Az Egri Törvényszék Pf.25313/2007/6. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 685. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Gulyás István, Illésné dr. László Judit, Potos Judit

A Heves Megyei Bíróság, mint polgári másodfokú bíróság

1.Pf.25.313/2007/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság, mint polgári másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban személyesen eljáró I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. r., II.rendű felperes neve (u.o. lakos) II. r. felpereseknek - a Dr. Ress Mária ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. r. alperes címe) I. r., II.rendű alperes neve (u.o. lakos) II. r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Gyöngyösi Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2007. év március hó 28. napján 1.P.20.590/2005/30. szám alatt meghozott ítélet ellen az alperesek részéről 32. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a II. r. felperesnek 7.800 (hétezer-nyolcszáz) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság az alperesek között 1999. május 14-én megkötött, majd 2001. szeptember 20. napján módosított házassági vagyonjogi szerződésre vonatkozóan megállapította, hogy az a felperesekkel szemben hatálytalan. Kötelezte egyben az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperesek - természetben ingatlan címe szám alatt fekvő ingatlan 13/67 részéből - a folyamatban lévő végrehajtási eljárásban követelésük és járulékai erejéig magukat kielégítsék.

Az alperesek egyetemlegesen lettek kötelezve arra, hogy a felpereseknek 15 napon belül 400.000 Ft perköltséget fizessenek meg.

Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy a Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott törvényi vélelemmel szemben az alpereseknek nem sikerült bizonyítani azt, hogy a házassági vagyonjogi szerződés, illetőleg azt módosító szerződés megkötésekor jóhiszeműen jártak el, így az a vélelem, hogy a szerződések megkötésekor és megkötésével harmadik személy kielégítési alapját vonták el, nem dőlt meg.

Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértői véleményt elfogadva megállapította, hogy a felperest - jelenleg ingatlan-nyilvántartásba kizárólag II. r. alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan címe szám alatti ingatlanból - 13/67 rész illetné meg házastársi közös szerzés jogcímén, így e hányadra nézve jogosította fel a felpereseket jogszerű igényük kielégítésére.

Az elsőfokú bíróság a felperesek pernyertességére tekintettel az alpereseket kötelezte perköltség fizetésére, melynek mértékét 400.000 Ft-ban állapította meg.

Az alperesek fellebbezésükben a kereset elutasítását kérték. Sérelmesnek tartották az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a szerződések hatálytalanságára vonatkozóan, nyomatékosan utalva a II. r. alperes nyilatkozatát alátámasztó ügyvédi tanúvallomásra, valamint hivatkozva arra, hogy éppen a perbeli követelés, illetve tartozás vezetett a felek közötti házasság megromlásához, a bontókereset II. r. alperes részéről történő benyújtására.

Fellebbezésében vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított kielégítési alapként figyelembe vehető I. r. alperesi tulajdoni hányadot, és a perköltség összegét is.

A másodfokú eljárás során csatolva a megindított bontóperi keresetet, kérte az eljárás felfüggesztését arra való hivatkozását, hogy a perben a II. r. alperes házastársi közös vagyon megosztását is kéri, mely értelemszerűen kihathat, befolyásolhatja a jelen perbeli döntést is.

Arra vonatkozóan nyilatkozatot tenni nem tudott, hogy az alperesek között megkötött szerződés érvényességét a házassági bontóperben bármely fél vita tárgyává tette volna.