A Fővárosi Törvényszék Mf.680135/2018/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 8. §, 24. §, 78. §, 141. §, 206. §, 235. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 56. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. §, 7. §, 9. §, 12. §, 45. §, 65. §, 79. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Páldiné dr. Kremper Magdolna, Szalai Beatrix, Takács Andrea

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1997/2015/26., *Fővárosi Törvényszék Mf.680135/2018/4.*, Kúria Mfv.10393/2018/4.

***********

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

.... Mf. ..../2018/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Dr. Viszló Ügyvédi Iroda, dr. Viszló László ügyvéd (fél címe 1, levélcím: fél címe 2) által képviselt

felperes neve(felperes címe) felperesnek

a Dr. Csontos és Társai Ügyvédi Iroda, dr. Illés Attila József ügyvéd (fél címe 3) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

munkaviszony jogellenes megszüntetése miatti kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. november 23-án kelt, .... M..../2015/26. számú ítélete ellen a felperes 27. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 201.200 (kétszázegyezer-kétszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek perköltség címén 50.000 Ft-ot. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2015 májusában jelentkezett az alpereshez álláshirdetésre és találkozott az alperes képviseletében eljáró 1. személyal, valamint 2. személyral. A találkozón megbeszélték, hogy jogviszonyt kívánnak létesíteni.

A felperes részére létrejött egy e-mail 2015. május 18-án ..... címen. A felperes 2015. május 22. napján létesített munkaviszonyt az alperessel asszisztensi munkakörben. Munkaszerződésében három hónap próbaidő került kikötésre. 1. személy ügyvezető 2. személy értékesítőt jelölte meg a közvetlen feletteseként. A felperes 2015. május 22. napján, pénteken munkát végzett az alperes részére, majd az ezt követő héten néhány napon távol volt, magánügyeit intézte, azután megint végzett munkát.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2015. május 29. napján a próbaidő tartama alatt indokolás nélkül azonnali hatályú felmondással megszüntette. A munkaviszony megszüntetést 1. személy ügyvezető írta alá, a felperes a felmondást 2015. június 5-én postai úton kapta meg.

A felperes 2015. június 3-án tértivevényes levelet küldött az alperesnek, amelyben tájékoztatta várandósságáról, valamint arról, hogy erre tekintettel bizonytalan ideig betegállományban marad, levelét az alperes 2015. június 16-án vette kézhez.

A felperes 2015. június 4-én telefonon beszélt 1. személyal, a telefonbeszélgetésnek fültanúja volt a felperes anyósa, 3. személy.

A felperes a keresetében kérte a felmondás jogellenességének megállapítása mellett az alperes kötelezését az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján kártérítés, továbbá a munkavállaláshoz való joga sérülésére hivatkozva 500.000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszonya 2015. május 12. napján létesült, ekkor 2. személy felvilágosította munkaköri feladatairól és a bejelentéshez szükséges okiratokról, erre figyelemmel a 2015. május 22-i munkaszerződésben kikötött próbaidő semmis, az alperes a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást nem alkalmazhatta.

Előadta, hogy 2015. május 12-én próbanapra hívták be, 2015. május 14-én bement dolgozni 14:00 órára és 17:30-ig bent volt, május 15-én szintén dolgozott. Azt is előadta, hogy 1. személy ügyvezetővel 2015. május 15. napján megállapodott, hogy, 2015. május 18. napjától munkaviszonyt létesítenek. Bár munkába állt, a munkaszerződését nem kapta meg, a bejelentése sem történt meg, amit jelzett is 2. személynak. 2015. május 20-án a munkaviszonyával kapcsolatban 2. személyral beszélt, aki kijelentette, hogy kizárólag részmunkaidőben tudják bejelenteni, a munkabére változatlanul 180.000 Ft marad, a kettő különbözetét külön, zsebbe fogja megkapni. A munkabérrel összefüggésben 2015. május 21-én újabb megbeszélést kezdeményezett az ügyvezetővel és megállapodtak, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatását bejelentik, azonban a bére alacsonyabb, bruttó 165.000 Ft lesz. 2015. május 25-én 26-án nem dolgozott, május 27-én és 29-én viszont igen, és 2015. június 1. napján még ment dolgozni, de már jelezte 2. személynak, hogy rosszul érzi magát. Nem ment be dolgozni 2015. június 2-án és június 3-án. 2015. június 4-én este fenyegető telefonhívást kapott 1. személytól. A 2015. május 18-án kelt e-mail igazolja, hogy a munkaviszonya már korábban fennállt, mint 2015. május 22. napja.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy valóban munkaszerződés jött létre a felek között, melynek aláírására 2015. május 22-én került sor a felperessel korábban folytatott megbeszéléseknek megfelelő tartalommal. Ennek értelmében a felperes teljes munkaidőben, havi 165.000 Ft munkabér ellenében vállalt munkát. Nem helytálló a felperes azon állítása, hogy próbanapon vett volna részt. Valóban megjelent személyesen az irodában a munkatársakkal és a munkafolyamattal történő ismerkedés céljából, rövidebb időre. Valótlan azon állítása, miszerint az alperesi ügyvezetővel abban állapodott volna meg, hogy 2015. május 18. napjától létesítenek munkaviszonyt, hiszen a munkaviszony a munkaszerződés szerint 2015. május 22. napján kezdődik. Valótlan az az állítása is, miszerint 2. személy azt mondta volna, hogy részmunkaidős foglalkoztatás keretében tudják bejelenteni és zsebbe kerülne kifizetésre a részmunkaidős bejelentésből eredő munkabérkülönbözet részére. A felperes nem rosszullétre hivatkozva volt távol, hanem azt jelezte a munkáltatónak, hogy munkaidőben a ....-nál történő ügyintézés céljából kell megjelennie 2015. május 26-án. 2015. május 27-én, május 28-án, 29-én nem jelent meg a munkahelyén, erre figyelemmel jogszerűen szüntethette meg a munkaviszonyát a próbaidő alatt azonnali hatállyal indokolás nélkül.

A felperes várandósságával kapcsolatos tájékoztató levelet 2015. június 16-án vette át, így nem tudott arról.

Valótlan a felperes azon állítása is, miszerint az alperesi ügyvezetőtől fenyegető telefonhívást kapott volna. Volt telefonhívás, csak annak nem volt fenyegető a tartalma.