BH+ 2009.9.412 Az engedményezési szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 200. § (2) bek., 328. § (1) és (2) bek., 330. § (2) bek., 2006. évi IV. tv. (továbbiakban: Gt.) 155. § (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 164. § (1) bek.].

2000. január 15-e és május 18-a között a felperes ügyvezetője és egyik tagja K. Cs., másik tagja pedig - K. Cs. fia - K. N. Zs. voltak. Ugyanebben az időszakban az alperesnek K. Cs., K. N. Zs. és K-né M. É. voltak a tagjai, ügyvezetője pedig - 1998. óta és jelenleg is - K. Cs.

A P. Reklám Kft. 2000. március 1-je és 2004. december 31-e közötti időre szóló albérleti szerződés alapján a felperes részére albérletbe adta a BKV Rt. által üzemeltetett metrókocsik általa bérelt belső falán lévő, reklám céljára hasznosítható felületeket. A felperes a 2000. március 1-je és december 31-e közötti tíz hónapra eső 30 millió forint + áfa albérleti díjat az albérleti szerződésnek megfelelően a P. Reklám Kft. részére átutalta, az albérletbe vett reklámfelületeket azonban 2000. május 17-éig használni nem tudta. A felperes 2000. április 12-ei taggyűlésének napirendjén szerepelt a felperes volt ügyvezetője (K. L.), egyik volt tagja (S. Kereskedelmi Kft.) a felperessel hasonló tevékenységet végző O.-B. Kft., valamint a P. Reklám Kft. és a BKV Rt.-vel szembeni kártérítési igények megtárgyalása, utóbbi két céggel szemben azért, mert nem biztosították a felperes részére a "metróba való bejutást". Az egyhangúlag meghozott 4/2000. (IV. 12.) számú taggyűlési határozat kimondta, hogy a felperesnek e személyekkel szemben kártérítési igénye van, mely igényeit végérvényesen, visszavonhatatlanul és ingyenesen az alperesre engedményezi. Az alperes 2000. április 12-ei nyilatkozatával a felperes engedményezésre vonatkozó ajánlatát elfogadta. 2000. május 18-án kelt üzletrész adásvételi szerződéssel K. Cs. és K. N. Zs., M. T.-ra és H. R.-ra ruházták át a felperesben lévő üzletrészeiket. A tagváltozás bejegyzése megtörtént, a felperes új ügyvezetője M. T. lett. Az alperes az engedményezési szerződés alapján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt 2004 decemberében 27 810 120 Ft megfizetése iránt pert indított a P. Reklám Kft. ellen.

A felperes 2005. április 15-ei keresetében elsődlegesen az engedményezési szerződés létre nem jöttének megállapítását, másodlagosan az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, harmadlagosan pedig "a kártérítés igény perlési jogosultságának" mint ajándéknak a visszakövetelése iránti keresetet terjesztett elő.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a harmadlagos kereseti kérelem tárgyában a per tárgyalását felfüggesztette, 20. sorszámú részítéletével pedig az engedményezési szerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása iránti kereseteket elutasította.

Az ítélet indokolása szerint bár az engedményhez a Ptk. az írásbeli alakot sem kívánja meg, jelen esetben az 1997. évi CXLIV. tv. 47-48. §-ai szerint meg nem támadott, tehát érvényes taggyűlési határozat is bizonyítja, hogy az engedményezés megtörtént. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes új tagjai az engedményezésről tudomást szereztek-e, átadták-e részükre a 2000. április 12-ei taggyűlési határozatot és a Határozatok Könyvét.

Az engedményezési szerződés érvénytelenségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság álláspontja a következő volt:

A peres bíróság nem jogosult az engedményezés "cégjogi alapon" történő vizsgálatára. A taggyűlési határozattól, illetve annak érvényességétől függetlenül jött létre az engedményezés, de a Gt. 25. § (2) bekezdése szerinti tényállás - melyre alapítottan a perbeli taggyűlési határozatot a felperes semmisnek tekintette - jelen esetben egyébként sem irányadó. Az engedményezés nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem sérti a társadalmilag elfogadott erkölcsi normákat, sem tárgyát, sem tartalmát tekintve, sem ingyenessége miatt. Miután az engedményezés ingyenes volt, ellenszolgáltatásról és így a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségről sem lehet szó.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A jogerős részítélet szerint a társasági szerződés rendelkezéseinek formailag megfelelő taggyűlési jegyzőkönyv igazolja, hogy a felperes állításával szemben 2000. április 12-én született taggyűlési határozat az engedményezésről. A felperesben lezajlott 2000. május 18-ai tagváltozás után készült átadás-átvételi jegyzőkönyv az új tagi szerkezetű felperes részére átadott iratok között mind a 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyvet, mind a 2000. évi Határozatok Könyvét felsorolja, és nem található olyan jelzés az átadás-átvételi jegyzőkönyvben, ami arra utalna, hogy ezek átadására esetleg mégsem került sor. A felperes maga sem állította teljes bizonyossággal, hogy a Határozatok Könyvének átadása elmaradt, ezért helyesen hívta fel a bíróság a felperest annak becsatolására. A felperesnek az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint birtokába került taggyűlési jegyzőkönyv bemutatásával kellett és lehetett volna igazolnia, hogy annak tartalma nem egyezik a periratoknál található taggyűlési jegyzőkönyvvel. E vonatkozásban nem a 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyvet szerkesztő ügyvédnő számítógépének szakértői vizsgálatának volt jelentősége. Az alperes hivatkozott egyébként arra, hogy a szerver már nem elérhető, de dr. K. Á. tanúkénti meghallgatására - melyhez szükséges felmentést megadta az alperes - mindenképpen szükség lett volna annak tisztázásához, hogy számítógépe tartalmazta-e egyáltalán a kérdéses fájlt. A felperes viszont kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri az ügyvédnő tanúkénti meghallgatását.

Mindezek alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az engedményezési szerződés ténylegesen létrejött a peres felek között.

Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségére a felperes alaptalanul hivatkozott. Álláspontja szerint önmagában az, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában a két cég tulajdonosi szerkezetében személyi átfedés mutatkozott, még nem teszi nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközővé az engedményezési szerződést, a felperesnek pedig nem közvetlenül az engedményezés miatt, hanem amiatt kellene - ha a Választottbíróság a P. Kft.-t marasztalná - a P. Kft. helyett az alperes felé teljesítenie, mert a felperes a P. Kft.-vel kötött szerződésben ilyen helytállást vállalt.

Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy az engedményezés idején már volt lejárt kártérítési követelés, ugyanis a 2000. március 1-jétől kifizetett bérleti díjak már az engedményezést megelőzően is kárként jelentkeztek.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta: