BH 1997.2.81 A kapcsolattartás módjának és időtartamának meghatározásánál is elsődleges szempont a gyermek érdeke, másrészt a döntésnél meghatározó szerepet játszanak az eset egyedi jellegzetességei, nem jogszabálysértő tehát egymagában az, ha a bíróság mindezekre figyelemmel a kapcsolattartást nem az általában szokásos módon és mértékben biztosítja [Csjt. 92. § (1) bek., 51/1986. (XI. 26.) MT r. 21., 22. és 24. §-ai].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek - 1990-ben, részítélettel felbontott - házasságából 1986. augusztus 30-án született Márk nevű gyermeket a felperesnél helyezte el, és úgy rendelkezett, hogy az alperes minden páratlan szombaton, valamint karácsony, húsvét és pünkösd másodnapján 10 és 18 óra között a felperes jelenlétében tarthatja a kapcsolatot a gyermekkel. Rendkívüli kapcsolattartást az alperesnek nem biztosított.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperes a fenti terjedelmű kapcsolattartásra a felperes jelenléte nélkül jogosult, a kisfiú átadásának illetve visszaadásának helye pedig a felperes lakásának kapuja. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen, a rendszeres kapcsolattartás kibővítése (kéthetenként péntek délutántól vasárnap estig történő lehetővé tétele), valamint nyáron egy hónapi időtartamra rendkívüli kapcsolattartás biztosítása érdekében az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.