A Budapest Környéki Törvényszék Pf.28188/2010/4. számú határozata szolgalmi jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 167. §, 170. §] Bírók: Rada Lajos, Vég László, Zsengellér Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság P.20999/2005/56., *Budapest Környéki Törvényszék Pf.28188/2010/4.*, Kúria Pfv.21440/2011/3. (BH+ 2012.10.419)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bíróság mint másodfokú bíróság aügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. r. és I.rendű felperes nevené II. r. (mindketten:felpereseknek - a jelen másodfokú eljárásban már ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve I. r., II.rendű alperes neve II. r. alperesek ellen a Bíróságon szolgalmi jog alapítása stb. iránt indított perében a bíróság 2010. július 8-án hozott 56. sz. ítélete ellen az alperesek által 57. sz. alatt benyújtott fellebbezés és a felperesek Pf/3. számú csatlakozó fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti; fellebbezett részében részben megváltoztatja és a viszontkeresetet egészében - beleértve a 100.000.- Ft-os használati díjat is - elutasítja, és egyben kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felpereseknek 15 nap alatt 125.000.- (százhuszonötezer) Ft elsőfokú perköltséget; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felpereseknek 23.750.- (huszonháromezer-hétszázötven) Ft másodfokú perköltséget 15 nap alatt.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a többször megismételt eljárás eredményeként hozott ítéletében megállapította, hogy a felperesek a hrsz. alatti alperesi ingatlant terhelő, az hrsz. alatti felperesi ingatlan mindenkori birtokosát illető gépkocsival való átjárási szolgalmi jogot szereztek elbirtoklás útján; kötelezte az alperest a szolgalom bejegyzésének tűrésére.

Rögzítette, hogy a szolgalom a igazságügyi földmérési szakértő munkaszámú vázrajzán II. számmal jelölt területrészen, a utcára merőleges, az alperesi ingatlanon át a felperesi ingatlanra vezető saját használatú úton, 3,5 tonna össztömeget meg nem haladó gépjárművel gyakorolható.

Egyben a hrsz. alatti ingatlan terhére, a hrsz. alatti ingatlan javára az alperesi ingatlan tulajdoni lapja III. részén az 1892. február 21-én kelt határozaton alapuló és bejegyzett, kocsival való átjárási szolgalmi jogot megszüntette.

Megkereste a földhivatalt a fenti jogok bejegyzése illetve törlése iránt azzal, hogy a törlés a bejegyzett átjárási szolgalmi jogot nem érinti. E jogot akként pontosította, hogy az gyalogos átjárási szolgalmi jogra vonatkozik, amely a fent írt vázrajzon II. számmal jelölt saját használatú úton gyakorolható.

Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alpereseknek 100.000.- Ft használati díjat.

Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

Megállapította, hogy az eljárás során felmerült költségeiket a felek, a le nem rótt illetéket és előlegezett költségeket az állam viseli.

Ítéletének indokolásában rögzítette a perbeli ingatlanok nyilvántartási adatait és természetbeni, egymáshoz képesti elhelyezkedésüket és terepviszonyaikat. Kitért az eredeti telekkönyvi, kataszteri térképi állapotra, majd az ingatlannyilvántartás szerkesztésekor bekövetkezett változásokra is. Kiemelte, hogy a földhivatali eljárás eredményeként az ingatlanok tulajdoni lapján "átjárási" szolgalmi jogot tüntettek fel a terjedelem meghatározása és térképi ábrázolása nélkül.

Utalt a felek között folyamatban volt vagy folyamatban lévő birtokháborítási, elbirtoklás megállapítása iránti és a szolgalmi jogra vonatkozó peres eljárásokra, az azokban született első-, másodfokú és felülvizsgálati határozatokra és a részben jogerőre emelkedett rendelkezésekre.

Összefoglalta a felpereseknek a jelen megismételt eljárásban módosított elsődleges és másodlagos (részben a viszontkereset eredményességétől függő) kereseti kérelmeit és az alperesek ellenkérelmét valamint viszontkereseteit, a felperesek ezekre tett ellenkérelmét.

A lefolytatott eljárás eredményeként mind a keresetet, mind a viszontkeresetet részben találta alaposnak.

Leszögezte, hogy elsődlegesen a bejegyzett szolgalmak keletkezését, tartalmát és fenntartásuk indokoltságát vizsgálta.

A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. tc. felhívásával megállapította, hogy a perbeli szolgalmakat 1892-ben az akkori tulajdonosok szerződése hozta létre, a kocsi átjárás szolgalma lovas kocsival való átjárást jelentett.

A szolgalmi jognak a Ptk. 170. §-ának (1) bekezdésére alapított megszüntethetőségére nézve kifejtette, hogy az állapítható meg, hogy az 1970-es évek óta az ingatlanok tulajdonosai, birtokosai egyik ingatlant sem használják szérűskertnek, terményeket nem tárolnak, mezőgazdasági tevékenységet nem folytatnak, lovas kocsijuk nincs. Rámutatott, hogy a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához ma is szükséges a gyalogos átjárás szolgalmának fenntartása. Ezért e körben a viszontkeresetet elutasította.

A kocsival való átjárási szolgalom fenntartása keretében arra a következtetésre jutott, hogy a kocsival illetőleg a gépkocsival való átjárás szolgalmát külön-külön önálló szolgalomnak kell tekinteni, a felperesi ingatlan használatához már nem szükséges a bejegyzett szolgalom fenntartása, ezért az ennek megszüntetésére irányuló viszontkeresetnek helyt adott.