Az Egri Törvényszék Gf.25411/2011/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 237. §, 239. §, 312. §, 313. §, 319. §, 395. §] Bírók: Németh Terézia, Ráczné dr. Gidó Emőke, Tőzsér Lajos

A Heves Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság

2.Gf.25.411/2011/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Fábián Ágoston ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - ügyvezető neve ügyvezető által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 2.500.000 Ft megfizetése iránt az Egri Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2011. évi április hó 5. napján 20.G.21.598/2010/10. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek 2.500.000 Ft és késedelmi kamatai megfizetése iránt benyújtott keresetét, egyidejűleg kötelezte 30.000 Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi alapítvány működteti a intézmény neve település neve-on. Egy pályázat kapcsán került a felperes kuratóriumának elnöke kapcsolatba egyéb érdekelt neve-val, aki a környezeti tényezőkkel, hatásokkal összefüggésben tanácsadói tevékenységet végez, tanulmányokat készít. A felperes a veszélyes hulladék megsemmisítését határozta el oly módon, hogy azt egy speciális kazánnal megsemmisíti, a felszabaduló energiát fűtésre, illetve vízmelegítésre használva. A felperes egyéb érdekelt neve-n keresztül vette fel a kapcsolatot az alperessel. 2009. november hó 28. napján a felek, egyéb érdekelt neve és gépésztervező neve gépésztervező társaságában tanácskoztak, majd előzetes egyeztetést követően aláírták a "intézmény neve létesítményeinél képződő veszélyes hulladékot ártalmatlanító M-SK 120/M típusú kazán, és hozzátartozó utóégető telepítése (az ártalmatlanítás kapcsán nyert hőenergiával fűtés és használati melegvíz kerül előállításra)" tárgyú vállalkozási szerződést.

A szerződés II. pontja szerint "... az alperesi Kft. elvállalja... a tárgyi beruházás megvalósításához, üzembe helyezéséhez és rendeltetésszerű működéséhez az összes hatósági engedély biztosításához szükséges műszaki terv és leírás szolgáltatását... 8.300.000 Ft + Áfa összegért." A tényleges átadás időpontját a felek 2010. március hó 15. napjában határozták meg.

A vállalkozási szerződéshez 3 melléklet készült, az 1. számú melléklet az alperest terhelő, elvégzendő szerelési munkákat sorolja fel, a 2. számú melléklet a felperes feladatait, míg a 3. számú melléklet a referencia berendezés nyilvános bemutatásával kapcsolatos felperesi teendőket tartalmazza.

2009. december 2. napján a felperes átutalt az alperesnek 2.500.000 Ft díjelőleget. Ezen a napon az alperes levelében felkérte egyéb érdekelt nevet, hogy készítse el a nevében a veszélyes hulladék eltüzelésére alkalmas berendezéssel kapcsolatos fejezetet az ÁNTSZ-nek, a környezetvédelmi hatóságnak, a tűzoltóságnak és a kéményseprőknek. A kazánt az alperes 2010. február 24-én jelentette készre, azonban a felperesi telephelyen semmi nem készült el, építési engedélyt sem kértek.

A 2010. március 23-ai megbeszélést követően derült ki, hogy a felek eltérően értelmezték a megkötött szerződést, a tekintetben, hogy kinek a feladata a beruházás megvalósításához szükséges hatástanulmányok beszerzése, melynek költsége a 12 millió forintot meghaladja.

A felperes keresetében 2.500.000 Ft tőke, és ennek 2009. december 2. napjától járó késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Elsődleges kereseti kérelmében a Ptk. 313.§-a alapján kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a szerződés teljesítését az alperes jogos ok nélkül tagadta meg, és ezen szerződésszegő magatartása miatt a teljesítés "ellehetetlenült" és a szerződés a megkötés idejére visszaható hatállyal megszűnt. Másodlagos kereseti kérelmében a Ptk. 205.§-a alapján kérte megállapítani, hogy nem jött létre érvényesen a felek között a szerződés, mert nem állapodtak meg minden lényeges kérdésben, így a felperes által kifizetett díjelőleg jogalap nélküli gazdagodás jogcímén visszajár.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a vállalkozási szerződés 1. számú melléklete részletezte a feladatait, annak 8. pontja 400.000 Ft + Áfa költséggel tanulmánytervek beszerzését írta elő, ebbe azonban csak kifejezetten a kazán létesítéséhez szükséges 4 hatósági engedély szerepelt ezen kötelezettségének pedig eleget tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a Ptk. 313.§-val összefüggésben megállapította, hogy a 312.§ (2) bekezdésére kellett volna a felperesnek hivatkoznia, hogy a szerződés megkötésének idejére visszaható hatállyal szűnjön meg a szerződés. E kérelem megítélése érdekében érdemben vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes kötelezettségei voltak-e, amiket a felperes elvárt és azok nem teljesülése miatt állítja a felperes, hogy az alperes megszegte a szerződést. Mindkét fél azt adta elő, hogy fel sem merült bennük, hogy a hatástanulmányok beszerzése nem a másik fél feladata. Elsősorban azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a monitoring készülék és a hatósági díjak nem képezték a felek megállapodásának részét, sem a vállalkozási szerződés II. pontját, sem pedig az 1. számú melléklet 8. pontját nem lehet oly módon értelmezni, hogy összes hatástanulmány beszerzése az alperes feladata lett volna.

A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperes kötelezettségévé kívánta tenni a 12 millió Ft-os költséget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha valami "kimaradt" a szerződésből, az önmagában nem teszi érvénytelenné a megállapodást, azt pótmunka keretében lehet előírni.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes külön bírói felhívásra is visszautasította a Ptk. 395.§-nak alkalmazását.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság keresete szerint marasztalja az alperest szerződésszegése miatt.

A fellebbezés indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül értékelte a tényállást, mert figyelmen kívül hagyta, hogy nem a kazán szállítására kötöttek a felek szerződést, hanem veszélyes hulladék ártalmatlanító berendezés létesítésére, azaz egy beruházás megvalósítására. Nem vette az elsőfokú bíróság figyelembe azt, hogy a szerződéstervezetet az alperes készítette, melyet a felperes pontosított, javított, mely végül is a javított állapotában vált a szerződés részévé.

A felperes álláspontja szerint az alperes már a szerződés aláírásakor megszegte a szerződést, mert nem tájékoztatta a felperest, hogy a beruházáshoz nem elegendő a kikötött 10.375.000 Ft bruttó összegű vállalkozói díj, ahhoz még 12 millió Ft-ot meghaladó költségráfordítás szükséges. Ez a Ptk. 205.§ (2) bekezdésének megfelelő lényeges, vagy annak minősített feltételnek minősül, ebbe pedig meg kell a feleknek állapodni, és a megállapodás során a (3) bekezdés értelmében együttműködni kötelesek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte a tanúk nyilatkozatát, akik előadták, hogy az alperes vállalta az összes szakhatósági engedély beszerzését. A felperest a lehetetlenülés következményeként, kárként illeti meg a keresetében követelt összeget.