A Szegedi Ítélőtábla Pf.20486/2009/3. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 232. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.486/2009/ 3. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Hegedűs Péter ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Czomba András ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2009. június 9. napján kelt 18.P.22.721/2008/16. számú ítélete ellen az alperes részéről 17. és 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése alapján lefolytatott fellebbezési eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000.- (egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2006. március 24. és 2008. augusztus 11. napja közötti időtartamban összesen 5.225.500.- Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek. Minden kölcsönügyletről külön elismervény készült, amelyben az alperes által visszafizetendő összeg az általa átvett tőke 15 %-os mértékű ügyleti kamattal megnövelt összegeként került feltüntetésre. Az egyes összegek átadásakor a lejárat időpontját ugyancsak külön-külön meghatározták a felek, és rögzítették azt is, hogy a kölcsön késedelmes visszafizetése esetén az alperes 30 %-os mértékű kamat megfizetésére köteles. Utolsó alkalommal a felperes 2008. augusztus 11. napján adott kölcsönt az

- 2 -

alperesnek, amelyben meghatározott visszafizetési határidő 2008. szeptember 11-e volt. Valamennyi, ezt megelőzően létrejött szerződés esetén teljesítési határidőként 2008. szeptember 11-ét megelőző időpont került megjelölésre.

A felperes módosított keresetében 5.225.500.- Ft és ezen összeg 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 30 %-os mértékű kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokaként előadta, hogy az alperes az általa írt és aláírt elismervényekben feltüntetett kölcsönöket a lejáratkor és az azt követően küldött fizetési felszólításban megjelölt határidőn belül sem fizette vissza a részére.

Az alperes a felperes követelését 425.000.- Ft és ennek 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata mértékéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy kb.10 évvel ezelőtt több ízben kért kölcsön a felperestől különböző összegeket, állította azonban, hogy a tőkét és azok kamatait folyamatosan törlesztette. Előadása szerint a visszafizetett összegeket a felperes minden alkalommal elszámolta és a még fennálló tartozásról új okiratot állított ki. Ennek megfelelően 2008. február 15. napján a törlesztések után fennmaradó tartozását 500.000.- Ft-ban határozták meg, ebből 2008. augusztus 11-én 75.000.- Ft-ot megfizetett, így az 425.000.- Ft-ra csökkent. Nem vitatta egyfelől azt, hogy a szerződésben jelölt, általa visszafizetendő összeg a tőkeösszeg 15 %-os ügyleti kamattal megnövelt összege volt, másfelől elismerte azt is, hogy késedelme esetére 30 %-os kamatot kötöttek ki. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy e kamat álláspontja szerint túlzott mértékű.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.225.500.- Ft-ot és ennek 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 30 %-os kamatát, továbbá 150.000.- Ft perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 13.200.- Ft elsőfokú eljárási illetéket azzal, hogy az ezt meghaladó illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság a csatolt okirati bizonyítékok alapján igazoltnak tekintette, hogy a peres felek között a felperes által jelölt időpontokban összesen 5.225.500.- Ft tőkére vonatkozó kölcsönszerződés jött létre, ezzel szemben az alperes sikerrel nem bizonyította, hogy a követelt összeggel nem tartozik, illetve azt túlnyomó részben visszafizette. Kifejtette, hogy az alperes ezzel összefüggő tényelőadásai önellentmondásokat tartalmaztak, az általa más peres eljárás során tett nyilatkozataival ellentétben álltak. A kölcsönügyletek láncolatát vizsgálva rámutatott, hogy az elismervények kelte és az azokban foglalt összegszerűségek sem támasztják alá az alperes állítását a tekintetben, hogy ezek az okiratok csak a törlesztést követően még fennálló tartozásának megjelölésére szolgáltak, nem tudott megjelölni

- 3 -

Pf.II.20.486/2009/ 3. szám

ugyanis olyan számítást, amely érvelését megalapozottá tenné. A tanúvallomások pedig csupán azt igazolták, hogy a felperes más személyeknek is azonos feltételek mellett nyújtott kölcsönt, mint az alperesnek. Összességében az okirati bizonyítékokkal szemben az alperes nem tudott olyan bizonyítást felajánlani, ami alkalmas lett volna az ellenkérelmében foglaltak alátámasztására.

Álláspontja szerint a kikötött kamat mértéke nem tekinthető feltűnően aránytalannak, a szerződés a jó erkölcsöt nem sérti, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisnek nem minősíthető. Utalt arra, hogy a kamat mértéke annak mérséklését sem indokolja, ezért a módosított keresettel egyező tartalommal kötelezte az alperest a tőke és az utolsó kölcsön lejáratát követő naptól esedékes késedelmi kamat megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezési érvelése szerint a per tárgyává tett szerződéseket nem külön-külön, hanem összességükben kell vizsgálni, tekintve, hogy ezek láncolatot alkotnak. Életszerűtlennek ítélte azt a felperesi előadást, miszerint a felperes annak ellenére nyújtott újabb kölcsönt, hogy részéről törlesztés nem történt. Állította, hogy a felperes a helyzetét kihasználta és ekként érte el, hogy az elismervényeket kiállítsa, amelyek nem az azokon feltüntetett időpontokban, hanem javarészt utólag és valótlan tartalommal kerültek megszövegezésre.