A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30480/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi LIV. törvény 53. §] Bírók: Bodor Mária, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság G.302135/2005/12., Fővárosi Törvényszék Gf.75940/2006/3., *Kúria Gfv.30480/2007/4.* (BH 2009.2.52)

***********

Gfv.X.30.480/2007/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság a dr.Komáromi Izabella által képviselt felperesnek a dr.Köteles György ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 23.G.302.135/2005. számon indult és a Fővárosi Bíróság 2007. június 5-én kelt 2.Gf.75.940/2006/3. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 2.Gfv.75.940/2006/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.G.302.135/2005/12. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 226.700,- (Kettőszázhuszonhatezer Hétszáz) Ft elsőfokú, 64.000,- (Hatvannégyezer) Ft másodfokú és 64.000,- (Hatvannégyezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 153.660-153.660,-(Egyszázötvenháromezer Hatszázhatvan-Egyszázötvenháromezer Hatszázhatvan) Ft fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes jogelőde engedményezési szerződéssel szerezte meg a M. Rt-nek a N. Állami Gazdasággal szemben fennálló és felszámolási eljárásában bejelentett, a felszámoló által visszaigazolt 3.964.097,-Ft fuvardíj, továbbá 4.442.660,-Ft kamatkövetelését. A követelések 1991. március 3-ától 1992. március 27-ig keletkeztek. Az Állami Gazdaság felszámolása 1993. december 20-án kezdődött és 2000. szeptember 25-én fejeződött be. A felszámolási eljárást megelőzően az állami gazdasággal szemben 1992. február 6-tól 1992. V.19-éig csődeljárás volt folyamatban. A M. Rt. hitelezői igényét a felszámoló a tőketartozás tekintetében "F", a késedelmi kamat vonatkozásában "G" kategóriába sorolta. Az un. behajthatatlansági nyilatkozatot 1995. október 9-én adta ki. A M. Rt. és a felperes 1997. szeptember 22-én engedményezési szerződést kötött, amellyel a felperes a fenti követelést megszerezte. Az alperes jogelődje 1993. február 4-én ellenérték nélkül elvonta az Állami Gazdaság kezelésében levő földterületeket. A felperes 1999. februárjában egyezségi tárgyalást kezdeményezett az alperessel. A felek közötti tárgyalások eredményeképpen 2000. október 27-én megállapodás jött létre. Ebben többek között rögzítették, hogy a felperesnek a megállapodásban rögzített követelése, illetve a jövőben engedményezés útján megszerzésre kerülő követelése tekintetében jelen per alperese ellen pert nem kezdeményez. Jelen per alperese pedig azt vállalta, hogy a Fővárosi Bíróság előtt 42.G.75.792/1998. számú ügyben hozandó jogerős ítéletben foglaltak szerint a felperesnek a jogerős ítélet meghozatalakor fennálló valamennyi, a vagyonelvonás időpontjában már fennállt tőke+járulékai követeléseit, mint kezes teljesíti minden további jogi út igénybevétele nélkül. Jelen per felperese követeléseit olyan arányban, módon és olyan mértékű kamattal növelt összegben elégíti ki, ahogy a helytállási kötelezettséget a bíróság jogerős ítéletében a hivatkozott perben megállapítja. A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy a megállapodásban szereplő ügyben a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.30.603/2001/5. szám alatt hozott jogerős ítéletet. Az alperes a megállapodásban foglalt kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.

Felperes 2005. május 20-án benyújtott keresetében elsődlegesen 4.539.015,-Ft és ennek 2003. április 21. napjától járó kamatai, másodlagosan 2.651.600,-Ft tőke és ennek 1999. május 1. napjától járó kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a 2000. október 27-i megállapodásra, a Ptk.198.§-ának /1/ bekezdésében, illetve az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV.tv. (Iát.) 53.§ /1/ bekezdésében foglaltakra hivatkozott.