külföldi fizetőeszköz eladása, vétele és konverziója között, ügyviteli szabályt tartalmaz (Indokolás [25]-[33]), amely nem érinti a Pti.-ben meghatározott kötelezettséget. A Kúria - utalva a Pti.-t módosító törvény érintett §-ához fűzött indokolásra, amely szerint a Pti. pénzváltási tevékenységre vonatkozó módosítása jogtechnikai jellegű pontosítást tartalmaz - azt állapította meg, hogy 2014. július 15-ét megelőzően is tárgya volt a pénzügyi tranzakciós illetéknek mind a külföldi-, mind a törvényes fizetőeszköz pénzváltási tevékenység folytatója általi eladása a Pti. és a Hpt. alapján.

[13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is - az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül - az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[14] 2.2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani" (3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozó érvvel, a visszaható hatály tilalmával kapcsolatban a panasz befogadhatósága vizsgálata körében megállapítható, hogy a jelen esetben a Pti. módosítása nem tartalmaz valódi visszaható hatályú rendelkezést, hanem az a gyakorlati jogalkalmazásban felvethető jogértelmezési kérdést tisztázta jogalkotói jogértelmezéssel. Az Alkotmánybíróság ezzel azonosan döntött a 3224/2019. (X. 11.) AB határozatában hasonló törvényhozói jogértelmezést vizsgálva (Indokolás [61]). Az Alkotmánybíróság a jogértelmezés hasonló eszköze, a normatív erővel bírói jogegységi határozat intézményéről is már megállapította: a jogegységi határozat, mint alkotmányos intézmény mindig múltbéli történeti tényállások alapján kerül meghozatalra, ez azonban önmagában visszaható hatályt nem eredményez (2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [48]). A jogalkalmazó és a jogalkotó a jogegységet szolgáló értelmező tevékenysége a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával közvetlen összefüggésben nincs (7/2015. (III. 19.) AB határozat, Indokolás [43]). A jogalkalmazói gyakorlatból leszűrt jogalkotói (törvényhozó általi) autentikus jogértelmezés a bíróságokra és az érintett szerződő felekre általánosan kötelező. Általában a jogértelmezés a jogszabály eleve adott tartalmát tárja fel, így ezzel kapcsolatban a visszaható hatály nem is értelmezhető (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [96]). Nem aggályos alkotmányjogi szempontból, a panaszban foglaltak alapján az, ahogyan a Kúria végzése a Pti. eredeti szabályait értelmezte.

[15] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2022. július 5.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/418/2022.