BH 2014.6.188 A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet [1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].

[1] Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I. Kft.-nek (a továbbiakban: adós).

[2] A felperes követelését megállapító első fokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3 659 982 Ft tőkét és járulékait.

[3] A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.

[4] A felperes 2009. október 5-én benyújtott kérelmére a bíróság 2010. február 3-án kelt végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolás közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja - 2010. március 25-én került sor.

[5] Az E. Idegenforgalmi Hivatal 2009. július 12-én kelt nyilatkozatában az adóstól 2009-2010. évre kiállítás-megszervezés és -felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt három országban. Ennek keretében (90 euró/m2 költségen) a 2009. november 11-április 18. közötti időszakban 8 különböző kiállításon, összesen 642 nm területen valósult meg kiállításszervezési, -építési munka, melynek ellenértéke 57 780 euró volt. Az alperes által kifejtett szervező, koordináló munkával a megrendelésben foglaltakat teljesítették, a standok felépítésére alvállalkozói szerződést kötve.

[6] Az alperes, tudomást szerezve a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárásról, ezt közölte a megrendelővel, s felhívta a figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.

[7] 2010. január 11-én az alperes - feleségével és a fiával - megalapította az I. Szolgáltató Kft.-t, mely 2010. január 18-án került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. Az E. Idegenforgalmi Hivatallal kötött szerződésből eredő ellenérték ennek a társaságnak a számlájára folyt be.

[8] A felszámolás megindulását követően az alperes 2010. május 11-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött. Közölte, hogy a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009 nyara óta a cégnek nem volt megrendelése, azóta tevékenységet nem végzett.

[9] A felperes a követelését az adós felszámolási eljárásában bejelentette 4 312 982 Ft összegben.

[10] A felperes keresetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján annak megállapítását, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 57 780 euró összeggel csökkent.

[11] Ezzel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, és kérte 4 312 982 Ft összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Állítása szerint az adós 2008. december 31-én - a 2008-as év mérlegéből megállapíthatóan - fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az alperes legkésőbb 2009. május 4-én tudomást szerzett.

[12] Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a szerződést az adóson keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A vállalkozói díjat azonban nem az adós, hanem az újonnan alakított társaság számlázta ki, és hozzá folyt be a bevétel.

[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződést 2009 őszén megszüntették, mert a megrendelő nem látta biztosítottnak a felszámolási eljárás kezdeményezése miatt, hogy a vállalkozói tevékenységet színvonalasan teljesítik.

[14] Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes követelését az adós vagyona fedezte, mert egymillió forintot meghaladó készpénzzel, valamint 80 062 000 Ft értékű forgóeszközzel rendelkezett, míg a kötelezettségei csak 66 478 000 Ft összeget tettek ki. Nem róható a terhére, hogy a felszámoló megtiltotta számára a vagyonértékesítést, és emiatt nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.

[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el és ezáltal a társasági vagyon 57 780 euró összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe 4 312 982 forintot és rendelkezett a perköltségről.

[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[17] Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik.

[18] A fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amikor belátható időn belül a Cstv. 27. § (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető eljárás az adós ellen. A belátható idő pedig az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésre nyitva álló időtartamot jelenti. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját 2009. június 17-ében - a felperes követelését megállapító ítéletet jóváhagyó másodfokú bírósági ítélet napjában - állapította meg.

[19] Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes követelésének megfizetése, ezzel a felszámolás elkerülése. A magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, mert a marasztalást tartalmazó ítélettel nem értett egyet.

[20] Az alperesnek nem állt szándékában a marasztalási összeg megfizetése, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte az elsőfokú bíróság által végzett likviditási vizsgálattól függetlenül is megállapítható.

[21] Az alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljáró magatartásának a következményeként, az adóst megillető 57 780 euró bevétel nem az adóshoz folyt be, hanem az I. Kft. vagyonát növelte.

[22] A felszámolási iratokból levonható az a következtetés, hogy az adóssal szembeni hitelezői igények kielégítéséül kizárólag ez a bevétel szolgálhatott volna, melyet az alperes jogellenesen vont el, hiszen az adós cég 2008. december 31-én már vagyontalan volt. A felszámolási eljárásban 16 hitelező jelentett be összesen 38 331 609 Ft összegű hitelezői igényt.

[23] Az alperes kimentés alapjául szolgáló körülményt nem tudott megjelölni, a felszámoló tevékenysége a Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítása iránti per elbírálása során nem vizsgálható.