BH+ 2007.8.368 A bankgarancia vállalása és feltételtől függő egyoldalú kötelezettségvállalás elhatárolása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 207. §, 249. §].

Az M.-É. Kft. beruházója, az I. r. alperes pedig kivitelezője volt a K., József A. u. 5. szám alatti társasház építésnek. E felépítmény létesítésének finanszírozásával kapcsolatban a II. r. alperes bank 2003. szeptember 2-án az M.-É. Kft.-vel mint adóssal kölcsönszerződést és egyéb megállapodásokat kötött. A felperes és az I. r. alperes 2003. végétől álltak szerződéses kapcsolatban egymással, ennek során a felperes nyílászáró szerkezetek gyártására és beépítésére volt köteles az I. r. alperes részére, ellenszolgáltatás ellenében. A II. r. alperes 2004. január 20-án kelt nyilatkozatában rögzítette az M.-É. Kft.-vel kötött kölcsönszerződés tényét és kötelezettséget vállalt arra, hogy az I. r alperes megrendelése alapján a felperes részéről szállított 157 db nyílászáró nettó költségét azaz, 7 826 505 Ft-ot a szállítást követő 8 napon belül, a további 200 000 Ft vételárhátralékot pedig a teljes munkálatok befejezését követő 5 munkanapon belül - azt követően, hogy a bank műszaki szakértője részéről megtörtént a felperes által kiállított számlák "leigazolása" - átutalja a felperes számlájára.

A felperes keresetében azt állította, hogy szerződéses kötelezettségét az I. r. alperes felé maradéktalanul teljesítette, ugyanakkor az I. r. alperesnek - amelytől összesen 6 500 000 Ft ellenszolgáltatást kapott - 4 195 580 Ft összegű számlatartozása áll fenn a felperessel szemben. Ezen összeg és kamatai megfizetésére elsődlegesen a "bankgaranciát" vállaló II. r. alperest, másodlagosan - amennyiben a követelés a II. r. alperessel szemben nem lenne érvényesíthető - az I. r. alperest kérte kötelezni.

Az I. r. alperes bár részben elismerte a tartozás fennállását, kártérítés és hibás teljesítés címén előterjesztett beszámítási kifogására alapítottan a kereset teljes terjedelmű elutasítását kérte.

A II. r. alperes érdemi ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a 2004. január 20-ai nyilatkozata bankgaranciának minősülne és állította, hogy nem teljesült az a feltétel sem, melynek bekövetkezte esetén fizetési kötelezettséget vállalt.

A városi bíróság ítéletében a II. r. alperest 4 195 580 Ft és ennek kamatai tekintetében a felperes javára marasztalta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes perbeni nyilatkozata a Ptk. 249. §-ának megfelelő bankgarancia volt, melynek nyújtására a II. r. alperes és az M.-É. Kft. által megkötött kölcsönszerződésre tekintettel került sor. A bankgarancia vállalás érvényességét nem érintette, hogy annak megtételére nem a II. r. alperes által használt blanketta-nyomtatvány kitöltésével került sor, annak pedig, hogy a II. r. alperes műszaki szakértője részéről elmaradt a teljesítés leigazolása, azért nincs jelentősége, mert a teljesítés ténylegesen teljes körűen megtörtént (ezt támasztja alá az I. r. alperes műszaki vezetőjének elismerése, a perben kirendelt igazságügyi műszaki szakértői vélemény és az R. Bt. április havi jelentése). Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes elsődleges kereseti kérelmének.

A II. r. alperes fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta, a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította és az I. r. alperessel szembeni kereset elbírása körében az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra utasította.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 2004. január 20-ai nyilatkozat nem minősült a Ptk. 249. §-a szerinti, határidőn belüli kötelezettséget vállaló nyilatkozatnak, az a felek szándéka szerint is határidő megjelölése nélküli kötelezettség vállalási nyilatkozat volt. A II. r. alperes helytállása azért sem merülhet fel, mert a nyilatkozatban írt feltétel - a felperesi teljesítésről kiállított számláknak a banki műszaki szakértő általi kollaudálása - nem valósult meg. Kétséges a banki kötelezettség vállaláshoz szükséges mögöttes jogviszony fennállta is, ugyanis egyrészt a II. r. alperes nem az I. r. alperessel, hanem az M.-É. Kft.-vel állt szerződéses kapcsolatban - utóbbi cégnek csak az ügyvezetője volt azonos az I. r. alperes ügyvezetőjével - másrészt az M.-É. Kft.-vel fennálló jogviszony is megszűnt a kölcsönszerződés 2004.július 15-ei azonnali hatályú felmondásával, ez pedig maga után vonta a nyilatkozatban vállalt kötelezettség megszűnését is. Mindezekre tekintettel a II. r. alperessel szembeni kereset alaptalan.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 249. §-ának téves értelmezésével jogszabálysértő ítéletet hozott. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.

A 2004. január 20-ai nyilatkozat tartalmát tekintve bankgaranciának minősült, a nyilatkozat ténylegesen tartalmazott kötelezettség vállalási határidőt - a 8 munkanap megjelölésével - tehát a jogerős ítéletben írtakkal szemben nem hiányzott a határidőn belüli kötelezettségvállalás. A II. r. alperes helytállást vállalt az I. r. alperes nem fizetése esetére, ez pedig bankgaranciát jelent. Ellenkező esetben mindkét alperes esetében a szándékos megtévesztés merülne fel.