1005/B/1996. AB határozat

a Hajózási Szabályzatot tartalmazó 27/1993. (IX. 23.) KHVM rendelet I. része 16. fejezete 16.05. cikke 1. és 2. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Hajózási Szabályzatot tartalmazó 27/1993. (IX. 23.) KHVM rendelet I. része 16. fejezete 16.05. cikke 1. és 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében biztosított üdüléshez és szabadidőhöz való állampolgári jogot sért, és a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik a hajózási szabályzat kiemelt rendelkezése, amely többek között a Ráckevei-(Soroksári)Dunán a helyi érdekeket és életviszonyokat figyelmen kívül hagyva, korlátozásokat rendel el

Nem lehet senkit kényszeríteni miniszteri rendelettel, hogy különböző előírt felszereléseket vásároljon, vagy meglévő eszközeit felszámolja csak azért, hogy eleget téve a korlátozásoknak, kijuthasson szabadidejében a megjelölt vízterületekre - érvel az indítványozó.

Sérelmezi azt is, hogy alkotmányos jogokat miniszteri szintű rendelettel korlátoznak. Ez ellentétben áll - véleménye szerint - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. (a továbbiakban: Jat.) 8. §-ával. Ugyanígy ellentétes ugyanezen törvény 27-32. §-ával is az, hogy a jogalkotás során az érdekképviseleti szervek véleményét mellőzték. Mindezekre figyelemmel kérte a rendelkezés megsemmisítését.

Az indítvány nem megalapozott.

A 27/1993. (IX. 23.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) 16.05. cikke szerint: "- Közlekedési korlátozások folyón és csatornán

1. A Ráckevei-(Soroksári)Dunán 10 kW-nál nagyobb teljesítményű belső égésű motorral hajtott kisgéphajóval és vízi motoros sporteszközzel közlekedni tilos. Ez a tilalom nem terjed ki a szolgálati célú kisgéphajóra, továbbá a Közlekedési Felügyelet által kiadott üzemeltetési engedélyben meghatározott tevékenységét végző kísérőmotorosra, (riasztásra közlekedő) mentőmotorosra és az ipari-mezőgazdasági termelés céljából üzemeltetett kisgéphajóra.

2. A Ráckevei-(Soroksári) Dunán 21 és 06 óra között tilos belső égésű motorral hajtott kishajó, csónak és vízi sporteszköz használata.

3. Az 1-2. pontban foglalt tilalom alá nem eső vízi jármű - a 0.9 cikk j) és n) pontja szerinti kivétellel - csak a kijelölt hajóúton és legfeljebb a parthoz viszonyított 5 km/h sebességgel és a partra merőleges irányban hagyható el, illetve közelíthető meg.

4. A Keleti-főcsatornán a hajó - a szolgálati vízi jármű kivételével - legfeljebb a parthoz viszonyított 13 km/h sebességgel közlekedhet."

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint:

"A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

A 70/B. § (4) bekezdése így szól:

"Mindenkinek joga van a pihenéshez, szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

Az Alkotmánybíróság az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezést egybevetve a felhívott alkotmányszakaszokkal, a következőket állapította meg.

Az Alkotmány alapvető jogként fogalmazza meg a pihenéshez, üdüléshez való jogot. Nincs azonban olyan rendelkezése az Alkotmánynak, amely ugyanilyen jogként kívánná biztosítani az üdülés, pihenés, szórakozás módjait, feltételeit is. Sem az Alkotmány idézett rendelkezése, sem az 58. § (1) bekezdése nem értelmezhető ugyanis akként, hogy az ország területén mindenki ott és úgy gyakorolhatja pihenéshez való jogát, ahol és ahogyan neki tetszik. Számos, az Alkotmánnyal ellentétben nem álló, különböző szintű jogszabály van ugyanis hatályban - a törvényektől az önkormányzati rendeletekig terjedő skálán -, amely természetvédelmi, honvédelmi vagy más közérdekből tiltja bizonyos területekre a belépést, illetőleg ott személygépkocsival vagy motorcsónakkal való közlekedést. Még jelentősebb azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek a száma, amelyek nem tilalmat, hanem korlátozást - pl. időbeli, a hengerűrtartalom szerinti vagy egyéb korlátozást - állapítanak meg.

Nem alkotmányellenes tehát az, ha törvény által arra felhatalmazott felelős minisztérium a vizek használatát, a sportolás feltételeit természet- és környezetvédelmi, egészségügyi vagy más közösségi célok figyelembevételével szabályozza, e célok érdekében korlátozza.

Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy nem sért alkotmányos rendelkezést, s nem ellentétes a Jat. 8. §-ával sem, ha az ilyen, alapjogot nem érintő korlátozás nem törvényi szinten történik.

A korlátozások mindenkire nézve kötelezőek. Azok, akik pihenésre, sportolásra az érintett területeket választották, e korlátozások, illetve a korlátozások lehetőségének ismeretében tették azt. Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel megállapította tehát, hogy a kifogásolt rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat sem.

Az érdekképviseleti szervek részvételét a jogalkotásban alkotmányossági szempontból már több ízben vizsgálta az Alkotmánybíróság. A jelen ügyre is irányadónak tekintendő elvi megállapítást tartalmaz a 30/1991. (VI. 5.) AB határozata:

"A Jat. 27. § c) pontjában foglalt rendelkezés a szakszervezetek és érdekképviseleti szervek részére véleménynyilvánítási jogot biztosít (...) önmagában véve az az eljárási mulasztás, hogy a jogszabály-előkészítés során az érintett szervektől nem kértek véleményt, a meghozott jogszabályt nem teszi alkotmányellenessé. Az Alkotmány 36. §-ának az a megfogalmazása, hogy "Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel", a Kormány számára tevékenysége ellátásához módszerbeli ajánlást jelent. Ez, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem azonos a már hivatkozott, a jogalkotásról szóló törvényben foglaltakkal. Az alkotmányos ajánlás annál sokkal tágabb értelmű és általánosabb kötelezettség, minthogy abból közvetlenül levezethető lenne az indítvánnyal érintett jogszabály alkotmányellenessége." [30/1991. (VI. 5.) AB határozat ABH 1991, 421., 422.]

Minthogy az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezéseket ebben az összefüggésben sem találta alkotmányellenesnek, az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. március 31.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró