A Kúria Mfv.10082/2014/4. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.082/2014/4.

A Kúria a dr. Csonka László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Somogyi - Lovas Beatrix jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 36.M.3835/2010. számon megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.633.726/2012/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.633.726/2012/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen és rendeltetésellenesen szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyát, és emiatt 2010. szeptember 23-ától járó illetmény és két havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykártérítés iránti igényt jelentett be kamataival együtt, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását is kérte. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentése jogellenes, sérti a diszkrimináció tilalmát is, továbbá az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M.3835/2010/22. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. október 27-étől állt az alperes jogelődje, az M.H. alkalmazásában határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban. A munkáját az M.K.K.K.K.-ban végezte, a K.K.F.SZ.K.S.S.T.F.D.O.-nak volt az osztályvezetője. Az alperes a 2010. június 11-én kelt iratával tájékoztatta a felperest arról, hogy az M.H. megszűnt, jogutódja az alperes.

A Kormány megalakítását követően 2010. május 31-én értesítették arról, hogy június 1-jén jelenjen meg dr. K.Z., akkor még ki nem nevezett kommunikációs államtitkár irodájában. A felperes több munkatársával együtt volt jelen a megbeszélésen, ahol a munkáltató képviseletében dr. K.Z. elmondta, hogy egy hónapja válogatja a csapatát egyrészt az elvégzett munka, másrészt az alapján, hogy megvan-e a kölcsönös bizalom. A jelenlévő köztisztviselők munkáját nem ismeri, a kölcsönös bizalom azonban egyértelműen nem áll fenn, így a teremben lévők munkájára nincs szükség. Amint a szükséges törvénymódosítás lehetővé teszi, megszüntetik a jogviszonyukat. Ezt követően a felperes már nem végzett munkát, bár munkaidőben folyamatosan a munkahelyén tartózkodott. A tájékoztatáson jelenlévő köztisztviselők közül két fő jogviszonyát nem szüntette meg az alperes.

A felperes főosztályát irányító M.K.O.M.F.SZ. megszűnt, 2010. június 28-ától a 7/2010. (VI.28.) KIM utasítás szerint a K.S.S.T.F. - idetartozóan a D.F. is - az államtitkár irányítása alá került.

Az alperes 2010. július 22-én kelt és közölt felmentéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. szeptember 22-ével a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással indokolás nélkül megszüntette. Munkáltatói jogkörgyakorlóként a felmentést dr. G.A.L. közigazgatási államtitkár írta alá.

A felmentés ideje alatt a 17/2010. (VIII.31.) KIM utasítás értelmében a K.S.S.T.F., valamint a D.O. is megszűnt. A K.K.F. államtitkár irányítása alá került a S.K.K.F.. Az ezen belül működő O.K.M.O.SZ.SZ.O. vette át a D.O. feladatait.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása nem ütközött a Ktjv. 8. § (1) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) számú határozatában a Ktjv. 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-ei hatállyal semmisítette meg, az azt megelőzően hozott ezen jogszabályhelyre alapított munkáltatói intézkedés nem jogellenes.

A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak azt, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét a 2003. évi CXXV. törvény 19. §-ára tekintettel megsértette volna.

Nem találta megállapíthatónak azt, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. E körben a felperes azt jelölte meg, hogy az alperes megvárta az indokolás nélküli felmentésről szóló jogszabály hatályba lépését, így jogellenesen korlátozta a felperes érdekérvényesítési lehetőségét. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet rendeltetésellenesnek tekinteni egy olyan munkáltatói magatartást, amely a perbeli időben hatályos jogszabály lehetőségével élve indokolás nélkül szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát. Erre a Ktjv. 8. §-a egyértelműen lehetőséget biztosított.

A tanúvallomások alapján megállapította, hogy 2011. június 1-jén dr. K.Z. arról tájékoztatta a kormánytisztviselőket, hogy velük szemben a bizalom már nem áll fenn, és ezért a jogviszonyuk megszüntetésre kerül. Dr. G.A.L. munkáltatói jogkörgyakorló azonban tanúként előadta, hogy maga döntött a felperes kormányzati tisztviselői jogviszonyának a megszüntetéséről az alapján, hogy az általa vezetett osztály nem megfelelően működött, így az ő munkáját sem találta megfelelőnek. Dr. K.Z. nyilatkozata semmiképpen nem befolyásolta a döntésben.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.633.726/2012/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmentés jogellenességét, továbbá hogy a felperes jogviszonya az alperesnél 2012. november 28-án szűnik meg. Az összegszerűség megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalához szükséges bizonyítást lefolytatta a feltárt tények mérlegelésével és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával meghozott döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem értett egyet, ezért azt megváltoztatta.

A Ktjv. 2010. július 6-án lépett hatályba bevezetve a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetését, mely rendelkezést az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával alkotmányellenessége folytán 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisített.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása a felmentéskor az akkori jogszabálynak megfelelt, de az Mt. 4. § (1) bekezdésben foglaltaknak nem. Eljárása alkalmas volt arra, hogy a felperes jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza [Mt. 4. § (2) bekezdés]. Az, hogy egy munkáltatói intézkedés jogszerű, nem jelent egyértelműen rendeltetésszerűséget is. Erre a felperes eredményesen hivatkozott.

A felperest 2010. június 1-jén tájékoztatta a munkáltatója képviseletében eljáró dr. K.Z. arról, hogy a kölcsönös bizalom a kettőjük viszonyában hiányzik, mert a felperest a korábbi kormány alkalmazta. Tájékoztatták arról, hogy megindult az átalakítás folyamata, de az intézkedéssel a munkáltató megvárja annak a jogszabálynak a hatályba lépését, amely alapján a jogviszonyt indokolás nélkül meg tudja szüntetni, és amely az eljárását jogszerűvé teszi. Az elsőfokú eljárásban az alperes maga sem vitatta azt, hogy a felperes tájékoztatása ilyen módon történt meg.