ÍH 2010.117 BŰNCSELEKMÉNYT IS MEGVALÓSÍTÓ, DE POLGÁRI JOGI JOGKÖVETKEZMÉNNYEL JÁRÓ MAGATARTÁS - UZSORÁS KÖLCSÖNSZERZŐDÉS

Ha a magatartás bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, a polgári jog azonban ugyanazon magatartáshoz önállóan, saját jogkövetkezményeket fűz, a szerződést nem jogszabályba ütközés miatt, hanem a polgári jogi következmények szempontjából speciális polgári jogi szabályok szerint kell elbírálni.

A kölcsönszerződés uzsora miatti érvénytelensége szempontjából a bíróságnak mérlegelnie kell a kamat mértékét, ezzel összefüggésben a tartozás összegét, a visszafizetésre vonatkozó kötelezettség beálltáig terjedő időtartamot, a biztosítékokat, a tartozás keletkezésének okát, célját, az ezzel összefüggésben felvállalt gazdasági kockázatot [Ptk. 200. § (2) bekezdés, 202. §, 232. § (3) bek.].

A felperes 2006. március 24. és 2008. augusztus 11. napja közötti időtartamban összesen 5 225 500 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek. Minden kölcsönügyletről külön elismervény készült, amelyben az alperes által visszafizetendő összeg az általa átvett tőke 15%-os mértékű ügyleti kamattal megnövelt összegeként került feltüntetésre. Az egyes összegek átadásakor a lejárat időpontját ugyancsak külön-külön meghatározták a felek, és rögzítették azt is, hogy a kölcsön késedelmes visszafizetése esetén az alperes 30%-os mértékű kamat megfizetésére köteles. Utolsó alkalommal a felperes 2008. augusztus 11. napján adott kölcsönt az alperesnek, amelyben meghatározott visszafizetési határidő 2008. szeptember 11-e volt. Valamennyi, ezt megelőzően létrejött szerződés esetén teljesítési határidőként 2008. szeptember 11-ét megelőző időpont került megjelölésre.

A felperes keresetében 5 225 500 Ft és ezen összeg 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 30%-os mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokaként előadta, hogy az alperes az általa írt és aláírt elismervényekben feltüntetett kölcsönöket a lejáratkor és az azt követően küldött fizetési felszólításban megjelölt határidőn belül sem fizette vissza a részére.

Az alperes a felperes követelését 425 000 Ft és ennek 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata mértékéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy kb.10 évvel ezelőtt több ízben kért kölcsön a felperestől különböző összegeket, állította azonban, hogy a tőkét és azok kamatait folyamatosan törlesztette. Előadása szerint a visszafizetett összegeket a felperes minden alkalommal elszámolta és a még fennálló tartozásról új okiratot állított ki. Ennek megfelelően 2008. február 15. napján a törlesztések után fennmaradó tartozását 500 000 Ft-ban határozták meg, ebből 2008. augusztus 11-én 75 000 Ft-ot megfizetett, így az 425 000 Ft-ra csökkent. Nem vitatta egyfelől azt, hogy a szerződésben jelölt, általa visszafizetendő összeg a tőkeösszeg 15%-os ügyleti kamattal megnövelt összege volt, másfelől elismerte azt is, hogy késedelme esetére 30%-os kamatot kötöttek ki. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy e kamat álláspontja szerint túlzott mértékű.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5 225 500 Ft-ot és ennek 2008. szeptember 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 30%-os kamatát.

A csatolt okirati bizonyítékok alapján igazoltnak tekintette, hogy a peres felek között a felperes által jelölt időpontokban összesen 5 225 500 Ft tőkére vonatkozó kölcsönszerződés jött létre, ezzel szemben az alperes sikerrel nem bizonyította, hogy a követelt összeggel nem tartozik, illetve azt túlnyomó részben visszafizette. A kölcsönügyletek láncolatát vizsgálva rámutatott, hogy az elismervények kelte és az azokban foglalt összegszerűségek sem támasztják alá az alperes állítását a tekintetben, hogy ezek az okiratok csak a törlesztést követően még fennálló tartozásának megjelölésére szolgáltak, nem tudott megjelölni ugyanis olyan számítást, amely érvelését megalapozottá tenné. A tanúvallomások pedig csupán azt igazolták, hogy a felperes más személyeknek is azonos feltételek mellett nyújtott kölcsönt, mint az alperesnek.

Álláspontja szerint a kikötött kamat mértéke nem tekinthető feltűnően aránytalannak, a szerződés a jó erkölcsöt nem sérti, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisnek nem minősíthető. Utalt arra, hogy a kamat mértéke annak mérséklését sem indokolja, ezért a módosított keresettel egyező tartalommal kötelezte az alperest a tőke és az utolsó kölcsön lejáratát követő naptól esedékes késedelmi kamat megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezési érvelése szerint a per tárgyává tett szerződéseket nem külön-külön, hanem összességükben kell vizsgálni, tekintve, hogy ezek láncolatot alkotnak. Életszerűtlennek ítélte azt a felperesi előadást, miszerint a felperes annak ellenére nyújtott újabb kölcsönt, hogy részéről törlesztés nem történt. Állította, hogy a felperes a helyzetét kihasználta és ekként érte el, hogy az elismervényeket kiállítsa, amelyek nem az azokon feltüntetett időpontokban, hanem javarészt utólag és valótlan tartalommal kerültek megszövegezésre.