A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1226/2010/18. számú határozata jogviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 233. §, 358. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 8. §, 9. §, 10. §, 79. §, 202. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. §, 25. §, 34. §] Bírók: Czebei Gabriella, Matók Ágnes, Szántó Dénesné

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

22. M. 1226/2010/18.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság

a dr. Nyitrai Károly ügyvéd (címe.) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Boros Béla jogtanácsos (alperes címén) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes elleni

jogviszony jogellenes megszüntetése iránti perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A bíróság megállapítja, hogy a felperes közalkalmazotti kinevező okiratában a határozott időre történő foglalkoztatás jogszabályba ütközik, ezért az semmis.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg felmentési időre járó átlagilletményként bruttó 1.063.531 (Egymillió-hatvanháromezer-ötszázharmincegy) Ft-ot, valamint ezen összeg után 2008. január 1-jétől a kifizetésig terjedően a törvényes kamatokat.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság a felperes részére munkavállalói költségkedvezményt biztosít.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 50.000 (Ötvemezer) Ft-ot perköltségként.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a jelen bírósághoz benyújtott, és a Fővárosi Bírósághoz címzett fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik, hogy a bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek előadása, a csatolt iratok és a tanúként meghallgatott 1. sz. tanú vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperesi munkáltató jogelődjével, jogviszonya 2004. június 30-án nyugállományba helyezéssel szűnt meg.

A felperes közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó kinevező okiratot írt alá 2005. szeptember 1-jén, amely szerint az alperesi munkáltató 2005. szeptember 1-jétől 2005. december 31-éig, 30 napos próbaidővel, a felperest éjjeli őr munkakörben alkalmazza, napi 12 órás munkaidővel, a felperes végzettségét és képzettségét figyelembe véve, a besorolása "A" fizetési osztály, 08 fizetési fokozat. A peres felek ezen kinevező okiratot közös megegyezéssel módosították, ismételten határozott időre, egyrészt 2006. január 1-jétől 2006. december 31-éig, majd ezt követően 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig. A kinevező okirat egyéb feltételei változatlan formában fennmaradtak. Az alperesi munkáltató jogelődje 2008. január 8-án kelt okiratában, amely közalkalmazotti jogviszony megszűnése címet viseli, tájékoztatta a felperest arról, hogy a 2005. szeptember 1. napján létesített és többször módosított határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján a határozott idő lejárta miatt 2007. december 31-ei időponttal megszűnt. Az okirat rendelkezett a felperesnek járó szabadság megváltásáról, illetve arról is, hogy a felperes az időarányos ruhapénzével elszámolt. Az intézkedés tartalmazta azt is, hogy az ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felperes keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Peradat, hogy a felperes ezen munkáltatói iratot 2008 január hónapban átvette.

A felperes 2010. március 12-én érkeztetett kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy a kinevező okiratban foglalt határozott időtartamra szóló kikötés jogellenes, ezért a kinevezés részlegesen semmis, amely alapján közalkalmazotti jogviszonyát határozott idejű közalkalmazotti jogviszonynak kell tekinteni és ennek alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperesi munkáltató jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát. Jogkövetkezményként a felperes többször módosított kereseti kérelmében kérte arra kötelezni az alperest, hogy fizesse meg részére a Kjt. 34. §-a alapján az ítélet jogerőre emelkedéséig az elmaradt illetményét, amelynek összegét bruttó 6.685.052 Ft-ban határozott meg, kérte kötelezni az alperest 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykár megfizetésére, amelynek összegét bruttó 1.823.196 Ft-ban határozott meg, kérte felmentési időre járó juttatása megfizetését, amelynek összegét bruttó 531.766 Ft-ban határozott meg, kérte a 2008-as évre járó egy havi illetményének megfelelő 13. havi juttatás megfizetését, amelynek összege 105.000 Ft. A fenti tőkeösszegek után a felperes kamatigényt is érvényesített, valamint perköltségigényt, amelynek összegét 913.000 Ft + ÁFA, vagyis összességében 1.141.250 Ft-ban határozott meg. A felperes másodlagos kereseti kérelmet is előterjesztett, amelynek alapján kérte az alperest az Mt. 10. §-a alapján kötelezni felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére, amelynek összegét bruttó 1.063.531 Ft-ban határozott meg,valamint ezen összeg után 2008. január 1-jétől a kifizetésig a törvényes kamatokat. A felperes a kereseti kérelmeit illetően elfogadta az alperes havi bruttó átlagilletményre vonatkozó kimutatását, amely 151.933 Ft.

Az alperes kérte a kereset elutasítását, amely vonatkozott mind az elsődleges, mind a másodlagos kereseti kérelemre. Az alperesi álláspont szerint egyrészt jogszerű volt a határozott idő kikötése a kinevező okiratban, illetve annak meghosszabbítása is, az nem ütközik jogszabályba, éppen ezért ez a rendelkezés nem semmis. Az alperes előadta azt is, hogy nem szüntette meg jogellenesen a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, ennek megfelelően a jogellenes jogviszony megszüntetése jogkövetkezményének az alkalmazása szóba sem kerülhet. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a jogviszony megszüntetése tekintetében a felperest köti az Mt. 202. §-ában foglalt keresetindítási határidő, azt pedig a felperes mindenképpen elmulasztotta, hiszen a munkáltatói értesítés 2008. január 8-án kelt, ez tartalmazta a jogorvoslati kioktatást is. Az alperes előadta azt is, hogy a felperes valamennyi, összegszerűen kidolgozott és jogcímenként meghatározott keresetei kérelme megalapozatlan, ugyanakkor nem vitatta azt, hogy a felperes egy havi bruttó átlagilletménye 151.933 Ft volt. Az alperes a pervitellel kapcsolatban az általános szabályok szerint igényelte a perköltséget.

A felperes kereseti kérelme az alábbiak szerint túlnyomórészt megalapozatlan:

A felek egyező előadása volt, hogy a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperesi munkáltató jogelődjével, a jogviszony szolgálati nyugállományba helyezéssel szűnt meg 2004. június 30-ával. Egyező előadás volt a felek részéről, hogy a felperes ezt követően 2005. szeptember 1-jétől határozott időre közalkalmazotti jogviszonyt létesített az alperesi munkáltatóval, első ízben 2005. szeptember 1-jétől 2005. december 31-éig, majd ez meghosszabbításra került 2006. január 1-jétől 2006. december 31-ig, majd ismét 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig. Az sem vitatott, hogy a felperes a határozott idő leteltét követően megkapta a fentiek szerinti munkáltató intézkedést, amely rögzítette, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a határozott idő lejárta miatt - 2007. december 31-ei időponttal megszűnt, a felperes jogosult a még megmaradó szabadságnapok megváltására, illetve ezen munkáltató intézkedés tartalmazta a jogorvoslati kioktatást is. Az sem vitatott, hogy a felperes ezt a munkáltatói intézkedést 2008 január hónapban átvette.