II. számú Polgári Elvi Döntés

a gyermektartásdíjjal kapcsolatos egyes kérdésekről

(A XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított szöveg.)

A gyermektartásdíj megítélését az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet 43. §-ának (1) bekezdése alapján nemcsak az zárja ki, ha az alperes bizonyítja, hogy a gyermek anyjával történt nemi érintkezés idejében nemzőképtelen volt, vagy a vércsoportvizsgálat kizáró eredménnyel járt,

hanem az is, ha bármilyen egyéb megállapított tényből következik, hogy a gyermek nem származhatott a perben bizonyított nemi érintkezésből.

Indokolás

Az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet 43. §-a kimondja: ha nincs olyan személy, akit a családjogi törvény értelmében a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermeket az köteles eltartani, aki a gyermek anyjával a fogantatás idejében nemileg érintkezett, kivéve ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek az említett nemi érintkezésből származik.

Az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet 43. §-át bíróságaink többnyire úgy értelmezték, hogy a gyermeknek az ott említett nemi érintkezésből való származását csak akkor tekintették nyilvánvalóan lehetetlennek, ha megállapítható volt az alperesnek a fogantatás idejében fennállott nemzőképtelensége, vagy ha a vércsoportvizsgálat eredménye zárta ki a gyermeknek az alperestől való származását.

Az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet 43. §-a azonban abból a célból, hogy a korábbi merev bírói gyakorlattal szemben az igazságot érvényre juttassa, nem csupán szűk körre szorítva, hanem általánosságban engedte meg annak bizonyítását, hogy a gyermeknek az alperestől való származása a gyermek anyja és az alperes közt a fogantatási időben történt nemi érintkezés ellenére lehetetlen. E helyes irányú jogfejlődéssel szembehelyezkedést jelentene, ha a bíróságok a törvény merev értelmezésével akadályoznák az igazság megvalósulását.

Így például a fent hivatkozott eseteken kívül akkor is nyilvánvaló az alperestől származás lehetetlensége, ha bizonyítást nyer, hogy az anya a kereseti követelés alapját képező nemi érintkezéskor már teherben volt, vagy akkor nem volt ugyan teherben, de a bizonyított érintkezés után elvetélt, és azóta az alperessel történt újabb nemi érintkezést nem bizonyítottak. Ugyanígy lehetetlennek kell tekinteni az alperestől származást, ha a gyermek éretten született, viszont a bizonyított nemi érintkezés időpontjától a szülésig eltelt idő olyan rövid, hogy a tudomány szerint a magzat ennyi idő alatt a szüléskori fejlettségi fokra el nem juthatott, vagy megfordítva, a gyermek kétségtelenül koraszülött volt, de a bizonyított nemi érintkezés a szülést 9 hónap körüli idővel előzte meg, s így az érintkezésből koraszülött gyermek semmiképpen nem származhatott.

A jogfejlődésnek, a törvény valóságos értelmének és céljának az felel meg, hogy a bíróság ne korlátozza az alperestől származás lehetetlenségének megállapítását már előre mesterségesen a legszűkebb határok közé szorított esetekre, hanem az alperestől származás lehetetlenségére minden olyan konkrét ténykörülményből szabadon következtessen, amelyből gondos mérlegeléssel, okszerűen ilyen következtetésekre kell jutnia.