A Kúria Bhar.1348/2013/6. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 387. §, 398. §] Bírók: Mészár Róza, Szabó Péter, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A terhelt cselekményének minősítését alaptalanul vitató másodfellebbezés. Amikor a felbujtó és a sértett elleni támadásra felbujtott tettes tudata egyaránt átfogja, hogy a tervezett módon történő bántalmazás a sértett halálát is okozhatja, a halálos eredménybe is belenyugvó felbujtó a ténylegesen megvalósított emberölésért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék Bny.251/2010., Budapest Környéki Törvényszék B.131/2010/114., Fővárosi Ítélőtábla Bf.48/2013/20., *Kúria Bhar.1348/2013/6.* (BH 2014.8.229), Kúria Bfv.729/2014/8., 3019/2016. (II. 2.) AB végzés, 3116/2016. (VI. 21.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bhar.I.1348/2013/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év február hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társai ellen indult büntetőügyben a másodfellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.48/2013/20. számú ítéletét II. rendű vádlottra vonatkozóan megváltoztatja,

a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 14 (tizennégy) évre enyhíti.

Egyebekben a másodfokú ítéletet II. rendű vádlottra vonatkozó részében helybenhagyja.

A vádlottra kiszabott szabadságvesztésbe az általa a másodfokú határozat kihirdetése óta előzetes fogva tartásban töltött időt is beszámítja.

A II. rendű vádlottat kötelezi a harmadfokú eljárásban felmerült 8880 (nyolcezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2012. május 7. napján kelt 20.B.131/2010/114. számú ítéletében II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében, valamint az 1978. évi IV. törvény 330. §-a szerinti hitelsértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül tizenhárom évi fegyházbüntetésre és tíz évi közügyektől eltiltásra ítélte; rendelkezett az általa előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész II. rendű vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentettek be.

A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. június 24. napján kelt 2.Bf.48/2013/20. számú ítéletével az első fokú határozatot felülbírálta, és azt megváltoztatva II. rendű vádlott élet elleni cselekményét az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének minősítette és a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 330. §-a szerinti hitelsértés vétségének vádja alól felmentve a halmazati büntetésre utalást mellőzte, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést tizenöt évi fegyházbüntetésre súlyosította; emellett helyesbítette a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben azonban e vádlottra nézve az első fokú határozatot helybenhagyta, az annak kihirdetésétől előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről.

A másodfokú bíróság ítélete ellen II. rendű vádlott - a tényállást is támadva - a terhére megállapított bűncselekmény minősítésének megváltoztatása és a büntetés enyhítése, védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezéssel élt. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbezéseket alaptalannak találva a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt (Bf.1334/2012.).

A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott és védője a fellebbezését egyaránt fenntartotta.

A Legfőbb Ügyészség képviselője indítványát részben módosította, mivel álláspontja szerint a jelenleg hatályos Btk., a 2012. évi C. törvény rendelkezései a feltételes szabadság kedvezménye kapcsán megítélése szerint a vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást eredményeznek; ezért a Btk. 2. §-ára figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria minősítse a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbujtóként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének, állapítsa meg, hogy a vádlott a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelően büntetése legalább kétharmadának letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, míg egyebekben a másodfokú határozatot hagyja helyben.

A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit, ahogy zömmel az elsőfokú bíróság is. Emellett az utóbbi által elkövetett eljárási szabálysértések - amelyekre határozatában az ítélőtábla részletesen kitér - nem tartoztak a Be. 373. §-a szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőek közé, és nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetve a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a joghátrány alkalmazására.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a törvényszék által megállapított tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, egyebekben azonban megalapozottnak találta, és ítélkezésében irányadónak tekintette.

Azt a Kúria is csupán annyiban egészíti ki, illetve helyesbíti a Be. 388. § (2) bekezdésére figyelemmel az iratok alapján, hogy a sértett halálának közvetlen oka a kiterjedt, többszörös koponya- és koponyaalapi töréshez társuló agyzúzódás, agyroncsolódás volt (amelyek önmagukban is közvetlen életveszélyes állapotot eredményeztek), a sérülések bekövetkezésében a sértett betegsége, alkati sajátossága nem játszott szerepet; a halálos eredmény bekövetkezését a sértett májának károsodása sem befolyásolta (Szakértő1 és Szakértő2 igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye, első fokú ítélet 44. oldala és 45. oldal első bekezdése).

Ezzel a kiegészítéssel a megállapított tényállás immár összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, azt az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, ekként megalapozott.

Így e tényállás a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.

A fellebbezéseket ezért a Kúria az irányadó tényállás alapján bírálta el; a felülbírálat azonban nem terjedt ki - a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában - a másodfokú határozat felmentő rendelkezésére.