EH 1999.4 A becsület csorbítására objektíve alkalmas tények állítása, híresztelése vagy az ilyen tényekre közvetlenül utaló kifejezések használata abban az esetben is megvalósítja a rágalmazást, ha azok a közérdek vagy a jogos magánérdek védelme céljából az állami és társadalmi szervekhez intézett panaszok, bírálatok és bejelentések formájában történnek, de objektíve valótlanok.
Ilyen esetben a valóság bizonyításának sikere vezethet az elkövetőnek a büntethetőséget kizáró okból való felmentésére [Btk. 179. §, 180. §, 181. §, 182. §].
A kerületi bíróság a tárgyaláson kívül hozott végzésével a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt indított büntető eljárást a Be. 179. §-a (1) bekezdése a) pontja alapján megszüntette, mert az álláspontja szerint a terhelt magatartása nem volt veszélyes a társadalomra és ezért bűncselekményt nem valósított meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A feljelentésben foglaltak szerint a terhelt, mint egy szakmai felügyelet főosztályvezetője a szakmai szövetség elnökségének írt levelében azt közölte, hogy a magánvádló - aki a szóban levő elnökség tagja - ellen a szakmai tevékenységével összefüggően megvalósított szabálysértés, illetve bűncselekmény miatt eljárás van folyamatban.
Az eljárt bíróságok álláspontja szerint a terhelt által közölt tényállítás objektíve kétségtelenül alkalmas a becsület csorbítására, rágalmazás vétsége mégsem valósult meg, mivel a bűncselekménnyé válás egyik fogalmi ismérve, a társadalomra veszélyesség (jogellenesség) hiányzik.
A magánvádló és a jogi képviselője - az eljárás megszüntetését sérelmezve - nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogerős határozat ellen.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak ítélte az alábbiak szerint.
Az eljárt bíróságok álláspontja helyes annyiban, hogy a terhelt által a szakmai képviseleti szervnek küldött levélben annak közlése, hogy a magánvádló (aki az érdek-képviseleti szerv elnökségének tagja) ellen szabálysértési, illetőleg büntető eljárás van folyamatban becsület csorbítására alkalmas tényállítás, ennélfogva a rágalmazás formailag megvalósult. Az idézett tényállításban foglalt ismeret kétségtelenül alkalmas arra, hogy a célba vett egyénről kialakult társadalmi értékítéletet kedvezőtlenül befolyásolja.
Az a nézet azonban, mely szerint az elbírált cselekmény feltétlenül nélkülözi a társadalomra veszélyességet (jogellenességet) téves.
Az eljárt bíróságok jogi álláspontjuk alátámasztására jogirodalmi véleményre hivatkoztak. A Büntető Törvénykönyv Kommentárjának 425. oldalán írtak szinte szó szerinti átvételével fejtették ki, hogy a közérdek, vagy jogos magánérdek védelme céljából a különböző visszásságok kijavítása érdekében az állami és társadalmi szervekhez intézett panaszok, bejelentések nélkülözik a társadalomra veszélyességet és nem adnak alapot a rágalmazás megállapítására akkor sem, ha azok részben vagy egészben valótlannak bizonyulnak.
Az idézett jogirodalmi álláspontra hivatkozás az adott esetben mindenképpen téves, hiszen ez az álláspont az ún. állampolgári közérdekű bejelentésekre, javaslatokra, panaszokra vonatkozik.
A jelen esetben nem erről van szó. A terhelt nem mint állampolgár tett közérdekű bejelentést, a becsület csorbítására alkalmas tényállítást tartalmazó levelét mint hatóság vezető tisztviselője és nem jogilag szabályozott eljárás során küldte meg annak a szakmai (társadalmi) szervezetnek, amelynek a magánvádló is elnökségi tagja volt. Ebben a szerepében pedig a terhelttől mindenképpen elvárható volt, hogy valós ténymegállapításokat tegyen, az általa közölt információkat valós tényekre alapozza.
Másfelől a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a szóban forgó jogirodalmi állásponttal sem.
A becsület védelmére vonatkozó törvényi tényállások (Btk. 179-181. §-ai), valamint a valóság bizonyítására vonatkozó rendelkezések (Btk. 182. §) egybevetéséből az következik, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetén, ha a tény valótlan, a bűncselekmény - a jogilag szabályozott eljárásokban tett egyes tényállításokat (stb.) kivéve - mindig megvalósul.
A valótlan tényállítás - a jogilag nem szabályozott eljárásokban - minden körülmények között társadalomra veszélyes, függetlenül a tényt állító személy kilététől. Ez egyértelműen következik a valóság bizonyítását szabályozó törvényi rendelkezésből (Btk. 182. §), mely szerint a becsület csorbítására alkalmas cselekményeket - egyéb feltétel megvalósulása mellett - éppen az állított (stb.) tény valósága fosztja meg a bűncselekmény általános fogalmához tartozó társadalomra veszélyességtől (jogellenességtől). Becsület csorbítására alkalmas tény állítása esetén - eltekintve a peres eljárásokban vagy más, jogilag szabályozott eljárásokban történt tényállításoktól - a cselekmény társadalomra veszélyességét a valóság bizonyítása - mint speciális büntethetőséget kizáró ok - zárhatja ki.
A valóság bizonyítását kérelemre vagy hivatalból mindig el kell rendelni, ha a tény állítását közérdek, vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.
Az elbírált ügyben nem kétséges, hogy közérdek, de legalább jogos (szervezeti) érdek indokolta, hogy a szakmai érdek-képviseleti szerv tudomást szerezzen arról, hogy az egyik elnökségi tagja ellen szabálysértési, illetve büntető eljárás folyik. Ebből pedig az következik, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértették, amikor a büntető eljárást - a valóság bizonyításának mellőzésével - tárgyaláson kívül megszüntették.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Be. 291. § (1) bekezdése a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bfv.III.1323/1997. sz.)