BH 1997.6.276 I. Az Országgyűlés költségvetési szerv, és mint ilyen jogi személy, perbeli jogképességgel rendelkezik.

II. Ha az Országgyűlés egyedi határozatának meghozatalával kapcsolatos eljárása vagy határozata harmadik személy személyhez fűződő jogát megsértette, e jogsértésért nem az "állam", hanem az Országgyűlés kerül polgári jogviszonyba és köteles helytállni.

[Ptk. 36. § (1) bek., Pp. 48. §, 1992. évi XXXVIII. tv. 20. § (2) bek., 87. §]

A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását, megfelelő elégtétel adását és 400 000 forint megfizetését kérte, elutasította.

A felperes a keresetében azt kifogásolta, hogy a magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága az egyházak állami támogatását szolgáló, 1993. évi költségvetési keret felosztására tett javaslatában azt indítványozta, hogy az Országgyűlés három másik egyházzal egyetemben a felperest mint "destruktív szektát" hagyja ki a költségvetési támogatásból. Az Országgyűlés plenáris ülésen a bizottsági javaslatokat megvitatta, és határozatával döntött az egyházak költségvetési támogatásáról; a felperes költségvetési támogatását mellőzte. A határozat a döntés indokait nem tartalmazta.

A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes sem a határozat hozatalát megelőző eljárásával, sem magával a döntéssel nem sértette meg a felperesnek a Ptk. 76. §-ában, illetve 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát. Az alkotmány 70/K. §-ában foglaltakból ugyanis nem következik, hogy az Országgyűlés egyedi döntése miatt személyiségi jogi per lenne alkalmas eszköz a jogsértés orvoslására, mint ahogy bírósági határozat vagy közigazgatási határozat ügyfelei sem kérhetik, hogy személyiségi jogi perben orvosolja a bíróság a döntés által őket ért sérelmet. Tartalmilag pedig, a határozat hozatalát megelőző eljárásban elhangzott "destruktív szekta" minősítést olyan véleménynyilvánításnak tekintette, amely az alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés bizottságát, illetve a képviselőket is megilleti, amelyért az állam nem is tartozhat felelősséggel.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a "destruktív szekta" kifejezés a felperes jó hírnevét sérti. Ilyen jogsérelem okozására pedig a véleménynyilvánítás szabadságától függetlenül az állam legfőbb törvényhozó szervének sincs joga, különösen nem az állampolgárokkal, illetve a szabályszerűen bejegyzett jogi személyekkel szemben. Az Országgyűlés bizottságainak véleményéért - eltérően a képviselők nyilatkozataitól - az alperes felelősséggel tartozik. Az Országgyűlés pedig nem véleményt nyilvánít, hanem dönt, így a határozataiban elfoglalt álláspontja nem a szabad véleménynyilvánítás körébe, hanem a döntés körébe tartozik. A bírói jogvédelem ezért a személyhez fűződő jogában megsértett személyt még az Országgyűlés döntésével szemben is megilleti. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A jogerős ítélet érdemben helytállóan utasította el a magyar állam alperessel szemben előterjesztett keresetet, tévedtek azonban az eljáró bíróságok, amikor a felperes igényét az alperessel szemben érdemben vizsgálták. Az ügy érdemében elfoglalt jogi álláspont pedig az alábbiak szerint részben téves is.

A felperes az Országgyűlés mint a legfőbb államhatalmi szerv tevékenysége miatt kívánt polgári jogi igényt érvényesíteni. Az Országgyűlés eljárása során normatív határozatokat, törvényeket alkot, illetve egyedi ügyekben hoz határozatot. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben már rámutatott, normatív általánosságot megfogalmazó jogszabály folytán esetleg bekövetkezett károsodás vagy más jellegű hátrány miatt a jogalkotó és a jogszabály által érintett személyek között polgári jogviszony nem keletkezik, azaz a normatív jogszabály megalkotása következtében a jogszabály esetleges hátrányos következményeiből eredően polgári jogi igény érvényesítésének nincs helye (Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 23 120/1993/4, BH 1994/6. 312. jogeset).

A perbeli esetben azonban az Országgyűlés nem normatív jogszabályt, hanem egyedi határozatot hozott. Amint arra az Alkotmánybíróság a 439/B/1993. számú határozatában is rámutatott, egyedi határozat esetén - jogszabályalkotás hiányában - alkotmánybírósági normakontrollnak nincs helye. A fentiekben kifejtett "immunitás" pedig az egyedi határozatot megalkotó állami szervet illeti meg.