BH 1978.3.139 I. A munkaszerződést a vállalat nevében csak a vállalat erre feljogosított dolgozója mondhatja fel. Az ilyen jogkörrel vagy eseti meghatalmazással (megbízással) nem rendelkező vállalati alkalmazott felmondást közlő nyilatkozata érvénytelen [Mt. 26. §].

II. A munkaviszony közös megegyezéssel történt azonnali hatályú megszüntetése esetén a dolgozó felmondási időre járó munkabérre nem tarthat igényt [Mt. 25. § (1) bek.].

III. A munkaügyi bíróság a keresetindítási határidő megtartását hivatalból köteles vizsgálni, a határidő igazolással ki nem mentett elmulasztása esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetve a pert meg kell szüntetnie [Pp. 106. § (1) bek., 128. §, 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont, 350. § (1) bek.].

A felperes 1976. augusztus 12. napján munkaszerződést kötött az alperessel rendész-portás munkakör ellátására 10,30 Ft órabérrel, az 1976. december 31. napjáig terjedő időre.

A rendészet vezetője helyettes főportásként kívánta foglalkoztatni a felperest, majd amikor a beosztás elfogadásáról nem nyilatkozott, 1976. szeptember 6-án intézkedett, hogy azonnali hatállyal szüntessék meg a felperes munkaviszonyát. A rendészet vezetője nem volt jogosult a felperes munkaviszonyát megszüntetni, ezért az igazgatási főosztály vezetője még aznap felajánlotta, hogy továbbra is rendész-portási munkakörben foglalkoztatja. A felperes ezt a rendészetvezető eljárása miatt nem fogadta el és a munkaügyi döntőbizottságtól két heti felmondási időre és egy napi szabadságra járó munkabérének megfizetését kérte.

A munkaügyi döntőbizottság az alperest a felmondási időre járó illetmény megfizetésére kötelezte, ennek összegét azonban nem határozta meg.

A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben a munkaviszonyban töltött idejére tekintettel 35 napi felmondási időre illetményének elszámolását, valamint 2000 Ft kárának megtérítését kérte. A tárgyaláson - kereseti kérelmét megváltoztatva - átlagkeresetének kifizetését kérte 1976. szeptember 22-től december 31. napjáig.

A munkaügyi bíróság az alperest 6892 Ft munkabér megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes jogellenesen mondta fel a felperes határozott időre szóló munkaviszonyát, így olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszonya meg sem szűnt volna [Mt. 31. § (1) bek.], vagyis átlagkeresettel kell elszámolni a munkaszerződésben meghatározott munkaviszony teljes tartamára.

A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.