BH 1992.6.390 A védjegybitorlás megállapításának nem előfeltétele az, hogy a más védjegyével megjelölt áru a kiskereskedelmi forgalomban elidegenítésre kerüljön [1969. évi IX. tv. 13. §, 18. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperesek 4155 pár dél-koreai eredetű sportcipő 1990. április 15-ét követő forgalombahozatalával a felperes szóvédjegyének oltalmát megsértették. A bíróság az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. A részítélet a jogsértés megállapítása és az attól való eltiltás körében a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A részítélet indokolása szerint az I. r. alperes azzal, hogy az osztrák kereskedelmi cégtől a felperes védjegyét tartalmazó árut megvásárolta, és azt az F. kereskedelmi vállalatnak eladta, illetve a II. r. alperes ezen ügylet során való külkereskedelmi bizományosi szerződés kötésével az 1969. évi IX. tv. (Vt.) 18. §-ának (1) bekezdése értelmében használta a felperes védjegyét, ezzel a Vt. 13. §-a (1) bekezdése szerinti védjegybitorlást elkövette.

A részítélet a bitorlást csak 4155 pár, a kiskereskedelem által a vevőknek értékesített cipő tekintetében látta megállapíthatónak, ezért 1341 pár - a kiskereskedelmi forgalomból kivont, a II. r. alperes által visszavásárolt és vámszabad területen elhelyezett cipő tekintetében a keresetet elutasította. Elutasította továbbá a felperes azon keresetét is, amelyben nyilatkozat közzétételével kérte elégtétel adására kötelezni az alpereseket.

A részítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Ebben a részítélet részbeni megváltoztatása mellett kérte, hogy a bíróság a további 1341 pár tekintetében is állapítsa meg a bitorlást.

Az alperesek a részítélet helybenhagyását kérték.

Az elsőfokú bíróság részítélete a bitorlást 4155 pár tekintetében megállapítható és a jogsértéstől eltiltó része, valamint a nyilvános elégtétel adása iránti keresetet elutasító része vonatkozásában, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.