62006CJ0015[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2007. március 22-i ítélete. Regione Siciliana kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) - Pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Helyi vagy regionális közigazgatási egység - Ezen egységet közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok - Közvetlen érintettség. C-15/06 P. sz. ügy.

C-15/06. P. sz. ügy

Regione Siciliana

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) - Pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Helyi vagy regionális közigazgatási egység - Ezen egységet közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok - Közvetlen érintettség"

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2007. március 22.

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2. Európai Közösségek - Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata - Annak szükségessége, hogy a természetes vagy jogi személyek az érvényesség elbírálása érdekében az előzetes döntéshozatalra utalást vegyék igénybe

(EK 10. cikk, EK 230. cikk, negyedik bekezdés, EK 234. cikk)

1. Valamely regionális vagy helyi közigazgatási egység, amennyiben a nemzeti jog alapján rendelkezik jogi személyiséggel, az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján eljárást indíthat a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti. Az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik.

Márpedig valamely regionális vagy helyi közigazgatási egységnek az Európai Regionális Fejlesztési Alap projektjének megvalósításáért felelős hatóságként történő kijelöléséből nem következik, hogy ezen egység maga volt jogosult a szóban forgó pénzügyi támogatásra. Annak a ténynek sincs relevanciája, hogy az említett támogatást odaítélő határozat mellékletében az említett regionális közigazgatási egység mint a pénzügyi támogatás iránti kérelemért felelős hatóság szerepel. A "kérelemért felelős hatóság" helyzete, amelyre az odaítélő határozat melléklete hivatkozik, ugyanis nem jár azzal a következménnyel, hogy e hatóság közvetlen jogviszonyba kerül a közösségi támogatással, mivel maga a határozat írja elő, hogy a támogatást valamely tagállam kormánya kérelmezte, és azt ez utóbbi számára ítélték oda.

(vö. 29., 31-32., 36. pont)

2. A magánszemélyek a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmére jogosultak. Azon természetes vagy jogi személyek bírói jogvédelmét, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek okán nem támadhatják meg a közösségi jogi aktusokat, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatokkal kell hatékonyan biztosítani. E bíróságoknak a jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkben rögzített elvével összhangban, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami a természetes és jogi személyek számára lehetővé teszi a közösségi jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását a közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva, és így e bíróságokat arra késztetve, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések útján a Bírósághoz forduljanak.

(vö. 39. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. március 22.(*)

"Fellebbezés - Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) - Pénzügyi támogatás lezárása - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Helyi vagy regionális közigazgatási egység - Ezen egységet közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok - Közvetlen érintettség"

A C-15/06. P. sz. ügyben,

a Regione Siciliana (képviseli: G. Aiello, avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. január 4-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. de March és L. Flynn, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Faedo, avvocatessa, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: R. Schintgen tanácselnök, A. Borg Barthet és M. Ilešič (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. január 17-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Regione Siciliana az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-60/03. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2005. október 18-án hozott ítéletének (EBHT 2005., II-4139. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel az Elsőfokú Bíróság elutasította az Olaszországban (régió: Szicília) megvalósuló, 15 millió euró vagy azt meghaladó értékű infrastrukturális beruházás jogcímén történő Európai Regionális Fejlesztési Alap-támogatás odaítéléséről szóló, 1987. december 17-i C (87) 2090 026 bizottsági határozattal az Olasz Köztársaságnak nyújtott támogatás visszavonásáról és az e támogatás jogcímén a Bizottság által kifizetett előleg visszafizetéséről szóló, 2002. december 11-i C (2002) 4905 bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló keresetét (a továbbiakban: megtámadott határozat).

Jogi háttér

2 Az EK 158. cikk értelmében, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése céljából került elfogadásra az 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 5. o.) módosított, a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24-i 2052/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 185., 9. o.; a továbbiakban: 2052/88 rendelet), valamint az 1993. július 20-i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 20. o.) módosított, a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK rendelet (HL L 374., 1. o.; a továbbiakban: 4253/88 rendelet).

3 A 2052/88 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

"A közösségi támogatás célja a megfelelő nemzeti tevékenységek kiegészítése, illetve azok elősegítése. A közösségi támogatás a Bizottság, a tagállam, továbbá a tagállam által kijelölt nemzeti, regionális, helyi vagy egyéb szinten illetékes hatóságok és szervezetek [...] közötti szoros együttműködésen alapul, ahol a felek a közös cél megvalósításában egymás partnerei. Ezt az együttműködést a továbbiakban »partnerségnek« nevezzük. A partnerség a projektek előkészítésére, finanszírozására, továbbá előzetes felmérésére, ellenőrzésére és utólagos értékelésére terjed ki."

4 A 4253/88 rendelet "Addicionalitás" című 9. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik: "[a] tényleges gazdasági hatás biztosítása érdekében a strukturális alapokból származó források [...] nem helyettesíthetik a tagállam által az egyes célkitűzések alá tartozó területeinek egészére tervezett strukturális vagy hasonló jellegű közkiadásait."

5 Ugyanezen rendelet 24. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben a projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást sem részben, sem egészben nem igazolja, a Bizottság a partnerség keretében kivizsgálja az esetet, és a tagállamot vagy a tagállam által kijelölt, a projekt végrehajtásáért felelős hatóságokat felhívja észrevételeik meghatározott határidőn belüli megtételére.

(2) [E] vizsgálat eredményeképpen a Bizottság csökkentheti vagy felfüggesztheti az adott projekt vagy intézkedés számára elkülönített támogatást, amennyiben a vizsgálat során bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt, illetve hogy a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül jelentősen módosították.

(3) Minden jogtalanul kifizetett és behajtandó összeget a Bizottság részére kell visszafizetni. [...]"

A jogvita előzményei

6 A Bizottsághoz 1986. szeptember 23-án érkezett kérelmével az Olasz Köztársaság az 1787/84 rendelet értelmében ERFA-támogatás odaítélését kérelmezte egy Szicíliában (Olaszország) található, a Gibbesi patakon épülő zárógát építési munkálatainak harmadik szakaszára vonatkozó beruházás javára. A kérelem a zárógát-test járulékos létesítményeinek építésére vonatkozott, és rámutatott a zárógát kettős rendeltetésére, az innen származó víz elsősorban a megépítendő licatai ipari központ számára biztosított volna megbízható vízellátást, másrészt pedig mintegy 1000 hektár termőföld öntözését biztosította volna.

7 A Bizottság a C (87) 2090 026 határozatával (a továbbiakban: odaítélő határozat) maximálisan 94 490 620 056 olasz líra (ITL) (mintegy 48,8 millió euró) összegű ERFA-támogatást ítélt oda az Olasz Köztársaságnak. Az Olasz Köztársaság a fent említett támogatás jogcímén összességében 75 592 496 044 ITL (mintegy 39 millió euró) előleghez jutott.

8 2000. május 23-i levelükben az olasz hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a zárógát testén végzett munkálatok 1992. november 11-én befejeződtek, a zárógát azonban nem volt működőképes. Ugyanezen levélben az olasz hatóságok a Regione Siciliana 2000. január 17-i feljegyzését is továbbították a Bizottsághoz, amelyben a Regione Siciliana kötelezte magát a gát használhatóvá és működőképessé tételéhez szükséges munkálatok elvégzésére.

9 2001. március 29-i levelükben az olasz hatóságok beterjesztették a Bizottsághoz a végösszegre vonatkozó kérelmüket, valamint a Regione Siciliana 2001. március 5-i feljegyzését is továbbították. E feljegyzésből az derült ki, hogy az Ente minerario sicilianót (szicíliai bányászati hivatal), a zárógát beruházóját megszüntették, a licatai ipari központot nem lehetett létrehozni, következésképpen a völgyzáró vizének eredeti rendeltetését módosítani kellett. Ezért a tározó vizének lehetséges hasznosítására vonatkozó tanulmány elkészítésére adtak megbízást.

10 Mindezen adatok alapján a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a 4253/88 rendelet 24. cikke és az odaítélő határozat szerinti vizsgálatot. 2001. szeptember 26-i levelében a Bizottság az Olasz Köztársaság tudomására hozta azokat az adatokat, amelyek alapján szabálytalanságra lehetett következtetni, és amelyek a szóban forgó támogatás esetleges felfüggesztését vonhatták maguk után. A Bizottság felhívta az olasz hatóságokat, a Regione Siciliana elnökségét és a végső kedvezményezettet, hogy két hónapon belül terjesszék elő észrevételeiket.

11 2001. november 29-i levelében az Olasz Köztársaság továbbította a Bizottságnak a felperes észrevételeit. Ezen észrevételekből lényegében az derül ki, hogy semmilyen, még valószínűsíthető időpont sem került megállapításra a beruházás üzembe helyezését illetően.

12 2002. február 21-i levelében a Regione Siciliana további információkat szolgáltatott a projekt előrehaladásáról, valamint egy ütemtervet is, amely szerint a munkálatok 2003. február 2-a előtt befejeződnek.

13 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi információk megerősítik több, a 4253/88 rendelet 24. cikke szerinti szabálytalanság fennállását, és 2002. december 11-én elfogadta a megtámadott határozatot. A megtámadott határozatban a Bizottság visszavonta a támogatást, felszabadította a végösszeg kifizetése jogcímén elkülönített összeget, és felszólította a Regine Sicilianát az előleg jogcímén folyósított összegek visszafizetésére.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

14 2003. február 20-án a Regione Siciliana a szóban forgó határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság a keresetet, mint megalapozatlant, elutasította.

15 A kereset érdeméről való döntés előtt az Elsőfokú Bíróság elutasította a Bizottság által azon okból előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást, hogy a Regione Sicilianának nem volt kereshetőségi joga. A Bizottság nem vitatta azt a tényt, hogy a felperes a megtámadott határozat által személyében érintett az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében, ugyanakkor ellenvetette, hogy a felperest nem érinti közvetlenül a megtámadott határozat.

16 A megtámadott ítélet az alábbiak szerint indokolja a kereset elfogadhatóságát:

"47 A megtámadott és a támogatást teljes egészében visszavonó határozat [...] elsősorban megszüntette a Bizottságnak a támogatás végösszegének (9,8 millió euró) kifizetésére irányuló kötelezettségét, és elrendelte az Olasz Köztársaság számára kifizetett és a felperesnek folyósított előlegek (mintegy 39 millió euró) visszafizetését.

48 Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez a határozat szükségszerűen és több szempontból is közvetlen hatást gyakorolt a felperes jogi helyzetére. Továbbá, a megtámadott határozat nem hagy semmilyen mérlegelési jogkört az olasz hatóságok számára, mivel a szóban forgó határozat végrehajtásának jellege tisztán automatikus és köztes szabályok alkalmazása nélküli, csak a közösségi szabályozásból származik.

[...]

53 Először is, a felperes jogi helyzetének megváltozását illetően a megtámadott határozat első közvetlen és azonnali hatása a felperes vagyoni helyzetének megváltoztatása volt, mivel megfosztotta őt a támogatásnak attól az összegétől, amelyet a Bizottságnak még folyósítania kellett volna (mintegy 9,8 millió euró). A támogatás fennmaradó részét a Bizottság nem fizette ki az Olasz Köztársaságnak, mert a támogatást visszavonta. Az olasz hatóságok tehát nem tudták azt a felperesnek folyósítani. [...]

54 A megtámadott határozat közvetlenül megváltoztatja a felperes jogi helyzetét az előleg jogcímén kifizetett összegek (mintegy 39 millió euró) visszafizetésének kötelezettsége tekintetében is. A megtámadott határozat hatására ugyanis közvetlenül megváltozott a felperes jogi helyzete, a szóban forgó összegek tekintetében vitathatatlan hitelezőből legalábbis potenciális adóssá vált. [...]

[...]

56 Ami a megtámadott határozat automatikus alkalmazási kritériumát illeti, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat önmagában mechanikusan fejti ki a felperessel szemben a fenti 53. és 54. pontban hivatkozott kettős hatást.

57 A megtámadott határozat e kettős hatása kizárólag a közösségi szabályozásból ered, nevezetesen az EK 211. cikk harmadik francia bekezdésének és az EK 249. negyedik bekezdésének együttes rendelkezéséből. Ezért az olasz hatóságok semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkeznek az e határozat végrehajtására vonatkozó kötelezettségük vonatkozásában.

58 A fenti 56. és 57. pontban hivatkozott következtetéseket nem érinti a Bizottság érvelése, amely szerint a nemzeti hatóságok elméletileg szabadon dönthetnek arról, hogy a felperest mentesítsék azoktól a pénzügyi következményektől, amelyekkel a megtámadott határozat közvetlenül sújtja, állami forrásokból finanszírozva egyfelől a megszüntetett közösségi támogatás fennmaradó részét, másfelől pedig a felperes által kapott közösségi előlegek visszafizetését, illetve a két lehetőség közül csak az egyiket finanszírozva.

59 Egy ilyen jellegű esetleges nemzeti határozat ugyanis nem fosztaná meg automatikus alkalmazásától a Bizottság határozatát. A határozat jogi szempontból nem érintené a megtámadott határozat közösségi jogi alkalmazását. E nemzeti döntés hatására a felperes visszakerülhetne a megtámadott határozat elfogadását megelőző jogi helyzetébe, amivel másodszor is megváltozna a felperesnek a megtámadott határozat hatására már korábban és automatikusan megváltozott jogi helyzete. A felperes jogi helyzetének e második változása kizárólag a nemzeti határozat, és nem a megtámadott határozat végrehajtásának eredménye lenne."

A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés

17 A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét, és semmisítse meg a megtámadott határozatot. E tekintetben több, jogban való tévedésen és az indokolás inkoherenciáján alapuló jogalapra hivatkozik, amelyek a megtámadott ítéletnek abban a részében fordulnak elő, ahol az Elsőfokú Bíróság a jogvita érdemét értékeli.

18 A Bizottság a fellebbezés elutasítását és a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kéri. Ez utóbbi tekintetben a Bizottság csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amelyben azt állította, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 230. cikk negyedik bekezdését, és az indokolási kötelezettséget, amikor elutasította az általa hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást.

19 Mivel a csatlakozó fellebbezés a Regione Siciliana által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset elfogadhatatlanságára vonatkozik, amely kérdés megelőzi a fellebbezésben hivatkozott érdemi kérdéseket, először ezt kell megvizsgálni.

A csatlakozó fellebbezésről

A felek érvei

20 Csatlakozó fellebbezésében a Bizottság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a kereset elfogadhatóságára irányuló érvelése téves feltételezésből indul ki, nevezetesen abból, hogy az odaítélő határozat közvetlenül hozta létre a Regione Siciliana hitelezői helyzetét az odaítélt támogatás tekintetében. A Bizottság szerint a Regione Siciliana azon lehetősége, hogy megkapja az ERFÁ-nak a Gibbesi zárógátjára irányuló támogatását, az Olasz Köztársaság önálló döntésétől függött.

21 Tehát, még ha el is ismerjük, hogy a Regione Siciliana ténylegesen a közösségi támogatás hitelezője volt, e helyzet a nemzeti jog rendelkezéseiből, illetve döntéseiből eredt.

22 A Bizottság szerint ha a Bíróság megerősíti az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítéletben adott értelmezését, annak a Strukturális Alapok kedvezményezettjeinek jogvédelme szempontjából elfogadhatatlan következményei lennének. A Bizottságnak az odaítélt támogatásokra vonatkozó határozatai ugyanis minden olyan jogalanyt közvetlenül érintenének, aki a Strukturális Alapok végső kedvezményezettje.

23 A megtámadott ítélet ezenkívül ellentmondásos. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a felperes jogi helyzetének megváltozása közvetlenül és automatikusan a megtámadott határozatból következik, elismerve ezzel az olasz hatóságok nélkülözhetetlen szerepét. Következésképpen, a megtámadott ítélet 54. pontjában szereplő "legalábbis potenciális adós" kifejezés alkalmazásával az Elsőfokú Bíróság elismerte az Olasz Köztársaságnak a megtámadott határozat joghatásainak a felperesre történő hárítása tekintetében fennálló mérlegelési jogkörét.

24 A felperes szerint e határozat közvetlenül érintette jogi helyzetét, mivel a támogatás fogadójának helyzetéből az e támogatás jogcímén kapott előlegek visszafizetőjének helyzetébe került.

25 Az olasz hatóságok ugyanis semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkeznek a megtámadott határozat végrehajtása vonatkozásában. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg, hogy az Olasz Köztársaság kezdeményezésére történő esetleges pénzügyi átszervezés egy olyan nemzeti határozat következménye lett volna, amely nem kapcsolódik a megtámadott határozat végrehajtásának kötelezettségéhez.

26 A felperes ezután arra hivatkozik, hogy a Gibbesi zárógátjának projektje az ő hatáskörébe tartozik, és hogy az odaítélő határozat melléklete őt úgy említi, mint a pénzügyi támogatás iránti kérelemért felelős hatóságot.

27 Arra is rámutat, hogy véleménye szerint a megtámadott határozat megakadályozta őt hatásköre gyakorlásában. E határozat elsősorban arra kötelezte, hogy hagyjon fel a projektre vonatkozó rendelet alkalmazásával, és indítsa meg a támogatások visszatéríttetésének eljárását a kedvezményezettekkel szemben.

28 A tárgyalás során a felperes hangsúlyozta, hogy ha keresetét elfogadhatatlannak nyilvánítják, ez az igazságszolgáltatás megtagadásának minősülne, mivel mint az állam szintje alatt elhelyezkedő közigazgatási egység, nem nyújthatna be keresetet a nemzeti bíróságoknál az Olasz Köztársaság ellen.

A Bíróság álláspontja

29 Valamely regionális vagy helyi közigazgatási egység, amennyiben - mint a Regione Siciliana - a nemzeti jog alapján rendelkezik jogi személyiséggel, az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján eljárást indíthat a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti (lásd a C-452/98. sz., Nederlandse Antillen kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-8973. o.] 51. pontját; a C-142/00. P. sz., Bizottság kontra Nederlandse Antillen ügyben 2003. április 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-3483. o.] 59. pontját és a C-417/04. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 1-jén hozott ítélet [EBHT 2006., I-3881. o.] 24. pontját).

30 Mivel a Bizottság nem vitatta, hogy a felperest e határozat személyében érintette, a jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság arra a kérdésre korlátozta vizsgálatát, hogy a felperest közvetlenül érintette-e a megtámadott határozat.

31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd különösen a C-404/96. P. sz., Glencore Grain kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2435. o.] 41. pontját; a C-486/01. P. sz., Front national kontra Parlament ügyben 2004. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6289. o.] 34. pontját és a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontját).

32 Amint azt a Bíróság már megállapította a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. és 30. pontjában, valamely regionális vagy helyi közigazgatási egységnek, mint a Regione Siciliana, az ERFA-projekt megvalósításáért felelős hatóságként történő kijelöléséből nem következik, hogy ezen egység maga volt jogosult a támogatásra. A Bíróság szerint az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy iratai alapján semmi nem enged arra következtetni, hogy az érintett egység ezen, a projekt megvalósításáért felelős hatósági minőségében az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint közvetlenül érintve volt.

33 A Bíróság megállapítja továbbá, hogy ezt az elemzést nem cáfolja meg a 2052/88 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és a 4253/88 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése sem. Ezek a közösségi pénzügyi támogatások nemzeti finanszírozásokhoz viszonyított kiegészítő jellegének elvét előíró cikkek ugyanis nem vonatkoznak arra a helyzetre, amikor a Bizottság már lezárt egy közösségi támogatást (a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontja).

34 Márpedig a fenti megállapításokat a jelen ügyre is alkalmazni kell.

35 E megállapításokat a Regione Siciliana azon érvelése sem cáfolja meg, miszerint az olasz jogrend értelmében azon jogterületen, amelyhez a Gibbesi zárógátjának projektje tartozik, szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint a közúthálózat jogterületén, amelyhez a hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben szereplő projekt tartozik. Ez a nemzeti jogon alapuló megkülönböztetés ugyanis semmiképp sem befolyásolja a felperes közvetlen érintettségének feltételét.

36 Annak a ténynek sincs relevanciája, hogy az odaítélő határozat mellékletében a Regione Siciliana mint a pénzügyi támogatás iránti kérelemért felelős hatóság szerepel, mivel a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben mint a projekt megvalósításáért felelős hatóság szerepelt. A "kérelemért felelős hatóság" helyzete, amelyre az odaítélő határozat melléklete hivatkozik, ugyanis nem jár azzal a következménnyel, hogy a felperes közvetlen jogviszonyba kerül a közösségi támogatással, mivel maga a határozat írja elő, hogy a támogatást az olasz kormány kérelmezte, és az Olasz Köztársaság számára ítélték oda.

37 Mivel a közvetlen érintettség vonatkozásában nincs más olyan elem, amely alkalmas lenne arra, hogy a jelen ügyet lényegesen meg lehessen különböztetni a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ítéletben vizsgált ügytől, meg kell állapítani, hogy a Bíróságnak az ez utóbbi ügyben adott értékelése teljes egészében vonatkoztatható a jelen ügyre is.

38 Következésképpen, az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Regione Sicilianát a megtámadott határozat közvetlenül érinti. A megtámadott ítéletet tehát hatályon kívül kell helyezni.

39 A felperes állításával ellentétben e következtetés nem minősül az igazságszolgáltatás megtagadásának. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a magánszemélyek a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmére jogosultak (a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-3425. o.] 29. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Azon természetes vagy jogi személyek bírói jogvédelmét, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek okán nem támadhatják meg az olyan jellegű közösségi jogi aktusokat, mint a megtámadott határozat, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatokkal kell hatékonyan biztosítani. E bíróságoknak a jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkben rögzített elvével összhangban, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami a természetes és jogi személyek számára lehetővé teszi a jelen ügybelihez hasonló közösségi jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását a közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva, és így e bíróságokat arra késztetve, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések útján a Bírósághoz forduljanak (a fent hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 30-32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A Regione Siciliana keresetének elfogadhatóságáról

40 A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja az Elsőfokú Bírósághoz.

41 A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy rendelkezik az ahhoz szükséges adatokkal, hogy maga döntsön a Regione Siciliana által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset elfogadhatóságáról. A Regione Siciliana által e tekintetben felhozott érvelés ugyanis megegyezik azzal, amelyet a Bizottság csatlakozó fellebbezésével kapcsolatos észrevételeiben alkalmazott, és amely lényegében azon a már hivatkozott megállapításon alapul, hogy a felperest közvetlenül érinti a megtámadott határozat, mivel a támogatás fogadójának helyzetéből az e támogatás jogcímén kapott előlegek visszafizetőjének helyzetébe került.

42 A jelen ítélet 31-38. pontjában kifejtett indokok miatt a Regione Sicilianát nem lehet a megtámadott határozat által közvetlenül érintettnek minősíteni.

43 E körülmények között a Regione Siciliana által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

A fellebbezésről

44 Tekintettel a Regione Siciliana által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset elfogadhatatlanságára, az általa a megtámadott ítéletnek az e kereset megalapozottságára vonatkozó részével szemben benyújtott fellebbezés okafogyottá vált, így ezt nem kell megvizsgálni.

A költségekről

45 A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §-a szerint, amely ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. E szabályzat 69. cikkének 6. §-a szerint, amely az említett 118. cikk értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz.

46 A Regione Sicilianát, mivel a csatlakozó fellebbezés tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

47 Mivel a Bizottság csatlakozó fellebbezésének megalapozottsága miatt a fellebbezés okafogyottá vált, a Regione Sicilianát a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére is kötelezni kell.

48 A Regione Sicilianát, mivel az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset, mint megalapozatlan, elutasításra került, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-60/03. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2005. október 18-án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2) A Regione Sicilianának az Olaszországban (régió: Szicília) megvalósuló, 15 millió [euró] vagy azt meghaladó értékű infrastrukturális beruházás jogcímén történő Európai Regionális Fejlesztési Alap-támogatás odaítéléséről szóló, 1987. december 17-i C (87) 2090 026 bizottsági határozattal az Olasz Köztársaságnak nyújtott támogatás visszavonásáról és az e támogatás jogcímén a Bizottság által kifizetett előleg visszafizetéséről szóló, 2002. december 11-i C (2002) 4905 bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló keresetét, mint elfogadhatatlant, elutasítja.

3) A Regione Siciliana által az e rendelkező rész 1) pontjában hivatkozott ítélet ellen benyújtott fellebbezésről nem szükséges határozni.

4) A Regione Sicilianát kötelezi a jelen eljárással, valamint az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.