BH 2014.8.229 A tettes által megvalósított befejezett emberölésért felel a felbujtó, ha a rábíró tevékenysége ugyan nem kifejezetten emberölésre vonatkozik, azonban a körülmények ismeretében felismeri annak reális lehetőségét, hogy a tettesi magatartás a sértett életének a kioltását is eredményezheti, ennek ellenére nem korlátozza testi sérülés okozására a tettes tevékenységét, hanem a végrehajtásban neki "szabad kezet ad" [1978. évi IV. tv. 21. § (1) bek., 166. § (1), (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2012. május 7. napján kelt ítéletében a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében, valamint az 1978. évi IV. törvény 330. §-a szerinti hitelsértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül tizenhárom évi fegyházbüntetésre és tíz évi közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] Az ítélet ellen az ügyész a II. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentettek be.

[3] A fellebbezések alapján az ítélőtábla a 2012. június 24. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a II. r. vádlott élet elleni cselekményét az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének minősítette és a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 330. §-a szerinti hitelsértés vétségének vádja alól felmentette, a halmazati büntetésre utalást pedig mellőzte, továbbá a szabadságvesztését tizenöt évi fegyházbüntetésre súlyosította.

[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott - a tényállást is támadva - a terhére megállapított bűncselekmény minősítésének megváltoztatása és a büntetés enyhítése, védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezéssel élt.

[5] Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[6] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezéseket alaptalannak találva a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.

[7] A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott és védője a fellebbezését fenntartotta.

[8] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen kifejtette, hogy a 2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) rendelkezései a feltételes szabadság kedvezménye kapcsán megítélése szerint a vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást eredményeznek; ezért a 2. §-ra figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria minősítse a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbujtóként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének, állapítsa meg, hogy a vádlott a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelően büntetése legalább kétharmadának letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, míg egyebekben a másodfokú határozatot hagyja helyben.

[9] A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.

[10] Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit, ahogy némi kivétellel az elsőfokú bíróság is. Az utóbbi által elkövetett eljárási szabálysértések - amelyekre határozatában az ítélőtábla részletesen kitér - nem tartoztak a Be. 373. §-a szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőek közé, és nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetve a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a joghátrány alkalmazására sem.

[11] A másodfokon eljárt ítélőtábla a törvényszék által megállapított tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, egyebekben azonban megalapozottnak találta, és ítélkezésében irányadónak tekintette.

[12] Ezt a Kúria az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján csupán annyiban egészíti ki, illetve helyesbíti a Be. 388. § (2) bekezdésében írtak szerint, hogy a sértett halálának közvetlen oka a kiterjedt, többszörös koponya- és koponyaalapi töréshez társuló agyzúzódás, agyroncsolódás volt, továbbá a sérülések bekövetkezésében a sértett betegsége, alkati sajátossága nem játszott szerepet; a halálos eredmény bekövetkezését a sértett májának károsodása sem befolyásolta.

[13] Ezzel a kiegészítéssel a megállapított tényállás immár összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, azt az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, ekként megalapozott.

[14] Így e tényállás a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.

[15] A fellebbezéseket ezért a Kúria az irányadó tényállás alapján bírálta el; a felülbírálat azonban nem terjedt ki - a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában - a másodfokú határozat felmentő rendelkezésére.

[16] A vádlottnak a tényállást támadó, az emberölésre vonatkozóan az eshetőleges szándék fennállását vitató fellebbezését a Kúria nem találta megalapozottnak.

[17] Az irányadó tényállás szerint a II. r. vádlott akkor, amikor a III. r. vádlott jelenlétében S. Z.-t a sértett bántalmazásában történő közreműködésre próbálta rávenni, kijelentette, hogy a sértettet valaki hátulról fejbe fogja csapni, míg a III. r. vádlott azt mondta, a sógora lesz az, aki "fejbe fogja baszni" a sértettet. A II. r. vádlott azt is hozzátette, hogy az sem baj, ha a sértett meghal.

[18] Ezen túlmenően 2009. május 23-án a III. r. vádlott és S. Z. jelenlétében az I. r. vádlott közölte, hogy ő csak úgy tudja megütni a sértettet, hogy az meg is haljon. Ezen a megbeszélésen S. Z. a II. r. vádlott kérésére vett részt.

[19] A II. r. vádlott - ahogy arra a másodfokú bíróság is utalt - az elhangzott kijelentés ellenére sem vonta vissza a megbízatását .

[20] A II. r. vádlottnak a sértett - esetleges - megölésére vonatkozóan fennálló szándékát nem csupán S. Z., hanem P. I.-né és V. F. is megerősítette tanúvallomásában.

[21] Az eljárt bíróságok ezeknek a tanúknak a szavahihetőségét körültekintően vizsgálták, és aggálytalannak találták; erre is alapozva állapították meg azokat a tényeket, amelyekből a vádlottnak az élet elleni cselekménnyel összefüggő tudattartalmára, azaz az eshetőleges szándék fennállására következtettek; ez a ténybeli következtetés az alapjukat képező tényekkel zárt logikai láncot alkot.

[22] A tényállás alapján tehát az nem kétséges, hogy a sértett megölésére az I. r. vádlottat - neki pénzt ígérve - a II. r. vádlott bírta rá a III. r. vádlottal együtt. Az I. r. vádlott az ígért haszon reményében vállalta a megbízást.

[23] Annak, hogy a ténylegesen ki is fizetett összeg csekély - mindössze 10 000 forint - volt, a nyereségvágy megállapíthatósága tekintetében nincs jelentősége.

[24] A felbujtás és az a bűncselekmény, amelyre a felbujtó a tettest rábírja, az 1978. évi IV. törvény 21. § (1) bekezdésének megfelelően kizárólag szándékos lehet.

[25] A felbujtó szándékossága azt jelenti, hogy tudatában van annak: a tettest milyen jellegű bűncselekményre bírja rá, és rábírása hatására a tettes a cselekményt el is fogja követni.