EH 2014.06.M11 Rendeltetésellenesen élt a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával, ha bizonyított, hogy annak közlésével megvárta az indokolás nélküli felmentést lehetővé tevő jogszabály kihirdetését [1992. évi XXII. tv. 4. § (1) bek.; 2010. évi LVIII. tv. 8. § (1) bek.].
Pertörténet:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3835/2010/22., Fővárosi Törvényszék Mf.633726/2012/3., Kúria Mfv.10082/2014/4. (*EH 2014.06.M11*)
***********
[1] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen és rendeltetésellenesen szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyát, és emiatt 2010. szeptember 23-tól járó illetmény és kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykártérítés iránti igényt jelentett be kamataival együtt, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását is kérte. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentése jogellenes, sérti a diszkrimináció tilalmát is, továbbá az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát.
[2] A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
[3] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. október 27-től állt az alperes jogelődje, az M. Hivatal alkalmazásában határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban. A munkáját az M. Központjában osztályvezetőként végezte. Az alperes a 2010. június 11-én kelt iratával tájékoztatta a felperest arról, hogy az M. Hivatal megszűnt, jogutódja az alperes.
[4] A Kormány megalakítását követően, 2010. május 31-én értesítették arról, hogy június 1-jén jelenjen meg az akkor még ki nem nevezett egységvezető irodájában. A felperes több munkatársával együtt volt jelen a megbeszélésen, ahol a munkáltató képviseletében nevezett elmondta, hogy egy hónapja válogatja a csapatát egyrészt az elvégzett munka, másrészt az alapján, hogy megvan-e a kölcsönös bizalom. A jelen lévő köztisztviselők munkáját nem ismeri, a kölcsönös bizalom azonban egyértelműen nem áll fenn, így a teremben lévők munkájára nincs szükség. Amint a szükséges törvénymódosítás lehetővé teszi, megszüntetik a jogviszonyukat. Ezt követően a felperes már nem végzett munkát, bár munkaidőben folyamatosan a munkahelyén tartózkodott. A tájékoztatáson jelen lévő köztisztviselők közül két fő jogviszonyát nem szüntette meg az alperes.
[5] A felperes főosztályát irányító M. Kabinetiroda Szakállamtitkárság megszűnt, 2010. június 28-tól utasítás szerint a K. Sajtóközpont és Stratégiai Tervező Főosztály a K. Kommunikációért felelős vezető irányítása alá került.
Az alperes 2010. július 22-én kelt és közölt felmentéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. szeptember 22-ével a 2010. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással indokolás nélkül megszüntette. Munkáltatói jogkörgyakorlóként a felmentést a közigazgatási államtitkár írta alá.
[6] A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása nem ütközött a Ktjv. 8. § (1) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) számú határozatában a Ktjv. 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-i hatállyal semmisítette meg, az azt megelőzően hozott ezen jogszabályhelyre alapított munkáltatói intézkedés nem jogellenes.
[7] A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak azt, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét a 2003. évi CXXV. törvény 19. §-ára tekintettel megsértette volna.
[8] Nem találta megállapíthatónak azt, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. E körben a felperes azt jelölte meg, hogy az alperes megvárta az indokolás nélküli felmentésről szóló jogszabály hatálybalépését, így jogellenesen korlátozta a felperes érdekérvényesítési lehetőségét. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet rendeltetésellenesnek tekinteni egy olyan munkáltatói magatartást, amely a perbeli időben hatályos jogszabály lehetőségével élve, indokolás nélkül szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát. Erre a Ktjv. 8. §-a egyértelműen lehetőséget biztosított.
[9] A tanúvallomások alapján megállapította, hogy 2011. június 1-jén a leendő vezető arról tájékoztatta a kormánytisztviselőket, hogy velük szemben a bizalom már nem áll fenn, és ezért a jogviszonyuk megszüntetésre kerül. A munkáltatói jogkörgyakorló másik személy azonban tanúként előadta, hogy maga döntött a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának a megszüntetéséről az alapján, hogy az általa vezetett osztály nem megfelelően működött, így az ő munkáját sem találta megfelelőnek. A leendő vezető nyilatkozata semmiképpen nem befolyásolta a döntésben.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmentés jogellenességét, továbbá hogy a felperes jogviszonya az alperesnél 2012. november 28-án szűnik meg. Az összegszerűség megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
[11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalához szükséges bizonyítást lefolytatta, a feltárt tények mérlegelésével és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával meghozott döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem értett egyet, ezért azt megváltoztatta.
[12] A Ktjv. 2010. július 6-án lépett hatályba, bevezetve a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetését, mely rendelkezést az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával alkotmányellenessége folytán 2011. május 31-i hatállyal megsemmisített.
[13] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása a felmentéskor az akkori jogszabálynak megfelelt, de az Mt. 4. § (1) bekezdésben foglaltaknak nem. Eljárása alkalmas volt arra, hogy a felperes jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza [Mt. 4. § (2) bekezdés]. Az, hogy egy munkáltatói intézkedés jogszerű, nem jelent egyértelműen rendeltetésszerűséget is. Erre a felperes eredményesen hivatkozott.
[14] A felperest 2010. június 1-jén tájékoztatta a munkáltatója képviseletében eljáró leendő vezető arról, hogy a kölcsönös bizalom a kettőjük viszonyában hiányzik, mert a felperest a korábbi kormány alkalmazta. Tájékoztatták arról, hogy megindult az átalakítás folyamata, de az intézkedéssel a munkáltató megvárja annak a jogszabálynak a hatálybalépését, amely alapján a jogviszonyt indokolás nélkül meg tudja szüntetni, és amely az eljárását jogszerűvé teszi. Az elsőfokú eljárásban az alperes maga sem vitatta azt, hogy a felperes tájékoztatása ilyen módon történt meg.
[15] A rendeltetésellenes joggyakorlást támasztja alá az is, hogy a tájékoztatást követően az alperes nem foglalkoztatta a felperest és munkatársait, feladatot részükre nem adott, a jogviszony megszüntetéséről akkor intézkedett, amikor a kedvező jogszabály már hatályban volt.
[16] A felperest ezzel az eljárással megfosztotta attól, hogy a Ktv. 17. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint közölt indokolással történő megszüntetés esetén jogorvoslati eljárást megalapozottan kezdeményezhessen, és érdekeit a bíróság előtt megvédje. A Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített rendelkezés ugyanis jelentősen leszűkíti azoknak az eseteknek a körét, amikor a kormánytisztviselő a siker reményében bírósághoz fordulhat, és a bíróság a felmentés jogszerűségét érdemben el tudja bírálni, hiszen a munkáltatói intézkedés mögött nincs indokolás, amelynek megfelelősége azt jogszerűvé teszi.
[17] A rendeltetésellenességet támasztja alá a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomása is, aki a felperes munkájával, teljesítményével kapcsolatos szempontokra hivatkozott. Nem vitatta ugyanakkor, hogy a felperes teljesítményét az előző kormány teljesítménye alapján ítélte meg, de konkrét, felperesre egyediesített megállapításokat nem tett, ezért nem képezheti ez a nyilatkozat sem jogszerű alapját a munkáltató intézkedésének.
[18] A másodfokú bíróság annak nem tulajdonított perdöntő jelentőséget, hogy a 2010. június 1-jei tájékoztatás a leendő vezetőtől származott, mivel annak alapján az alperes intézkedése megtörtént.
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint a másodfokú közbenső ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ktjv. 3. §-át és az Mt. 4. § (2) bekezdését sérti.
[20] A másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és egybevetése során okszerűtlen, iratellenes következtetésre jutott.
[21] A Ktjv. 3. §-ában foglalt munkáltatói jogkörgyakorlásra vonatkozó rendelkezéseket sérti a másodfokú közbenső ítélet megállapítása, mely szerint nincs perdöntő jelentősége annak, hogy a tájékoztatás a leendő vezetőtől származott. Ezzel a másodfokú bíróság olyan jogszabálysértő álláspontra helyezkedett, hogy egy bárkitől származó jogviszony-megszüntetéssel kapcsolatos kijelentés, megállapítás jogellenessé teszi a munkáltató képviseletében eljáró személy későbbi intézkedését.
[22] Iratellenes a másodfokú közbenső ítélet azon megállapítása is, miszerint az alperes nem vitatta a felperes tájékoztatásának a közbenső ítéletben foglaltak szerint történő megvalósulását. Az alperes ugyanis a perben hivatkozott arra, hogy miután jogszabálymegjelölés nem történt, ezért nem kizárt, hogy a szervezeti struktúrát érintő, az átszervezés végrehajtásához szükséges jogszabályok hatálybalépésére történt utalás.
[23] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az alperes által bizonyított körülményt, hogy a munkáltató a teljes kommunikációs területet átalakította, és az átszervezés következtében a felperes osztálya megszűnt, ezért a foglalkoztatás hiánya nem a rendeltetésellenes joggyakorlás, hanem az átszervezés elhúzódó folyamatát bizonyítja.
[24] A másodfokú közbenső ítélet "egybemossa" a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az egyenlő bánásmód követelményének jogszabályi rendelkezéseit, amikor a felperes teljesítményével kapcsolatban a munkáltatói jogkörgyakorló az előző kormány teljesítményével kapcsolatos értékítéletére hivatkozik. A másodfokú eljárásban a felperes ugyanakkor az egyenlő bánásmód megsértésére már nem hivatkozott.
[25] Nem lehet rendeltetésellenesnek tekinteni egy olyan munkáltatói intézkedést, amely a perbeli időszakban hatályos jogszabály lehetőségével élve, indokolás nélkül szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyt.
[26] A Kúria Mfv. I. 10.253/2013/5. számú végzésével a per tárgyalását az Mfv. I. 10 072/2013/6. számon az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott döntés közzétételéig felfüggesztette a Pp. 152. § (2) bekezdés alapján.
[27] Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben 2014. január 16-án hozott végzésével megállapította, hogy - uniós jog alkalmazásának hiányában - nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására.
[28] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[29] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében már nem vitatta azon jogerős ítéleti megállapítást, miszerint a hatályos jogszabályoknak megfelelően közölt, indokolás nélküli felmentés esetén is vizsgálható, hogy a munkáltató az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével élt-e a felmentés jogával. A másodfokú bíróságnak a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásról levont jogkövetkeztetésére vonatkozóan azonban az alperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére.
[30] A munkáltató képviseletében eljárva nemcsak a munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult hivatali szervezet vezetője tehet jognyilatkozatokat. Attól függetlenül, hogy a Ktjv. 3. §-a alapján a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetéséről érvényesen a közigazgatási államtitkár dönthet, a felmentési jog rendeltetésszerű gyakorlása körében értékelhető a "leendő" szakmai vezetőnek a jogviszony megszüntetésére vonatkozóan tett nyilatkozata. A felmentési intézkedést aláíró, így a perben saját döntéséről, annak szempontjairól nyilatkozó, következésképp érdektelennek nem tekinthető munkáltatói jogkörgyakorló perbeli előadását a per egyéb adataival összevetve lehet értékelni. A leendő vezető tanúvallomásokkal igazolt kijelentését, továbbá a munkáltatónak ezt követően a felmentés közléséig tanúsított, a felperes munkavégzését mellőző eljárását figyelembe véve okszerű következtetést vont le a másodfokú bíróság az alperesi felmentési jog gyakorlásának rendeltetésellenességéről.
[31] A tanúvallomások szerint a leendő vezető 2010. június 1-jén a jogviszony megszüntetésének indokát a kölcsönös bizalom hiányában jelölte meg. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, miszerint az általa várt és a jogviszonyt megszüntető intézkedést jogszerűvé tevő jogszabályon a szervezeti átalakításról rendelkező 7/2010. (VI. 28.) KIM utasítást értette.
[32] A másodfokú bíróság helytállóan értékelte azt a körülményt is, hogy a felperest a felmentés közléséig a 2010. június 1-jén jelen lévő többi társával együtt mentesítették a munkavégzési kötelezettség alól. A tanúvallomások szerint ez szintén nem az átszervezéssel, hanem a bizalomhiánnyal áll összefüggésben.
[33] A felperes személyes előadásával, miszerint a leendő vezető nyilatkozta: "a kölcsönös bizalom azonban egyértelműen nem áll fenn, így a teremben lévők munkájára a jövőben nincs szükség", egybehangzóan vallottak a tanúk. Sz. E.: "...az […] úr utalt rá, hogy mivel a bizalom követelményének nem felelünk meg, ezért a munkánkra a továbbiakban nem lesz szükség. Előadom, hogy ezt követően bejártunk, de feladatokat nem kaptunk, munkát nem végeztünk" , valamint B. R. J. "…a bizalom sem állt fenn velünk szemben, ezért a munkánkra nem tart igényt […] Ezt követően azonban bár bent voltunk a munkahelyen, ténylegesen munkát nem végeztünk". Vallomásuk az alperes előadását kifejezetten cáfolja.
[34] Alaptalan az alperes felülvizsgálati érvelése az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének a körében is. A másodfokú bíróság ugyanis a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomását nem az egyenlő bánásmód követelményének megsértése szempontjából vizsgálta, hanem azt hangsúlyozta, hogy az alperes a munkáltatói jogkörgyakorlónak a felperes teljesítményével kapcsolatos előadásával sem tudott jogszerű felmentési okot megjelölni. A felperes konkrét munkájának ismerete és értékelése hiányában pusztán az előző kormány teljesítménye alapján megalapozottan a munkáltató nem hivatkozhat a kormánytisztviselő képességével kapcsolatos jogszerű felmentési okra.
[35] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő mérlegeléssel a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének is eleget téve vont le jogkövetkeztetést arról, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát a perbeli esetben.
[36] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Csonka László ügyvéd által képviselt K. D. B. felperesnek a dr. Somogyi - Lovas Beatrix jogtanácsos által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi munkaügyi bíróságon 36. M. 3835/2010. számon megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 633.726/2012/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 633.726/2012/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen és rendeltetésellenesen szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyát, és emiatt 2010. szeptember 23-ától járó illetmény és két havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykártérítés iránti igényt jelentett be kamataival együtt, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását is kérte. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentése jogellenes, sérti a diszkrimináció tilalmát is, továbbá az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. október 27-étől állt az alperes jogelődje, az M. Hivatal alkalmazásában határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban. A munkáját az M. Központjában végezte, a K. Dokumentációs Osztályának volt az osztályvezetője. Az alperes a 2010. június 11-én kelt iratával tájékoztatta a felperest arról, hogy az M. Hivatal megszűnt, jogutódja az alperes.
A Kormány megalakítását követően 2010. május 31-én értesítették arról, hogy június 1-jén jelenjen meg az akkor még ki nem nevezett egységvezető irodájában. A felperes több munkatársával együtt volt jelen a megbeszélésen, ahol a munkáltató képviseletében nevezett elmondta, hogy egy hónapja válogatja a csapatát egyrészt az elvégzett munka, másrészt az alapján, hogy megvan-e a kölcsönös bizalom. A jelenlévő köztisztviselők munkáját nem ismeri, a kölcsönös bizalom azonban egyértelműen nem áll fenn, így a teremben lévők munkájára nincs szükség. Amint a szükséges törvénymódosítás lehetővé teszi, megszüntetik a jogviszonyukat. Ezt követően a felperes már nem végzett munkát, bár munkaidőben folyamatosan a munkahelyén tartózkodott. A tájékoztatáson jelenlévő köztisztviselők közül két fő jogviszonyát nem szüntette meg az alperes.
A felperes főosztályát irányító M. Kabinetiroda Szakállamtitkárság megszűnt, 2010. június 28-ától utasítás szerint a K. Sajtóközpont és S. T. Főosztály - a K. Kommunikációért felelős vezető irányítása alá került.
Az alperes 2010. július 22-én kelt és közölt felmentéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. szeptember 22-ével a 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással indokolás nélkül megszüntette. Munkáltatói jogkörgyakorlóként a felmentést a közigazgatási államtitkár írta alá.
A felmentés ideje alatt az utasítás értelmében a K. Sajtóközpont és S. T. Főosztály, valamint a D. Osztály is megszűnt. A K. K. Felelős vezető irányítása alá került a S.- és K. K. Főosztály. Az ezen belül működő Online K. és M. O. és a Sz.- és Sz. Osztály vette át a D. Osztály feladatait.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása nem ütközött a Ktjv. 8. § (1) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) számú határozatában a Ktjv. 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-ei hatállyal semmisítette meg, az azt megelőzően hozott ezen jogszabályhelyre alapított munkáltatói intézkedés nem jogellenes.
A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak azt, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét a 2003. évi CXXV. törvény 19. §-ára tekintettel megsértette volna.
Nem találta megállapíthatónak azt, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. E körben a felperes azt jelölte meg, hogy az alperes megvárta az indokolás nélküli felmentésről szóló jogszabály hatályba lépését, így jogellenesen korlátozta a felperes érdekérvényesítési lehetőségét. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet rendeltetésellenesnek tekinteni egy olyan munkáltatói magatartást, amely a perbeli időben hatályos jogszabály lehetőségével élve indokolás nélkül szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát. Erre a Ktjv. 8. §-a egyértelműen lehetőséget biztosított.
A tanúvallomások alapján megállapította, hogy 2011. június 1-jén a leendő vezető arról tájékoztatta a kormánytisztviselőket, hogy velük szemben a bizalom már nem áll fenn, és ezért a jogviszonyuk megszüntetésre kerül. A munkáltatói jogkörgyakorló másik személy azonban tanúként előadta, hogy maga döntött a felperes kormányzati tisztviselői jogviszonyának a megszüntetéséről az alapján, hogy az általa vezetett osztály nem megfelelően működött, így az ő munkáját sem találta megfelelőnek. A leendő vezető nyilatkozata semmiképpen nem befolyásolta a döntésben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmentés jogellenességét, továbbá hogy a felperes jogviszonya az alperesnél 2012. november 28-án szűnik meg. Az összegszerűség megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalához szükséges bizonyítást lefolytatta a feltárt tények mérlegelésével és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával meghozott döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem értett egyet, ezért azt megváltoztatta.
A Ktjv. 2010. július 6-án lépett hatályba bevezetve a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetését, mely rendelkezést az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával alkotmányellenessége folytán 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisített.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása a felmentéskor az akkori jogszabálynak megfelelt, de az Mt. 4. § (1) bekezdésben foglaltaknak nem. Eljárása alkalmas volt arra, hogy a felperes jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza [Mt. 4. § (2) bekezdés]. Az, hogy egy munkáltatói intézkedés jogszerű, nem jelent egyértelműen rendeltetésszerűséget is. Erre a felperes eredményesen hivatkozott.
A felperest 2010. június 1-jén tájékoztatta a munkáltatója képviseletében eljáró leendő vezető arról, hogy a kölcsönös bizalom a kettőjük viszonyában hiányzik, mert a felperest a korábbi kormány alkalmazta. Tájékoztatták arról, hogy megindult az átalakítás folyamata, de az intézkedéssel a munkáltató megvárja annak a jogszabálynak a hatályba lépését, amely alapján a jogviszonyt indokolás nélkül meg tudja szüntetni, és amely az eljárását jogszerűvé teszi. Az elsőfokú eljárásban az alperes maga sem vitatta azt, hogy a felperes tájékoztatása ilyen módon történt meg.
A nem rendeltetésszerű joggyakorlást támasztja alá az is, hogy a tájékoztatást követően az alperes nem foglalkoztatta a felperest és munkatársait, feladatot részükre nem adott, a jogviszony megszüntetéséről akkor intézkedett, amikor a kedvező jogszabály már hatályban volt.
A felperest ezzel az eljárással megfosztotta attól, hogy a Ktv. 17. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint közölt indokolással történő megszüntetés esetén jogorvoslati eljárást megalapozottan kezdeményezhessen, és érdekeit a bíróság előtt megvédje. A Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített rendelkezés ugyanis jelentősen leszűkíti azoknak az eseteknek a körét, amikor a kormánytisztviselő a siker reményében bírósághoz fordulhat, és a bíróság a felmentés jogszerűségét érdemben el tudja bírálni, hiszen a munkáltatói intézkedés mögött nincs indokolás, amelynek megfelelősége azt jogszerűvé teszi.
A rendeltetésellenességet támasztja alá a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomása is, aki a felperes munkájával, teljesítményével kapcsolatos szempontokra hivatkozott. Nem vitatta ugyanakkor, hogy a felperes teljesítményét az előző kormány teljesítménye alapján ítélte meg, de konkrét, felperesre egyediesített megállapításokat nem tett, ezért nem képezheti ez a nyilatkozat sem jogszerű alapját a munkáltató intézkedésének.
A másodfokú bíróság annak nem tulajdonított perdöntő jelentőséget, hogy a 2010. június 1-jei tájékoztatás a leendő vezetőtől származott, mivel annak alapján az alperes intézkedése megtörtént.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint a másodfokú közbenső ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ktjv. 3. §-át és az Mt. 4. § (2) bekezdését sérti.
A másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és egybevetése során okszerűtlen, iratellenes következtetésre jutott.
A Ktjv. 3. §-ban foglalt munkáltatói jogkörgyakorlásra vonatkozó rendelkezéseket sérti a másodfokú közbenső ítélet megállapítása, mely szerint nincs perdöntő jelentősége annak, hogy a tájékoztatás a leendő vezetőtől származott. Ezzel a másodfokú bíróság olyan jogszabálysértő álláspontra helyezkedett, hogy egy bárkitől származó jogviszony megszüntetéssel kapcsolatos kijelentés, megállapítás jogellenessé teszi a munkáltató képviseletében eljáró személy későbbi intézkedését.
Iratellenes a másodfokú közbenső ítélet azon megállapítása is, miszerint az alperes nem vitatta a felperes tájékoztatásának a közbenső ítéletben foglaltak szerint történő megvalósulását. Az alperes ugyanis a perben hivatkozott arra, hogy miután jogszabály megjelölés nem történt, ezért nem kizárt, hogy a szervezeti struktúrát érintő, az átszervezés végrehajtásához szükséges jogszabályok hatályba lépésére történt utalás. Az utasítás 2010. június 29-én hatályba is lépett.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az alperes által bizonyított körülményt, hogy a munkáltató a teljes kommunikációs területet átalakította, és az átszervezés következtében a felperes osztálya megszűnt, ezért a foglalkoztatás hiánya nem a rendeltetésellenes joggyakorlás, hanem az átszervezés elhúzódó folyamatát bizonyítja.
A másodfokú közbenső ítélet "egybemossa" a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az egyenlő bánásmód követelményének jogszabályi rendelkezéseit, amikor a felperes teljesítményével kapcsolatban a munkáltatói jogkörgyakorló az előző kormány teljesítményével kapcsolatos értékítéletére hivatkozik. A másodfokú eljárásban a felperes ugyanakkor az egyenlő bánásmód megsértésére már nem hivatkozott.
Nem lehet rendeltetésellenesnek tekinteni egy olyan munkáltatói intézkedést, amely a perbeli időszakban hatályos jogszabály lehetőségével élve indokolás nélkül szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyt.
A Kúria Mfv. I. 10.253/2013/5. számú végzésével a per tárgyalását az Mfv. I. 10.072/2013/6. számon az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott döntés közzétételéig felfüggesztette a Pp. 152. § (2) bekezdés alapján. Úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben uniós szabályok értelmezése szükséges, mert ettől függ az ügy érdemi eldöntése.
Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben 2014. január 16-án hozott végzésével megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében már nem vitatta azon jogerős ítéleti megállapítást, miszerint a hatályos jogszabályoknak megfelelően közölt, indokolás nélküli felmentés esetén is vizsgálható, hogy a munkáltató az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével élt-e a felmentés jogával. A másodfokú bíróságnak a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásról levont jogkövetkeztetésére vonatkozóan azonban az alperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére.
A munkáltató képviseletében eljárva nemcsak a munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult hivatali szervezet vezetője tehet jognyilatkozatokat. Attól függetlenül, hogy a Ktjv. 3. §-a alapján a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetéséről érvényesen a közigazgatási államtitkár dönthet, a felmentési jog rendeltetésszerű gyakorlása körében értékelhető a "leendő" szakmai vezetőnek, a jogviszony megszüntetésére vonatkozóan tett nyilatkozata. A felmentési intézkedést aláíró, így a perben saját döntéséről, annak szempontjairól nyilatkozó, következésképp érdektelennek nem tekinthető munkáltatói jogkörgyakorló perbeli előadását a per egyéb adataival összevetve lehet értékelni. A leendő vezető tanúvallomásokkal igazolt kijelentését, továbbá a munkáltatónak ezt követően a felmentés közléséig tanúsított, a felperes munkavégzését mellőző eljárását figyelembe véve okszerű következtetést vont le a másodfokú bíróság az alperesi felmentési jog gyakorlásának rendeltetésellenességéről.
A tanúvallomások szerint a leendő vezető 2010. június 1-jén a jogviszony megszüntetésének indokát a kölcsönös bizalom hiányában jelölte meg. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, miszerint az általa várt és a jogviszonyt megszüntető intézkedést jogszerűvé tevő jogszabályon a szervezeti átalakításról rendelkező 7/2010. (VI. 28.) KIM utasítást értette.
A másodfokú bíróság helytállóan értékelte azt a körülményt is, hogy a felperest a felmentés közléséig a 2010. június 1-jén jelenlévő többi társával együtt mentesítették a munkavégzési kötelezettség alól. A tanúvallomások szerint ez szintén nem az átszervezéssel, hanem a bizalomhiánnyal áll összefüggésben.
A felperes 8. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldalán tett személyes előadásával, miszerint a leendő vezető azt nyilatkozta: "a kölcsönös bizalom azonban egyértelműen nem áll fenn, így a teremben lévők munkájára a jövőben nincs szükség", egybehangzóan vallottak a tanúk. Sz. E.: "...az ... úr utalt rá, hogy mivel a bizalom követelményének nem felelünk meg, ezért a munkánkra a továbbiakban nem lesz szükség. Előadom, hogy ezt követően bejártunk, de feladatokat nem kaptunk, munkát nem végeztünk" (8. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldal első bekezdés), valamint B. R. J. "... a bizalom sem állt fenn velünk szemben, ezért a munkánkra nem tart igényt...Ezt követően azonban bár bent voltunk a munkahelyen, ténylegesen munkát nem végeztünk" (8. sorszámú jegyzőkönyv. 6. oldal utolsó előtti bekezdés) Vallomásuk az alperes előadását kifejezetten cáfolja.
Alaptalan az alperes felülvizsgálati érvelése az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének a körében is. A másodfokú bíróság ugyanis a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomását nem az egyenlő bánásmód követelményének megsértése szempontjából vizsgálta, hanem azt hangsúlyozta, hogy az alperes a munkáltatói jogkörgyakorlónak a felperes teljesítményével kapcsolatos előadásával sem tudott jogszerű felmentési okot megjelölni. A felperes konkrét munkájának ismerete és értékelése hiányában pusztán az előző kormány teljesítménye alapján megalapozottan a munkáltató nem hivatkozhat a kormánytisztviselő képességével kapcsolatos jogszerű felmentési okra.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő mérlegeléssel a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének is eleget téve vont le jogkövetkeztetést arról, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát a perbeli esetben.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperesnek költsége nem merült fel, ezért az erről szóló határozathozatalt a Kúria a Pp. 79. § (1) bekezdés alapján mellőzte.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. március 26.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró