A Kúria Gfv.30247/2013/9. számú precedensképes határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. Bírók: Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. 1991. XLIX. Tv. 33/A. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.247/2013/9. szám

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Mészáros Zsófia ügyvéd és dr. Reőthy Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sándor István ügyvéd által képviselt alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása tárgyában a Fővárosi Törvényszéken 26.G.40.316/2012 számon folyt perében a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.172/2013/6. számú ítélete ellen az alperes által 22. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I.H. Kft-nek (továbbiakban: adós).

A felperes követelését megállapító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3.659.982 Ft tőkét és járulékait. A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.

A felperes 2009. október 5-én benyújtott kérelmére a Fővárosi Bíróság 14.Fpk.01-09-007858/6. számú, 2010. február 3-án kelt végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolás közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja - 2010. március 25-én került sor.

Az E. Hivatal 2009. július 12-én kelt nyilatkozatában az adóstól 2009-2010. évre kiállítás megszervezés és felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt három országban. Ennek keretében (90 euro/nm költségen) a 2009. november 11-április 18. közötti időszakban 8 különböző kiállításon, összesen 642 nm területen valósult meg kiállítás-szervezési, építési munka, melynek ellenértéke 57.780 euro volt. Az alperes által kifejtett szervező, koordináló munkával a megrendelésben foglaltakat teljesítették, a standok felépítésére alvállalkozói szerződést kötve.

Az alperes, tudomást szerezve a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárásról, ezt közölte a megrendelővel, s felhívta a figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.

2010. január 11-én az alperes - feleségével és a fiával - megalapította az I.T. Kft-t, mely 2010. január 18-án került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. Az E. Hivatallal kötött szerződésből eredő ellenérték ennek a társaságnak a számlájára folyt be.

A felszámolás megindulását követően az alperes 2010. május 11-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött. Közölte, hogy a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009. nyara óta a cégnek nem volt megrendelése, azóta tevékenységet nem végzett.

A felperes a követelését az adós felszámolási eljárásában bejelentette 4.312.982 Ft összegben.

A felperes keresetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A.§-a alapján annak megállapítását, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 57.780 euro összeggel csökkent. Ezzel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, és kérte 4.312.982 Ft összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Állítása szerint az adós 2008. december 31-én - a 2008-as év mérlegéből megállapíthatóan - fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az alperes legkésőbb 2009. május 4-én tudomást szerzett. Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a szerződést az adóson keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A vállalkozói díjat azonban nem az adós, hanem az újonnan alakított társaság számlázta ki, és hozzá folyt be a bevétel.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződést 2009 őszén megszüntették, mert a megrendelő nem látta biztosítottnak a felszámolási eljárás kezdeményezése miatt, hogy a vállalkozói tevékenységet színvonalasan teljesítik. Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes követelését az adós vagyona fedezte, mert egy millió forintot meghaladó készpénzzel, valamint 80.062 e Ft értékű forgóeszközzel rendelkezett, míg a kötelezettségei csak 66.478 e Ft összeget tettek ki. Nem róható a terhére, hogy a felszámoló megtiltotta számára a vagyonértékesítést, és emiatt nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el és ezáltal a társasági vagyon 57.780 euro összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe 4.312.982 forintot és rendelkezett a perköltségről.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete - azaz, hogy az adós tartozásait esedékességkor a vagyonából kiegyenlíteni nem tudja - a 2008. december 31-i mérleg-fordulónappal bekövetkezett és 2009-ben is fennállt, a vezető tisztségviselő számára ez észlelhető és felismerhető volt. Az adós a munkavégzésben a felszámolás kezdő időpontjáig, 2010. március 25-ig nem volt akadályoztatva, ezért a felszámolási eljárás nem akadályozta volna a megrendelő 2009. júliusában adott megrendelésének teljesítését. Az alperes volt az, aki kezdeményezte a megrendelőnél, hogy a bevétel a 2010. január 18-án bejegyzett új társaságát illesse meg. Az alperes meg sem kísérelte megakadályozni a felszámolást, hanem új társaságot alapított, hogy abban folytathassa a munkáját, s a korábbi megrendelés új társaságba való átvitelével kívánta folytatni a saját tevékenységét. Ezzel elvonta az egyébként fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben levő adós tartozásainak fedezetét.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik. A fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amikor belátható időn belül a Cstv. 27.§ (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető eljárás az adós ellen. A belátható idő pedig az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésre nyitva álló időtartamot jelenti. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját 2009. június 17-ében - a felperes követelését megállapító ítéletet jóváhagyó másodfokú bírósági ítélet napjában - állapította meg. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes követelésének megfizetése, ezzel a felszámolás elkerülése. A magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, mert a marasztalást tartalmazó ítélettel nem értett egyet. Az alperesnek nem állt szándékában a marasztalási összeg megfizetése, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte az elsőfokú bíróság által végzett likviditási vizsgálattól függetlenül is megállapítható.