BH 1992.6.434 A baleset elháríthatatlanságának megítélése nem szorítkozhat a károkozás pillanatára, hanem figyelembe kell venni a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának egész előző magatartását is, valamint általában annak a helyzetnek kialakulására vezető valamennyi tényezőt, amelynek alapján a károsító cselekmény bekövetkezett [Ptk. 345. §].

A felperes a munkáltató gyár alkalmazottja, 1989. május 18-án szerződéssel kölcsönvette a gyár tulajdonát képező motoros láncfűrészt. Úgy nyilatkozott, hogy ismeri a fűrész szakszerű kezelését, üzemeltetés közben betartja a biztonsági előírásokat. Elismerte, hogy meggyőződött annak üzembiztos állapotáról.

A felperes 1989. május 21-én R. B. szomszédja udvarán fűrészelést végzett. A déli órákban H. Gy., a másik szomszéd átment megnézni a munkavégzést, és a fűrészelő felperes mögött a kb. 1,5-2 méterre levő vasbakra leült, ezt azonban a felperes és R. B. nem vették észre. A felperes a földön fekvő vastag fatörzsbe vágott a fűrésszel majd várta, hogy a fatörzset R. B. megfordítsa. Az újabb munkaművelethez készülve R. B. védelmében a fűrészt oldalra fordította, azt nem állította le, és a közvetlen közelében tartózkodó, alkohol hatása alatt álló H. Gy. jobb karján súlyos sérülést okozott, aki 1989. május 21-től 1991. február 28-ig keresőképtelen beteg volt.

Az alperes fizetési meghagyásával 182 631 forint társadalombiztosítási és egészségügyi ellátási költség megfizetésére kötelezte a felperest az 1975. évi II. tv. 109. §-a alapján. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. Azzal védekezett, hogy a baleset körülményeit a nyomozó hatóság nem derítette fel kellően, enélkül a tényleges felelősségének a megállapítása nem lehetséges. A bizonyítási eljárásban a keresetét módosította, és azt állította, hogy az okozott kárért a gépet kölcsönadó vállalat felel. Egyúttal bejelentette, hogy a sérült kárigényt érvényesít vele szemben havi 3000 forint járadék és 200 000 forint nem vagyoni kár megfizetése iránt.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a fűrészelést nem kellő gondossággal végezte, üzemelés közben fordult a fűrésszel, és ezáltal okozta a sérülést. Ezért a társadalombiztosítási ellátásért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel.

Az ítélet ellen - mentesülése érdekében - a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és hatályon kívül helyezte az alperes fizetési meghagyását. Az ítéletét azzal indokolta, hogy a jogvita elbírálásánál az 1975. évi II. tv. 109. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 345. §-ának rendelkezései az irányadók. Minthogy a felperes munkáltatója a láncfűrész tulajdonosa, csak átmenetileg és rövid időre engedte át használatra a veszélyes üzemi tevékenység végzésére szolgáló gépet, a felperes nem tekinthető a fokozott veszéllyel járó tevékenység végzésére alkalmas berendezés üzemben tartójának. Ehhez képest az annak működéséből eredő kár megtérítése tekintetében nem áll fenn felelőssége.

Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás lényege szerint az 1975. évi II. tv. (T.) 109. §-ának (1) bekezdése alapján, aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenésért vagy a haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A (2) bekezdés értelmében a felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

Egyértelmű peradat, hogy a felperes H. Gy. súlyos sérülését a munkáltatójától ingyenes használatra kölcsönkapott motoros láncfűrész üzemeltetése közben okozta. Helytállóan utalt a másodfokú bíróság arra, hogy ennek folytán a jogvita elbírálásánál a T. 109. §-án túl a Ptk. 345. §-ának a rendelkezései az irányadók, minthogy a motoros láncfűrész működtetése veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, és a sérülés e tevékenység során következett be. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. A (2) bekezdése szerint nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.

Tény, hogy a felperes a motoros fűrészt ingyenes használatra, üzemeltetés céljából, kifogástalan műszaki állapotban vette át a munkáltatójától azzal, hogy ácsként annak működését ismeri, a kötelező biztonsági előírásokat betartja. A felperes ezzel a fűrésznek az általa történt üzemeltetése idejére a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójává vált, és az e tevékenység folytatásából eredő kártérítési felelősség is őt terheli. A fűrészgép üzemeltetése idején ugyanis őt kell üzemben tartónak tekinteni, ezt a tényt nem a tulajdonosi viszony dönti el. Ilyen és más hasonló erőgépet bárki vásárolhat, a kölcsönzőből bérelhet (elektromos gyalugép, gépkocsi stb.). A bérleti idő, illetve üzemeltetés ideje alatt azonban nem a gép tényleges tulajdonosa, hanem az üzemben tartó folytat veszélyes üzemi tevékenységet. Ezért a felperes felelőssége a bekövetkezett balesetért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak.