BH 1995.5.275 A devizahatósági engedély utólagos beszerzésére a perben határidőt kell biztosítani [1974. évi l. tvr. 5. § (1) bek. e) p., Ptk. 200. § (2) bek., 237. §, Pp. 152. § (1) bek.]

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 243 150 forintot és ennek 1991. február 10. napjától járó évi 20% kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a nem magyar állampolgár felperes 1991. február 10-én 5000 DEM kölcsönt adott az alperes részére az A. Kft. megalakítása érdekében törzstőke befizetése céljából. Az elismervényben az alperes kötelezte magát arra, hogy a cég megszűnése vagy az üzletrész átruházása esetén a kölcsönt hivatalos napi árfolyamon számított forintösszegben fizeti meg a felperesnek, és ebben az esetben a kölcsön kamatmentes. A kölcsönszerződéshez azonban a felek a devizahatóság engedélyét nem szerezték be, ezért a kölcsönszerződés mint jogszabályba ütköző szerződés (helyesen) a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, ezért a szerződéskötés időpontjának hivatalos árfolyama szerint köteles az alperes az átvett összeg visszafizetésére. A bíróságok álláspontja szerint az ügy eldöntése szempontjából közömbös, hogy a felperes tulajdonában álló A. SE. külföldi cégnek a részben a felperesi, részben az alperesi tulajdonban lévő A. Kft.-vel szemben nagy összegű tartozása áll fenn, amelyet az 1991. május 11-i megállapodásban foglaltakra tekintettel az alperes a felperesi követelésbe beszámítani kívánt. A két gazdasági társaság közötti elszámolás keretében fennálló tartozás ugyanis a magánszemélyek követelésébe a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében nem számítható be.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és annak hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy bár a kölcsönszerződés külföldi pénznemben jött létre közöttük, de a felperes azt a cég törzstőkéjének biztosítása céljából közvetlenül devizaszámlára fizette be, ahonnan forintszámlára került, és így nyert felhasználást. Erre tekintettel a kölcsönszerződés valójában nem sérti az 1974. évi 1. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, így a szerződés nem érvénytelen. Az érvényes kölcsönszerződést pedig az 1991. május 11-i megállapodással - amely közte és a felperes között jött létre - módosították, ezért a felperesnek nem tartozik. Másodlagosan - amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a fenti okfejtést nem találná elfogadhatónak - az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének az 1977. évi IV. törvénnyel történt módosítása folytán a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén nem elsődleges az eredeti állapot visszaállítása, és a hatósági engedély utólagos megszerzése esetén a szerződés érvényessé tehető. A bíróságnak tehát erre lehetőséget kellett volna adniuk.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - így különösen uzsorás szerződés esetén, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, illetőleg a jogi személy részére biztosított indokolatlan egyoldalú előny esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.