A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40371/2018/20. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. Bírók: Balsai Csaba Zoltán, Buglyó Gabriella Éva, Sándor Ottó

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.43386/2016/87., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40313/2019/11., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40371/2018/20.*, Kúria Pfv.21748/2019/11.

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Hegymegi-Barakonyi és Társa Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Kaszai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt indult perben a Fővárosi Törvényszék 2018. április 27-én kelt 34.G.43.386/2016/87. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500.000 (tizenhétmillió-ötszázezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

1.

A felperes keresetében 2.353.467.753 forint és ennek 2015. szeptember 9-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen jogalap nélküli gazdagodás, másodlagosan kártérítés címén. A jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett elsődleges kérelme ténybeli alapjaként előadta, hogy a perben nem álló D..... Kft. jogelődjének - a B.... Rt.-nek (a továbbiakban D..... Kft.) - a nála vezetett számlájáról 2002. május 14-én 860.000.000 forint összegű átutalás történt az alperes részére. Az alperes az átutalással jogalap nélküli vagyont szerzett a D..... Kft. vagyonának terhére. Állította, hogy 2015. szeptember 8-án a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötött a D..... Kft.-vel, melynek értelmében jelen per alperese helyett kiegyenlítette a D..... Kft. rovására történt jogalap nélküli vagyoneltolódást. Kártérítés címén másodlagosan azért kérte a marasztalást, mert az alperes tisztában volt azzal, hogy a jogcím nélkül átutalt összeg megtartására nincs jogalapja, ennek ellenére az összeg visszafizetése érdekében semmilyen lépést nem tett, azzal sajátjaként rendelkezett, amely felróható magatartásával a D..... Kft.-nek kárt okozott. A perbeli egyezség értelmében ezen jogellenes magatartással összefüggésben okozott kárt a térítette meg az alperes helyett.

2.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét, előadása szerint a D..... Kft.-től nem érkezett meg hozzá a perbeli átutalás. Hivatkozása szerint a felperes nem az alperes helyett teljesített, hanem saját kártérítési kötelezettségét teljesítette a D..... Kft. felé. Arra is hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült, továbbá a biztosító térítése okán a felperesnek nincs aktív kereshetőségi joga. Beszámítási kifogást is előterjesztett a felperessel szembeni követelésére hivatkozással.

3.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.353.467.753 forintot és ennek 2015. szeptember 9-től a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait, valamint 15.216.000 forint perköltséget.

3.1.

Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a D..... Kft. ügyfélszámláját 2001. augusztus 28-tól 2006 szeptemberéig a felperes vezette. A D..... Kft. felperesnél vezetett ügyfélszámlájáról 2004. május 14-én az alperes - felperesnél vezetett ügyfélszámlájára - 860.000.000 forintot utaltak át. A D..... Kft. jogalap nélkülinek találta az átutalást, ezért a számla egyenlegének helyreállítása érdekében a Fővárosi Törvényszék előtt elszámolási és kártérítési keresetet terjesztett elő a felperessel szemben, mely perben igényét az átutalás jogellenességére alapozta, mivel arra nem adott megbízást. A D..... Kft. igényének alapja az volt, hogy az alperes az átutalással jogalap nélküli vagyoni előnyt szerzett a D..... Kft. vagyonának terhére. A perben a D..... Kft. és jelen per felperese egyezséget kötött, mely alapján a felperes 2015. szeptember 8-án az alperes helyett megtérítette a D..... Kft. vagyonában beálló értékcsökkenést. A kielégítéssel a felperesnek 2015. szeptember 8-án megtérítési igénye keletkezett az alperessel szemben.

3.2.

Határozatának jogi indokolásában a régi Ptk. 324. § (1) bekezdésének, a 325. § (1) bekezdésének, a 326. § (1) és (2) bekezdésének, a 306. § (4) bekezdésének, a 361. § (1) bekezdésének és a 364. §-ának felhívását követően kifejtette, hogy a követelés érvényesíthetősége nem kizárólag a perlési lehetőséget jelenti, hanem a bírói úton való kikényszeríthetőséget, vagyis a teljesítés követelhetőségét. Akkor beszélhetünk érvényesíthetőségéről, a bírói úton való kikényszeríthetőség állapotában lévő alanyi jogról, amikor a jogosult már teljesítést is követelhet. Addig az időpontig, amíg a jogosult nincs ebben a helyzetben, az elévülés nyugszik. A felperes a 860.000.000 forintot és járulékait 2015. szeptember 8-án térítette meg, így ekkor került abba a helyzetbe, hogy az alperestől teljesítést kérhessen, tehát ekkor került igénye a bírói úton való kikényszeríthetőség állapotába. Mindebből következően - mivel keresetét 2016. szeptember 8-án terjesztette elő a bíróságon - megállapítható, hogy a teljesítést követő egy éven belül terjesztette elő igényét, így követelése nem évült el.

Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint, ha a pénzintézet a vele bankszámla szerződéses jogviszonyban lévő gazdálkodó szervezet bankszámlájáról szabályosan kiállított azonnali beszedési megbízást teljesít anélkül, hogy az adós számláján a fedezet biztosított lenne, az átutalt összeget az adóstól követelheti jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Az azonnali beszedési megbízás teljesítésével ugyanis nem az gazdagodott, akit az átutalt összeg megillet, hanem a bankszámla tulajdonos adós, mert mentesült a jogosulttal szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól.

A perbeli esetben ún. technikai számla közbeiktatásával történt meg a 860.000.000 forint átvezetése jogcím és jogalap hiányában az alperes számlájára. A felperes 2015. szeptember 8-án megtérítette a perbeli tranzakció összegét a D..... Kft. számára, ezzel a számla eredeti állapotát helyreállította, de a gazdagodás ténye megmaradt. A jogviszonyt a vagyoni előny, annak jogcímnélkülisége és a más rovására keletkezése, mint jogi tények teremtik meg a vagyoneltolódás nyertese és elszenvedője között. Az adott esetben a vagyoneltolódás az alperes javára történt, a vagyoni előnyhöz jutás szempontjából közömbös, hogy akinek a javára a vagyongyarapodás történt milyen okból nem rendelkezik arra érvényes jogcímmel. Mindezek alapján az alperes mint gazdagodó fél köteles a vagyoni előnyt visszatéríteni.

Az alperes által előterjesztett beszámítási kifogást az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. A régi Ptk. 296. § (1) bekezdésének felhívását követően rögzítette, hogy a beszámítás egyik törvényes feltétele, hogy mind a követelésnek, mind az ellenkövetelésnek lejártnak kell lennie, az alperes azonban a beszámítási kifogásának összegszerűségét a felperesi igényhez viszonyította anélkül, hogy az ellenkövetelésének lejártát meghatározta volna. Arra is hivatkozott, hogy a felperes megszegte a vele kötött ügyfélszámla szerződés egyes pontjait, de erre nézve tényelőadást nem tett és nem jelölte meg a bizonyítékait sem. Mindezek hiányában a beszámítási kifogás nem felel meg a törvény rendelkezéseinek.