A Székesfehérvári Törvényszék Pf.20016/2009/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 344. §] Bírók: Ébner Vilmos, Faragó Éva, Farkas Istvánné

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Pf.20.016/2009/11. szám

a magyar köztársaság nevében!

A Fejér Megyei Bíróság ...felperesnek, - a dr.Árgyelán Dániel ügyvéd által képviselt... I.rendű alperes és a dr.Maschefszky Etele ügyvéd által képviselt ...II.rendű ellen kártérítés iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 7.P.21.388/2007/19. számú ítélete ellen az I. r. alperes által a 22., a II. r. alperes által pedig 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 30.000,- (harmincezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ezen ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az I. és II. r. alperes támadta meg fellebbezéssel.

Az I. r. alperes a módosított fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy őt kárfelelősség ezen ügy vonatkozásában nem terheli.

Másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és a tényállás további tisztázását kérte.

Ezen túl kérte a felperes perköltségben való marasztalását is.

Arra hivatkozott, hogy a kereset és a felperes által csatolt kárfelvételi dokumentumok tartalmából, illetve a perben kirendelt szakértő megállapításaiból is egyértelmű, hogy amennyiben vaddal ütközött az adott helyen a felperes, úgy az a vad, a menetirány szerinti bal oldaláról futott a gépkocsija elé. Emellett a perben beszerzett bizonyítékok alapján rögzíthető, hogy a gépkocsi bal oldala sérült.

Álláspontja szerint mindezekből következik, hogy a kárt okozó vad csak is balról, tehát olyan vadászterületről válthatott ki az úttestre, amelyen az I. r. alperesnek vadászati jogosultsága nem volt, és jelenleg sincs, ekként a felelőssége nem merülhet fel.

Emellett hivatkozott a tényállás tisztázatlanságára is.

Véleménye szerint a kereset beadásakor keletkezett írásbeli dokumentumok - pl. a baleset helyszínének megállapítása - ellentmondanak a felperes kereseti kérelmének. Álláspontja szerint a perindítás előtt keletkeztek okiratok jobban megalapozzák, hogy hol történhetett a vaddal való ütközés, mint az, hogy félévvel később a keresetében meghatároz egy másik helyet, melyet az ő nyilatkozata és élettársa tanúvallomása támaszt alá kizárólagosan.

A II. r. alperes a pontosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, lényeges eljárási szabályszegésre hivatkozással, érdemi döntés esetén pedig a kereset elutasítását kérte.

Másodfokú perköltséget nem igényelt.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a 2008. január 14. napjának 10 órájára kitűzött helyszíni tárgyalásra nem idézte meg, melynek elmaradását a városi bíróság maga is megállapította. Ennek ellenére a helyszíni tárgyalást a II. r. alperes távollétében megtartotta.

Az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak ily módon történő megsértése miatt elveszítette annak lehetőségét, hogy a balesettel érintett helyszínt a felek jelenlétében felmérje, a felpereshez a helyszín ismeretében kérdéseket intézzen, esetlegesen bizonyítási indítványokat terjesszen elő. Ezért a tárgyalás megismétlése, kiegészítése szükséges.

Érdemben úgy nyilatkozott, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a kár jogalapját bizonyítani nem tudta, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, a tényállást kellően nem tisztázta, a tévesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le.

Továbbra is állította, hogy rendőrségi jegyzőkönyv, illetőleg az elütött állat teteme nélkül nem állapítható meg, hogy a felperes pontosan hol, mikor, s mivel ütközött.

Álláspontja szerint a felpereshez kötődő tanú, csupán a fél előadásaként értékelhető, XY kárszakértő nyilatkozata a kárfelvételkor észlelt állati szőrszál megítélése vonatkozásában relevanciával nem bír, mivel e kérdésben nem tekinthető kompetensnek.

A perben eljárt igazságügyi gépjármű szakértő véleménye pedig csupán az összegszerűség vonatkozásában mértékadó, a jogalap tekintetében viszont nem tekinthető kompetensnek.

A városi bíróság által kifejtettekkel szemben állította, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy vad-gépjármű ütközésekor sor kerül a rendőrség értesítésére, függetlenül attól, hogy személyi sérülés keletkezett-e vagy sem, s a helyszínelés nem jár az autópálya lezárásával.

Nem vitatta, hogy a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak, rendellenességnek minősül a vadak gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása (EBH. 200/197.)

Ugyanakkor a BH. 2000/402. jogesetre hivatkozva állította, hogy ez alól kivételt képez a "kellő körültekintés elmulasztása vagy a relatív gyorshajtás, illetőleg a felróhatóság egyéb esetei", vagyis a vad és gépjármű gyorsforgalmi úton bekövetkezett ütközésekor is vizsgálandó, hogy a károsult (a gépjármű vezetője) magatartása felróható volt.e.

Jelen esetben azonban rendőrségi vizsgálat hiányában nem állapítható meg, hogy a felperes a baleset bekövetkezésekor úgy vezette-e a gépjárművét, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, tehát hogy a közlekedési szabályoknak megfelelően, a látási és időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva vezette volna a gépkocsiját.

Véleménye szerint az alperesek egyetemleges kötelezésére sem volna lehetőség, csupán az a vadásztársaság lett volna marasztalható, melynek területéről a vad bizonyíthatóan kiváltott.

A másodfokú eljárásban vadászati szakértői véleményt csatolt, melyre hivatkozva állította, hogy a peradatok olyan értelemben hiányosak, hogy csak igazságügyi vadászati szakértő tudott volna nyilatkozni arról, hogy a perbeli ütközés rókával történt-e, illetőleg, hogy a perbeli sérülést róka nem okozhatta, mivel a sérülések mértéke jóval nagyobb, mint egy róka által okozható sérülés, tovább, hogy egyszerű szemrevételezéssel nem különböztethető meg a róka szőre, figyelemmel a róka nyári és téli szőre közötti különbségre is, egy hasonló színű kutya szőrétől.

Álláspontjának alátámasztására eseti ügyben hozott bírósági határozatot és fotókat is csatolt, továbbá kérte tanúként meghallgatni az általa csatolt szakértői véleményt készítő személyt.

A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperesek perköltségben való marasztalását kérte.