1029/D/1998. AB határozat

alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Békés Megyei Bíróság 1 Pf. 21.035/1998/2. számú, fellebbezést elutasító végzése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó eredeti, alkotmányjogi panasznak nevezett beadványában a Békés Megyei Bíróság 1 Pf. 21.035/1998/2. számú, fellebbezést elutasító végzése alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság tájékoztató és hiánypótlásra felszólító levelét követően az indítványozó kiegészítette eredeti beadványát, de továbbra is a konkrét bírósági aktus alkotmányellenességének megállapítását kérte, "mivel a bíróság meg sem kísérelte a kétszeri kézbesítést, holott tudomása volt arról, hogy a jogi képviselet az Alkotmányban biztosított, a pihenéshez való jogával él, előre bejelentett időpontban."

Kezdeményezte ugyanakkor a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (a továbbiakban: Büsz.) 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is. Álláspontja szerint ez a rendelkezés azért alkotmánysértő, "mivel nem tesz különbséget az igazoltan akadályoztatott kézbesítés, valamint a kézbesítést megkísérlő, de eredménnyel nem járó kézbesítés között". Ez véleménye szerint azt eredményezi, hogy a kézbesítéssel érintett személy, adott esetben a jogi képviselő nem mehet el 15 napnál hosszabb időre szabadságra, s ez sérti az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében biztosított pihenéshez való jogát.

II.

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:

"70/B. § (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) szerint:

"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."

3. A Büsz.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése a következő: "A kézbesítés

40. § (1) A bírósági iratok kézbesítése - külön szabályok szerint - általában posta útján történik."

III.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány alkotmányjogi panasznak nevezett része a hiánypótlást követően sem minősül az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak, az indítványozó ugyanis változatlanul az egyedi bírósági aktus alkotmánysértő voltának megállapítását kéri. Megnevezi ugyan a Büsz. 40. § (1) bekezdését, mint alkotmányellenes jogszabályt, a kifogásolt bírósági végzés alkotmányellenes voltát azonban arra alapozza, hogy - álláspontja szerint - a bíróság az eljárása során megsértette a bírósági iratok postai kézbesítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. értelmében nincs hatásköre a bíróság által esetlegesen elkövetett eljárási hibák felülvizsgálatára, s ennek alapján az egyedi bírósági határozatok alkotmányellenességének megállapítására.

A fentieken túlmenően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a kifogásolt jogerős határozatot 1998. szeptember 22-én vette kézhez, alkotmányjogi panasznak nevezett beadványát pedig 1998. november 23-án, a kézbesítéstől számított 62. napon adta postára. Beadványa tehát az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján elkésett. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány alkotmányjogi panaszra irányuló részét visszautasította.

2. Az indítványnak a Büsz. 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló részét az Alkotmánybíróság absztrakt utólagos normakontroll keretében bírálta el. Az indítvány e részében az alábbiak miatt nem megalapozott:

Az indítványozó az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésének, a pihenéshez való jognak a megsértésére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető Összefüggés a Büsz. kifogásolt szabálya, illetve a hivatkozott alkotmányi rendelkezés között. A Büsz. 40. § (1) bekezdése ugyanis egy utaló rendelkezés, amely - külön szabályok szerint - a bírósági iratok kézbesítésére általában a postai kézbesítés szabályait rendeli alkalmazni. A külön szabályok, amelyekre utal, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a kézbesítésről rendelkező 97-99. §-ai, illetve a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet.

E rendelkezések, illetve az Alkotmányban rögzített pihenéshez, szabadidőhöz, rendszeres fizetett szabadsághoz való jog között nincs tartalmi összefüggés. Amint azt az Alkotmánybíróság az 1005/B/1996. AB határozatában megállapította: "Az Alkotmány alapvető jogként fogalmazza meg a pihenéshez, üdüléshez való jogot. Nincs azonban olyan rendelkezése az Alkotmánynak, amely ugyanilyen jogként kívánná biztosítani az üdülés, pihenés, szórakozás módjait, feltételeit is." (ABH 1998. 940.) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.

Budapest, 2001. december 3.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró