62015CJ0280[1]

A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2016. június 22. Irina Nikolajeva kontra Multi Protect OÜ. Előzetes döntéshozatal - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - A 9. cikk (3) bekezdése és a 102. cikk (1) bekezdése - Az európai uniós védjegybíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést hozzanak - Az ilyen végzés meghozatala iránti kérelem hiánya - A »nyomós ok« fogalma, amely alapján el lehet tekinteni az ilyen eltiltástól - A »megfelelő összegű kártérítés« fogalma olyan tények esetében, melyekre az európai uniós védjegybejelentés meghirdetését követően és a védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőzően került sor. C-280/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2016. június 22. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - A 9. cikk (3) bekezdése és a 102. cikk (1) bekezdése - Az európai uniós védjegybíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést hozzanak - Az ilyen végzés meghozatala iránti kérelem hiánya - A »nyomós ok« fogalma, amely alapján el lehet tekinteni az ilyen eltiltástól - A »megfelelő összegű kártérítés« fogalma olyan tények esetében, melyekre az európai uniós védjegybejelentés meghirdetését követően és a védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőzően került sor"

A C-280/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság, Észtország) a Bírósághoz 2015. június 10-én érkezett, 2015. június 2-i határozatával terjesztett elő az előtte az

Irina Nikolajeva

és

a Multi Protect OÜ között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: C. Toader tanácselnök, A. Prechal (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Multi Protect OÜ képviseletében U. Ustav és T. Pukk vandeadvokaadid,

- az észt kormány képviseletében K. Kraavi-Käerdi, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében K. Georgiadis, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda, E. Randvere és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. április 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 9. cikke (3) bekezdésének, valamint 102. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az Irina Nikolajeva és a Multi Protect OÜ között az I. Nikolajeva által e társasággal szemben európai uniós védjegy bitorlása miatt indított kereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 207/2009 rendelet

3 A 207/2009 rendeletnek "Az európai uniós védjegyoltalom tartalma" című 9. cikke értelmében: "(1) Az európai uniós védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ [...] (2) Az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen (3) A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni. Megfelelő összegű kártérítés kérhető azonban az európai uniós védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat."

a) az európai uniós védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók az európai uniós védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és az európai uniós védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.

4 A 207/2009 rendeletnek "A bitorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályok kiegészítő alkalmazása" című 14. cikke kimondja:

"(1) Az európai uniós védjegyoltalom joghatásait kizárólag e rendelet rendelkezései szabályozzák. Egyéb kérdésekben az európai uniós védjegy bitorlására - a X. cím rendelkezéseivel összhangban - a nemzeti jogszabályoknak a nemzeti védjegy bitorlására irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) E rendelet nem érinti a nemzeti jogszabályok - különösen a polgári jogi felelősségre és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó rendelkezések - alapján az európai uniós védjeggyel összefüggő keresetindítást.

(3) Az irányadó eljárási szabályokat a X. cím rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni."

5 E rendelet "Joghatóság bitorlással és érvényességgel összefüggő ügyekben" című 96. cikke szerint: "Az európai uniós védjegybíróságnak a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága: [...] [...]"

a) a [...] védjegy bitorlásával összefüggő perek [...];

c) a 9. cikk (3) bekezdésének második mondatában említett cselekmények eredményeként indított perek;

6 A rendelet "Alkalmazandó jog" című 101. cikke előírja:

"(1) Az európai uniós védjegybíróság e rendelet rendelkezéseit alkalmazza.

(2) Minden olyan kérdésben, amelyről e rendelet nem rendelkezik, az európai uniós védjegybíróság nemzeti jogát alkalmazza, nemzetközi magánjogát is ideértve.

(3) Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, az európai uniós védjegybíróság a székhelye szerinti államnak azokat az eljárási szabályait alkalmazza, amelyek irányadók a nemzeti védjegyekkel összefüggő azonos tárgyú perekben."

7 Ugyanezen rendelet "Jogkövetkezmények" című 102. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ha az európai uniós védjegybíróság úgy találja, hogy az alperes az európai uniós védjegyet bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság - feltéve, hogy nyomós okból ettől el nem tekint - eltiltja az alperest az európai uniós védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától. Az európai uniós védjegybíróság - nemzeti jogszabályaival összhangban - meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.

(2) Az európai uniós védjegybíróság minden egyéb kérdésben annak a tagállamnak a nemzeti jogát - ideértve nemzetközi magánjogát is - alkalmazza, amelyben a bitorlást elkövették vagy megkísérelték."

A 2004/48/EK irányelv

8 A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o., helyesbítés: HL 2004. L 195., 16. o.) "Kártérítés" című 13. cikke előírja: "(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen. A bíróságok a kártérítési összeg megállapításakor: (2) Azokban az esetekben, amelyekben a jogsértő úgy fejtette ki tevékenységét, hogy nem tudta, vagy kellő gondosság mellett nem kellett tudnia, hogy jogsértést valósít meg, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a bíróságok rendeljék el a gazdagodás megtérítését vagy kártérítés fizetését, amelynek összegét előre meghatározhatják."

a) figyelembe vesznek minden megfelelő szempontot, úgy mint a kedvezőtlen gazdasági kihatásokat, ideértve a sértett fél elmaradt hasznát, a jogsértő jogtalan gazdagodását, és indokolt esetben a nem tisztán gazdasági tényezőket, mint a jogosultnak a jogsértés által okozott nem vagyoni kárát;

vagy pedig

b) az a) bekezdés alkalmazása helyett a kárt indokolt esetben átalányösszegben állapíthatják meg olyan tényezők alapján, mint legalább azon díjazás vagy jogdíjak összege, amely a jogosultat megillette volna, ha az adott szellemi tulajdonjog felhasználására a jogsértő engedélyt kért volna.

Az észt jog

9 A 2002. május 22-i kaubamärgiseadus (a védjegyekről szóló törvény) (RT I 2002, 49, 308) alapügy tényállásának idején alkalmazandó változata 8. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"A lajstromozott védjegy jogi oltalma a védjegybejelentési kérelem benyújtásának napjával kezdődik [...] és a lajstromozás napjától számított tíz évig áll fenn. [...]"

10 E törvénynek "A kizárólagos jogok védelme" című 57. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: "A védjegyjogosult a kizárólagos jogát megsértő személy ellen, beleértve a használati szerződés kikötéseit megsértő engedélyest is, keresetet indíthat: [...]"

1) a jogsértés abbahagyása;

2) a szándékosan vagy gondatlanul okozott kár, mégpedig az elmaradt hasznot és a nem vagyoni kárt is magában foglaló vagyoni kár megtérítése iránt.

11 A 2005. április 20-i tsiviilkohtumenetluse seadustikus (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv) (RT I 2005, 26, 197) alapügy tényállásának idején alkalmazandó változata (a továbbiakban: a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv) 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

"A perben a felek határozzák meg a jogvita tárgyát és az eljárás menetét, valamint döntenek a kérelmek benyújtásáról és a jogorvoslati kérelmek előterjesztéséről."

12 Ugyanezen törvénykönyv "Rendelkezési elv" című 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A kereset tárgyában a felek által előadott körülmények és előterjesztett kérelmek alapján kell eljárni, amelynek során a kérelemből kell kiindulni."

13 Az említett törvénykönyvnek "A kereset tárgyában történő döntéshozatal korlátai" című 439. cikke értelmében:

"A bíróság a határozatában nem terjeszkedhet túl a kérelem korlátain, és nem dönthet olyan igényről, amelyet a felek nem kívántak érvényesíteni."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 Irina Nikolajeva a HolzProf európai uniós szóvédjegy jogosultja. E védjegybejelentést 2010. április 24-én nyújtották be, és 2010. május 31-én hirdették meg. Az említett védjegyet 2010. szeptember 14-én lajstromozták a CTM 00905381 számon, a lajstromozást pedig 2010. szeptember 16-án hirdették meg.

15 2010. április 24-én I. Nikolajeva használati szerződést kötött, amellyel a Holz Prof OÜ részére engedélyezte védjegye használatát, havi 1278 euró használati díj ellenében.

16 I. Nikolajeva, azt állítva, hogy a Multi Protect 2010. május 3-a és 2011. október 28-a közötti időszakban jogellenesen használta a védjegyét, többek között a védjeggyel azonos megjelölést alkalmazva "rejtett keresőszóként" egy interneten hozzáférhető honlapon, a Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság, Észtország) elé idézte.

17 I. Nikolajeva három kereseti kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé.

18 Először is a védjegybitorlás megállapítását kérte, mivel a Multi Protect jogellenesen használta a védjegyét, és úgy érvelt, hogy e használat megsértette a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdésének d) pontját.

19 Másodszor a védjegybitorláshoz kapcsolódó, jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott, az állítólagos bitorlás kapcsán jogtalanul szerzett haszon visszatérítéseként 22791 euró megfizetését kérte, melyet a bitorlás időtartamának, azaz összesen 17 hónap és 25 napnak az érintett használati szerződésben meghatározott használati díj összegének szorzataként számított ki.

20 Harmadszor I. Nikolajeva az általa elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését kéri, mely összegének meghatározását a bíróságtól kéri. Ennek kapcsán többek között azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megkeresése, valamint az ugyanezen tények alapján indított büntetőeljárás számára lelki panaszokat okozott. Ugyanezen okokból az egészségi állapota megromlott, és az érintett jogvita negatívan hatott ki a kereskedelmi kapcsolataira.

21 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügyben az elsőként felmerülő kérdés az, hogy a 207/2009 rendelet 102. cikke (1) bekezdésének első mondatát úgy kell-e értelmezni, hogy európai uniós védjegybíróságként eljárva e bíróságnak el kell tiltania az alperest a védjegy bitorlásával összefüggő cselekmények folytatásától, jóllehet a felperes nem kérte keresetében az ilyen irányú eltiltó határozat meghozatalát, és nem hivatkozott a védjegyéhez fűződő kizárólagos jog 2011. október 28-át követő megsértésére sem, hanem csupán a bitorlás megállapítását kérte egy ezen időpontot megelőző időtartam tekintetében.

22 E tekintetben előadja, hogy az alkalmazandó nemzeti jog és különösen a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 4. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott rendelkezési elv, valamint e törvénykönyv 439. cikkében megfogalmazott ne ultra petita elve értelmében egy nemzeti bíróság csak akkor hozhat a 207/2009 rendelet 102. cikke (1) bekezdésének első mondatában meghatározott végzést, ha ilyen határozat meghozatalára irányuló kérelmet terjesztettek elé.

23 A 2006 december 14-iNokia ítéletre (C-316/05, EU:C:2006:789) hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen esetben az a kérdés is felmerül, hogy amennyiben az alapeljárás felperese nem kéri a bitorlástól eltiltást, ez minősülhet-e a 207/2009 rendelet 102. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti olyan "nyomós oknak", mely indokolná, hogy e bíróság helyt adhasson az említett felperes első kereseti kérelmének anélkül, hogy ilyen tiltást kimondó határozatot kellene hoznia.

24 Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatában szereplő "megfelelő összegű kártérítés" fogalmának terjedelmét kívánja megtudni, és különösen arra keres választ, hogy e kártérítés követelhető-e az európai uniós védjegy bejelentése meghirdetésének időpontját megelőző cselekmények miatt, illetve hogy az említett kártérítés célja az érintett védjegy jogosultja által elszenvedett kár egészének megtérítése-e, beleértve az elszenvedett nem vagyoni kárt is.

25 E körülmények között a Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az európai uniós védjegybíróságnak akkor is el kell rendelnie a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedést, ha a felperes ezt nem kéri a keresetében, és a felek nem állítják, hogy az alperes valamely európai uniós védjegyet egy bizonyos múltbeli napot követően bitorolt, illetve kísérelt meg bitorolni, vagy az említett rendelkezés első mondata értelmében vett »nyomós ok« áll fenn akkor, ha nem érvényesítenek ilyen tartalmú igényt, és nem hivatkoznak erre a körülményre?

2) Úgy kell-e értelmezni a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdését, hogy az európai uniós védjegy jogosultja a védjeggyel azonos megjelölésnek a védjegybejelentés meghirdetésétől a védjegy lajstromozásának meghirdetéséig tartó időszakban történő használatáért harmadik féltől csak megfelelő összegű kártérítést kérhet az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján, nem kérheti azonban a bitorlással szerzett gazdagodás szokásos értékének és a károknak a megtérítését, a védjegybejelentés meghirdetéséig tartó időszak tekintetében pedig megfelelő összegű kártérítésre sem jogosult?

3) Milyen típusú költségeket és egyéb kártérítéseket foglal magában a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti megfelelő összegű kártérítés, és beletartozhat-e abba - és milyen körülmények között - többek között a védjegyjogosult nem vagyoni kárának megtérítése is?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

26 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy egy európai uniós védjegybíróságnak harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést kell hoznia abban az esetben is, ha a védjegy jogosultja e bíróság előtt nem terjesztett elő erre irányuló kérelmet.

27 E bíróság kifejti, hogy a polgári perrendtartásra vonatkozó nemzeti jog bizonyos elvei - különösen a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 4., 5. és 439. cikkében meghatározott, rendelkezési elv és a ne ultra petita elve - alapján nem hozhat a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott végzést, amennyiben erre irányuló kérelmet nem terjesztettek elé.

28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 101. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, az európai uniós védjegybíróság a székhelye szerinti tagállamnak azokat az eljárási szabályait alkalmazza, amelyek irányadók a nemzeti védjegyekkel összefüggő azonos tárgyú perekben.

29 Ennélfogva, amennyiben az említett rendelet nem rendelkezik eltérően, azzal nem ellentétes az említett rendelkezési elvnek és a ne ultra petita elvének alkalmazása.

30 Következésképpen a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes, hogy a nemzeti eljárási jog ezen elveivel összhangban egy európai uniós védjegybíróság nem hoz harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést, azon indokkal, hogy az érintett védjegy jogosultja e bíróság előtt nem terjesztett elő erre irányuló kérelmet.

31 Mivel a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatalával kapcsolatos kötelezettség hiánya következésképpen azon nemzeti eljárási jogi szabályok alkalmazásából következik, melyek nem ellentétesek e rendelettel, nem szükséges megvizsgálni, hogy a kötelezettség e hiányát indokolja-e e rendelkezés értelmében egy "nyomós ok" fennállása.

32 Mindenesetre azon körülmény, mely szerint az európai uniós védjegybíróság előtt benyújtott keresetében az európai uniós védjegy jogosultja csupán a bitorlás megállapítását kérte, és nem a bitorlás megszüntetésének elrendelését, az említett rendelet 102. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül "nyomós oknak".

33 E kifejezés ugyanis csak az olyan rendkívüli helyzetekre vonatkozik, melyekben a harmadik személynek felrótt magatartás sajátos jellemzőire, többek között azon tényre tekintettel, hogy e harmadik személy képtelen a neki felrótt védjegybitorlást vagy annak kísérletét folytatni, az ilyen bíróság nem köteles a harmadik személyt e cselekményektől eltiltani, még ha a védjegy jogosultja elő is terjesztett erre irányuló kérelmet (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14-iNokia ítélet, C-316/05, EU:C:2006:789, 35. pont).

34 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha a nemzeti eljárási jog bizonyos elveinek alkalmazásában egy európai uniós védjegybíróság nem hoz harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést, azon indokkal, hogy a védjegy jogosultja e bíróság előtt nem terjesztett elő erre irányuló kérelmet.

A második és a harmadik kérdésről

35 Együtt vizsgálandó második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ egyfelől, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az európai uniós védjegy jogosultja az érintett védjegybejelentés meghirdetését megelőző cselekményekért harmadik féltől kártérítést kérhet, és másfelől, hogy az e védjegybejelentés meghirdetését követő, azonban e védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőző cselekmények esetében az e rendelkezésben szereplő "megfelelő összegű kártérítés" fogalmába beletartoznak-e a jogosult által elszenvedett károk egészének megtérítését célzó kártérítések, beleértve a harmadik személyek által az említett védjegy használatával szerzett szokásos érték visszatérítését, valamint az elszenvedett nem vagyoni kárt.

36 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján az európai uniós védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben csak a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni.

37 Következésképpen az európai uniós védjegy által a jogosultjának biztosított kizárólagos jog, mely többek között lehetővé teszi számára, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) és (2) bekezdésének címén az érintett védjegy használatát egy bitorlással összefüggő per keretében harmadik személyeknek megtiltsa, harmadik személyek által csak e védjegy lajstromozásának meghirdetését követően elkövetett cselekményekre vonatkozhat.

38 Ugyanakkor, annak érdekében, hogy a bizonyos mértékű védelmet nyújtson a lajstromozási kérelem benyújtójának a kérelem meghirdetésének időpontja - mikortól e kérelem harmadik felek által ismertnek tekintendő - és a lajstromozása meghirdetésének időpontja közötti időszak tekintetében a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata "megfelelő összegű kártérítéshez" való jogot biztosít azon cselekményeket illetően, melyekre ezen időszakban kerül sor, és amelyek, amennyiben azokra az említett védjegy lajstromozását követően kerülne sor, tiltottak lennének.

39 E védelmet az említett rendelet alapján az európai uniós védjegybejelentéshez kapcsolódó vagyoni jogok összessége indokolja.

40 A 207/2009 rendeletnek "Az európai uniós védjegyoltalom mint a vagyoni forgalom tárgya" című 4. fejezetében szereplő 24. cikkével összhangban az európai uniós védjegybejelentések számos jogi aktus tárgyát képezhetik, mint az átruházás, a dologi jogok alapítása, illetve használati engedélyek létrehozása, melyek közös vonása az, hogy céljuk vagy eredményük az érintett védjegyre vonatkozó jog alapítása vagy átruházása (lásd ebben az értelemben: 2016. február 4-iHassan ítélet, C-163/15, EU:C:2016:71, 21. pont).

41 A jelen esetben az alapeljárásban érintett védjegybejelentés a bejelentés időpontjától használati engedély tárgya volt.

42 Egy európai uniós védjegy bejelentésének önálló gazdasági jelentősége szintén a bejelentéshez kapcsolódó többi jogból következik. Ekképpen a 207/2009 rendelet értelmében a bejelentőt főszabály szerint elsőbbségi jog illeti meg a védjegybejelentésének időpontjától a később bejelentett védjegyekkel szemben.

43 Egyébiránt különösen a védjegybejelentéshez kapcsolódó vagyoni jogok összességére vonatkozó megfontolások alapján mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy az adott ügy összességükben mérlegelt körülményeire tekintettel az ilyen bejelentés az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4 én kelt európai egyezményhez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkében megfogalmazott, tulajdonhoz való alapvető jog által védett lényeges érdeknek minősülhet (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2007. január 11-i Anheuser-Busch Inc. kontra Portugália ítélet, CE:ECHR:2007:0111JUD007304901, 73-78. §).

44 E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata egy szigorúan meghatározott kivételt tartalmaz azon szabály alól, mely szerint egy európai uniós védjegy nem érvényesíthető a lajstromozásának meghirdetését megelőzően, semmilyen kártérítés nem követelhető e rendelkezés alapján olyan cselekmények tekintetében, melyekre az ilyen védjegy lajstromozása iránti kérelem meghirdetését megelőzően került sor.

45 Egyébiránt, mivel a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata nem tartalmaz egyetlen kifejezett utalást sem a tagállamok jogára értelmének és hatályának meghatározása érdekében, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az e rendelkezésben szereplő "megfelelő összegű kártérítés" fogalmát általában önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelemmel az említett rendelkezés összefüggéseire és az érintett szabályozás által elérni kívánt célra (lásd analógia útján: 2006. december 14-iNokia ítélet, C-316/05, EU:C:2006:789, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 Ezen értelmezéshez, amint a kérdést előterjesztő bíróság is megjegyezte, figyelembe kell venni azon tényt, miszerint a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti "megfelelő összegű kártérítés" formájában az e rendelkezésben hivatkozott cselekmények vonatkozásában biztosított védelemnek természeténél fogva korlátozottabbnak kell lennie, mint a védjegy jogosultjának a védjegy lajstromozását követő cselekmények tekintetében biztosított védelem, mivel a védjegybejelentés kapcsán védendő érdek kevésbé jelentős, mint az, amit a védjegynek a lajstromozása biztosít.

47 Az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett cselekményekre olyan időpontban kerül sor, amikor még nem biztos, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező védjegyet ténylegesen lajstromozni fogják, mivel még feltétlen vagy viszonylagos kizáró okok azt teljes mértékben vagy részlegesen megakadályozhatják.

48 Így egy európai uniós védjegybejelentés által biztosított jogok jellege az érintett védjegy lajstromozását megelőzően "feltételesnek" minősíthető.

49 Ez a feltételes jelleg egyértelműen kitűnik a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatából, amennyiben az úgy rendelkezik, hogy a rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatán alapuló keresetet csak az érintett védjegy lajstromozásának meghirdetését követően lehet egy európai uniós védjegybírósághoz benyújtani.

50 Következésképpen a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatán alapuló keresetben kérhető "megfelelő összegű kártérítés" terjedelme szűkebb kell legyen, mint egy európai uniós védjegy jogosultja által a bitorlással okozott kár címén követelhető kártérítésé.

51 E két fajta kereset közötti különbség az európai uniós védjegybíróságok különböző kizárólagos joghatóságának a 207/2009 rendelet 96. cikkében található felsorolásából is kitűnik, mivel e cikk külön említi a) pontjában a "bitorlásával összefüggő pereket", és c) pontjában e rendelet "9. cikk (3) bekezdésének második mondatában említett cselekmények eredményeként indított pereket".

52 Továbbá meg kell állapítani, hogy mivel a 207/2009 rendelet nem tartalmaz az európai uniós védjegy jogosultja által bitorlás esetén követelhető kártérítéssel kapcsolatos szabályokat, e rendelet 101. cikke (2) bekezdéséből kitűnik, hogy főszabály szerint az európai uniós védjegybíróságok az e területre vonatkozó nemzeti jogukat alkalmazzák, beleértve a nemzetközi magánjogot is. Az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdéséből is következik egyébként, hogy azzal nem ellentétes a bitorlásra vonatkozó nemzeti jog, és különösen a polgári jogi felelősségre vonatkozó nemzeti jog kiegészítő alkalmazása.

53 Ebben az összefüggésben a 2004/48 irányelv 13. cikke a bitorlással okozott kár megtérítése érdekében bizonyos kártérítési szabályokat fogalmaz meg, melyek eltérnek aszerint, hogy úgy kell-e tekinteni, hogy a harmadik személy tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, vagy sem.

54 Ekképpen ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése a ténylegesen elszenvedett károk teljes megtérítéséről rendelkezik, amibe beletartozhat a tudatosan elkövetett bitorlás esetén a nem vagyoni kár, míg a rendelet 13. cikkének (2) bekezdése csak a gazdagodás megtérítését vagy kártérítés fizetését írja elő, amelynek összegét előre meghatározhatják, a nem tudatosan elkövetett védjegybitorlások esetében.

55 Jóllehet e rendelkezések önmagukban csak védjegybitorlásra, azaz olyan cselekményekre alkalmazandóak, melyekre az érintett védjegy lajstromozásának meghirdetését követően került sor, és nem a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett, e meghirdetést megelőző cselekményekre, belőlük ugyanakkor levonható a következtetés, amint az lényegében a főtanácsnok megállapította indítványának 51. pontjában, hogy "megfelelő összegű kártérítés" címén fizetendő kártérítés nem lépheti túl a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében előírt, csökkentett kártérítést.

56 Ugyanis, amennyiben a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata feltételes jellegű jogokat kapcsol a védjegyhez a védjegybejelentés meghirdetésétől fogva, már a lajstromozásának meghirdetését megelőzően, az e rendelkezés szerinti "megfelelő összegű kártérítésnek" szűkebb terjedelme kell legyen, mint egy európai uniós védjegy jogosultja által az adott védjegy lajstromozásának meghirdetése után elkövetett bitorlással okozott kár címén követelhető kártérítésnek, amely utóbbi főszabály szerint a ténylegesen elszenvedett károk teljes megtérítésére irányul, amibe beletartozhat adott esetben a nem vagyoni kár.

57 A 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti "megfelelő összegű kártérítés" meghatározásához tehát figyelembe kell venni a gazdagodás megtérítéséhez kapcsolódó feltételt, azonban e kártérítésből ki kell zárni a nagyobb kár megtérítését, amely kárt az érintett védjegy jogosultja e védjegy harmadik személy általi használata miatt szenvedhetett el, és ebbe beleértendő többek között a nem vagyoni kár is.

58 A gazdagodás megtérítéséhez kapcsolódó feltétel ugyanis, amennyiben a harmadik személyek által az érintett védjegy használatából a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett időtartam alatt jogtalanul húzott haszon visszatérítésére irányul, e rendelkezés célkitűzésének keretébe illeszkedik, amely annak megakadályozására irányul, hogy harmadik személyek jogtalanul hasznot húzzanak a védjegybejelentés által képviselt önálló gazdasági értékből, amikor e harmadik személyeknek e bejelentésről annak meghirdetését követően tudomást kellett szerezniük.

59 A fenti megfontolásokra tekintettel a második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az európai uniós védjegy jogosultja a védjegybejelentés meghirdetését megelőző cselekményekért harmadik féltől kártérítést kérhet. Az e védjegybejelentés meghirdetését követő, azonban e védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőző időszakban harmadik felek által elkövetett cselekmények esetében az e rendelkezésben szereplő "megfelelő összegű kártérítés" fogalmába beletartozik a harmadik személyek által az említett védjegy használatából húzott tényleges hasznok visszatérítése. Ezzel szemben a "megfelelő összegű kártérítés" fogalmába nem tartozik bele az említett védjegy jogosultja által esetleg elszenvedett súlyosabb, adott esetben nem vagyoni kár megtérítése.

A költségekről

60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet 102. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha a nemzeti eljárási jog bizonyos elveinek alkalmazásában egy európai uniós védjegybíróság nem hoz harmadik személyeket a védjegybitorlástól eltiltó végzést, azon indokkal, hogy a védjegy jogosultja e bíróság előtt nem terjesztett elő erre irányuló kérelmet.

2) A 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az európai uniós védjegy jogosultja a védjegybejelentés meghirdetését megelőző cselekményekért harmadik féltől kártérítést kérhet. Az e védjegybejelentés meghirdetését követő, azonban e védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőző időszakban harmadik felek által elkövetett cselekmények esetében az e rendelkezésben szereplő "megfelelő összegű kártérítés" fogalmába beletartozik a harmadik személyek által az említett védjegy használatából húzott tényleges hasznok visszatérítése. Ezzel szemben a "megfelelő összegű kártérítés" fogalmába nem tartozik bele az említett védjegy jogosultja által esetleg elszenvedett súlyosabb, adott esetben nem vagyoni kár megtérítése.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: észt.