A Székesfehérvári Törvényszék Pf.20016/2009/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 344. §] Bírók: Ébner Vilmos, Faragó Éva, Farkas Istvánné

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.21388/2007., Székesfehérvári Járásbíróság P.21388/2007/19., *Székesfehérvári Törvényszék Pf.20016/2009/11.*, Kúria Pfv.22007/2009/8.

***********

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Pf.20.016/2009/11. szám

a magyar köztársaság nevében!

A Fejér Megyei Bíróság ...felperesnek, - a dr.Árgyelán Dániel ügyvéd által képviselt... I.rendű alperes és a dr.Maschefszky Etele ügyvéd által képviselt ...II.rendű ellen kártérítés iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 7.P.21.388/2007/19. számú ítélete ellen az I. r. alperes által a 22., a II. r. alperes által pedig 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 30.000,- (harmincezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ezen ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az I. és II. r. alperes támadta meg fellebbezéssel.

Az I. r. alperes a módosított fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy őt kárfelelősség ezen ügy vonatkozásában nem terheli.

Másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és a tényállás további tisztázását kérte.

Ezen túl kérte a felperes perköltségben való marasztalását is.

Arra hivatkozott, hogy a kereset és a felperes által csatolt kárfelvételi dokumentumok tartalmából, illetve a perben kirendelt szakértő megállapításaiból is egyértelmű, hogy amennyiben vaddal ütközött az adott helyen a felperes, úgy az a vad, a menetirány szerinti bal oldaláról futott a gépkocsija elé. Emellett a perben beszerzett bizonyítékok alapján rögzíthető, hogy a gépkocsi bal oldala sérült.

Álláspontja szerint mindezekből következik, hogy a kárt okozó vad csak is balról, tehát olyan vadászterületről válthatott ki az úttestre, amelyen az I. r. alperesnek vadászati jogosultsága nem volt, és jelenleg sincs, ekként a felelőssége nem merülhet fel.

Emellett hivatkozott a tényállás tisztázatlanságára is.

Véleménye szerint a kereset beadásakor keletkezett írásbeli dokumentumok - pl. a baleset helyszínének megállapítása - ellentmondanak a felperes kereseti kérelmének. Álláspontja szerint a perindítás előtt keletkeztek okiratok jobban megalapozzák, hogy hol történhetett a vaddal való ütközés, mint az, hogy félévvel később a keresetében meghatároz egy másik helyet, melyet az ő nyilatkozata és élettársa tanúvallomása támaszt alá kizárólagosan.

A II. r. alperes a pontosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, lényeges eljárási szabályszegésre hivatkozással, érdemi döntés esetén pedig a kereset elutasítását kérte.

Másodfokú perköltséget nem igényelt.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a 2008. január 14. napjának 10 órájára kitűzött helyszíni tárgyalásra nem idézte meg, melynek elmaradását a városi bíróság maga is megállapította. Ennek ellenére a helyszíni tárgyalást a II. r. alperes távollétében megtartotta.

Az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak ily módon történő megsértése miatt elveszítette annak lehetőségét, hogy a balesettel érintett helyszínt a felek jelenlétében felmérje, a felpereshez a helyszín ismeretében kérdéseket intézzen, esetlegesen bizonyítási indítványokat terjesszen elő. Ezért a tárgyalás megismétlése, kiegészítése szükséges.

Érdemben úgy nyilatkozott, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a kár jogalapját bizonyítani nem tudta, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, a tényállást kellően nem tisztázta, a tévesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le.

Továbbra is állította, hogy rendőrségi jegyzőkönyv, illetőleg az elütött állat teteme nélkül nem állapítható meg, hogy a felperes pontosan hol, mikor, s mivel ütközött.

Álláspontja szerint a felpereshez kötődő tanú, csupán a fél előadásaként értékelhető, XY kárszakértő nyilatkozata a kárfelvételkor észlelt állati szőrszál megítélése vonatkozásában relevanciával nem bír, mivel e kérdésben nem tekinthető kompetensnek.

A perben eljárt igazságügyi gépjármű szakértő véleménye pedig csupán az összegszerűség vonatkozásában mértékadó, a jogalap tekintetében viszont nem tekinthető kompetensnek.

A városi bíróság által kifejtettekkel szemben állította, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy vad-gépjármű ütközésekor sor kerül a rendőrség értesítésére, függetlenül attól, hogy személyi sérülés keletkezett-e vagy sem, s a helyszínelés nem jár az autópálya lezárásával.

Nem vitatta, hogy a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak, rendellenességnek minősül a vadak gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása (EBH. 200/197.)

Ugyanakkor a BH. 2000/402. jogesetre hivatkozva állította, hogy ez alól kivételt képez a "kellő körültekintés elmulasztása vagy a relatív gyorshajtás, illetőleg a felróhatóság egyéb esetei", vagyis a vad és gépjármű gyorsforgalmi úton bekövetkezett ütközésekor is vizsgálandó, hogy a károsult (a gépjármű vezetője) magatartása felróható volt.e.