A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40032/2021/4. számú határozata vezető tisztségviselő marasztalása tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51. § (1) bek., 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (3) bek., 33/A. § (1) bek., (4) bek., (6) bek., 46. § (6) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. § (3) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (2) bek.] Bírók: Mizerák Judit, Rápolti Barbara, Vuleta Csaba

A határozat elvi tartalma:

A vezető tisztségviselő Cstv. 33/A. § szerinti felelőssége mögöttes felelősséghez hasonló. A vezető tisztségviselő a Cstv. 33/A. § (6) bekezdése alapján indított marasztalási perben védekezhet azzal, hogy a követelés - megszűnésére vagy elévülésére figyelemmel - megalapozatlan.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.032/2021/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szita Zsolt Ügyvédi Iroda (cím5.; ügyintéző: dr. Szita Zsolt ügyvéd; helyettes: Baracsi Ügyvédi Iroda (cím8; ügyintéző: képviselő1 ügyvéd) által képviselt felperes1 (Cím2.) felperesnek,

a dr. Gerencsér Ferenc ügyvéd (cím4) által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen, gazdasági társaság vezető tisztségviselője marasztalására irányuló perében,

a Budapest Környéki Törvényszék 2020. december 1. napján meghozott, 8.G.40.163/2020/10. számú ítéletével szemben a felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban - a 2021. május 12. napján megtartott tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra - 4.000.000 forint feljegyzett eljárási illetéket.

[2] Az ítélet indokolása a következő - a fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre figyelemmel releváns - tényállást tartalmazta:

[3] A adós1 (továbbiakban: adós) a cégnyilvántartásba 1998. május 18. napjától bejegyzett gazdasági társaság volt, amelynek 2003. október 25. napjától a felszámolás elrendeléséig az alperes volt a vezető tisztségviselője.

[4] A felperes és az adós között 2005. július 27. napján szerződés jött létre, amelyben az adós vállalta, hogy 2006. november 30. napjáig a cég1 által kibocsátott törzsrészvények közül megszerez legalább 80 millió forint névértékű törzsrészvényt, amelyet 2006. december 31-éig a beszerzési árral megegyező vételár fejében átruház a felperesre. A felperes a részvényvásárlások fedezetéhez szükséges 74.985.000 forintot részvényvásárlási előlegként 2005. július 27. és 2005. augusztus 11. napja közötti időszakban, részletekben az adós rendelkezésére bocsátotta.

[5] A felperes és az adós a szerződés lejártának határidejét a 2006. november 10. napján kelt megállapodással 2007. december 31. napjáig, a 2007. november 30. napján kelt megállapodással pedig 2008. december 31. napjáig meghosszabbította.

[6] A felperes, az adós és a cég2 között 2008. december 30. napján engedményezési szerződés jött létre, amelyre figyelemmel az adósnak a felperes felé fennálló tartozása 46.135.940 forintra csökkent.

[7] A felperesnek 2007. december 31. napi lejárati határidővel 4.430.000 euró kölcsönt nyújtott a bank1 a cím7 szám alatt található ingatlanon megvalósuló szálloda építése és hasznosítása céljából, amelynek II.9. pontja tartalmazta, hogy a kölcsön igénybevételének feltétele többek között, hogy az adós (felperes) nettó 350.000.000 forint saját erőt a beruházással összefüggésben felhasznál. A beruházás műszaki ellenőre a cég3 volt. A felperes az önkormányzati épület rekonstrukcióját befejezte, a beruházást megvalósította. A műszaki ellenőr 2008. február hóban a beruházás megvalósítása kapcsán záró riportot készített.

[8] A felperes a 2013. december 13-án kelt levelében felszólította az adóst 46.135.940 forint és késedelmi kamata tartozás megfizetésére. A levelet a felperes könyvelt - ajánlott - küldeményként adta postára 2013. december 18. napján. Az adós a tartozást nem fizette meg, ezért a felperes az adóssal szemben időközben megindult felszámolási eljárásban követelését hitelezői igényként bejelentette, a felszámoló az igényt 46.335.940 forint összegben nyilvántartásba vette.

[9] Az adós felszámolását az illetékes bíróság az egyszerűsített szabályok szerint befejezte, az erről szóló végzésben rögzítette, hogy az adós fellelhető vagyonnal nem rendelkezett. Az adóst 2016. január 14. napi hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

[10] Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperessel szemben a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján benyújtott keresetét a 2017. május 30. napján kelt, 1.G.40.817/2015/15. számú ítéletével elutasította, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a 15.Gf.40.557/2017/10/II. (helyesen: 15.Gf.40.577/2017/10/II.) számú ítéletében megváltoztatta és a megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetési feladatait, ezáltal meghiúsította a hitelezők követeléseinek kielégítését, így a felperes számára 46.135.940 forint összegben kárt okozott, amelyért felelősség terheli. A Kúria a Gfv.VII.30.484/2018/5. számú ítéletében a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta azzal a szövegezésbeli pontosítással, "hogy azt állapítja meg, az alperes a adós1 vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el feladatait, és ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 46.135.940 forinttal csökkent."

[11] A felperes hitelezői igénye sem a felszámolási eljárásban, sem azt követően nem nyert kielégítést.

[12] A felperes keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. 33/A. § (6) bekezdése alapján kötelezze az alperest 46.135.940 forint megfizetésére, emellett perköltség-igényt is előterjesztett. Keresetlevelében az alperes felelősségét megállapító ítéletre hivatkozott, továbbá arra, hogy az adós felszámolásában hitelezői követelését a felszámoló 46.335.940 forint összegben nyilvántartásba vette, az adós felszámolása befejeződött, hitelezői igénye sem a felszámolási eljárásban, sem azt követően nem térült meg.

[13] A BDT2016. 3467. számú döntésre utalva kifejtette, az alperes védekezésében felhozottak az alperes felelősségét megállapító határozatra tekintettel jelen perben nem vizsgálhatók. Az alperes írásbeli ellenkérelmében felhozott védekezésével szemben állította, hogy a felperes követelését az adós nem térítette meg, az alperes volt az a személy, aki a felperes és az adós között létrejött szerződést többször meghosszabbította, a szerződés lezárásának és az elszámolásnak a határidejét a felek végül 2018. (helyesen 2008.) december 31. napjában határozták meg. Állította, hogy az adós soha nem fizette vissza a kölcsönt, és a szerződést sem teljesítette, az adóssal szembeni követelése nem évült el, mert az adóst a 2013. december 13. napján kelt és ajánlott küldeményként 2013. december 18-án postára adott levelében felszólította a teljesítésre, a felszólítás a Ptk. 327. §-a értelmében az elévülést megszakította. E vonatkozásban a Kúria Gfv.VII.30.063/2016/6. számú döntésére hivatkozott, a kézbesítést érintően pedig a Cstv. 27. § (3) bekezdésére és a nemzetgazdasági miniszter 28/2012. (IX. 4.) NGM számú rendeletére utalt.