A Debreceni Ítélőtábla Pf.20859/2011/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 215. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 237. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.859/2011/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Feketéné dr. Szemző Margit ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve sz.-i (cím) lakos felperesnek - a Dr. Ürmös Ferenc ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve sz.-i (cím) lakos I. rendű, II.rendű alperes neve sz.-i (cím) lakos II. rendű és III.rendű alperes neve sz-i (cím) lakos III. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.453/2011/23. számú ítélete ellen a felperes által 24., az alperesek által 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzésére vonatkozó rendelkezést, és a földhivatal megkeresését akként módosítja, hogy a felperes ½ arányú tulajdonjogának bejegyzése mellett a II. és III. rendű alperes tulajdoni hányadát ¼ - ¼ arányra csökkentse; az alperesek által egyetemlegesen a felperesnek fizetendő első fokú perköltség összegét 218 750 (Kettőszáztizennyolcezer-hétszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 093 750 (Egymillió-kilencvenháromezer-hétszázötven) forintra felemeli.

Kötelezi egyetemlegesen az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 60 750 (Hatvanezer-hétszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 305 750 (Háromszázötezer-hétszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget, és térítsenek meg az államnak külön felhívásra 35 600 (Harmincötezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak, a II. és III. rendű alperesek az I. rendű alperes szülei.

A felperes és az I. rendű alperes 1995 márciusában vásárolták meg a Sz., B. u. ... tetőtér 2. szám alatti ingatlant, melynek egyenlő arányban váltak tulajdonosaivá.

1998. január 6-án kelt szerződéssel a házastársak megvásárolták a Sz., T., N. u. .. szám alatti építési telket, melyen 2001-ben családi ház építését kezdték meg, s azt 2003-ban fejezték be.

1999. december 28-án a felperes és az I. rendű alperes, mint eladók adásvételi szerződést kötöttek a II. és III. rendű alperessel, mint vevőkkel. A szerződés szerint a tulajdonukban lévő Sz., B. utcai ingatlan 4/10 - 4/10 tulajdoni hányadát értékesítették az I. rendű alperes szülei részére, akik ugyanilyen arányban váltak tulajdonosokká. Az okirat szerint a 2 960 000 forintos vételár kiegyenlítése a szerződéskötést megelőzően megtörtént. A szerződés 7. pontjában a felek rögzítették, hogy a vevők 1999. március 9-én kelt adásvételi szerződéssel eladták a Sz., T. L. krt. ... III/19. szám alatti ingatlanukat 3 300 000 forint vételárért, s ennek felhasználásával vették meg a B. utcai ingatlanrészt. Kérték az illetékhivatalt e tény figyelembevételére a vagyonszerzési illeték kiszabása során.

2002. január 2-án a peres felek újabb adásvételi szerződést kötöttek a B. utcai ingatlan összesen 2/10 hányadára, melyet a felperes és az I. rendű alperes 2 000 000 forint vételárért elidegenített a II. és III. rendű alperes részére. Ez az okirat is tartalmazta, hogy a vételár megfizetésére a szerződés kötését megelőzően sor került.

A felperes és az I. rendű alperes 2003-ig a B. utcai lakásban, majd a N. utcai családi ház felépülte után abban éltek 2008 júniusáig, amikor házasságuk megromlott. Ettől kezdve a felperes a gyermekekkel ismét a B. utcai ingatlanban élt. Onnan 2009 júliusában költözött el, azóta a lakás üresen áll. 2006. és 2008. júniusa között ezt a lakást bérbe adás útján hasznosították a "fiatalok", s a bérleti díjjal ők rendelkeztek.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a B. utcai ingatlanra kötött két adásvételi szerződés színlelt, ebből következően semmis, s állítsa helyre az eredeti állapotot oly módon, hogy állapítsa meg, hogy ezen ingatlan ½ tulajdoni hányada őt illeti meg, s kötelezze az alpereseket, hogy tűrjék ennek ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Arra hivatkozott, hogy az 1999. december 28-án kelt szerződés indoka az volt, hogy a II. és III. rendű alperesnek a T. L. körúti ingatlanuk értékesítése után ne kelljen személyi jövedelemadót fizetni. A 2002. január 22-i szerződés motivációjaként azt jelölte meg, hogy a N. utcai építkezéshez szociálpolitikai kedvezményt kívántak igénybe venni, annak azonban feltétele volt, hogy tulajdonukban más ingatlan ne legyen. Állította, hogy a "vevők" vételárat nem fizettek részükre, a B. utcai ingatlant sosem vették birtokba, azzal nem rendelkeztek.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy a szerződések színleltek lennének. Azzal érveltek, hogy az I. rendű alperes és házastársa a N. utcai ingatlanon építkezett, s a szülők ebben kívánták őket anyagilag segíteni, lehetőségeikhez mérten. Az adásvételi szerződés megkötésének indoka az volt, hogy a B. utcai ingatlan tulajdonjoga a családon belül maradjon, azt tulajdonképpen unokáik számára kívánták megvásárolni. Nem vitatták, hogy a lakásba nem költöztek be, azt nem vették birtokba, ám állították, hogy a tulajdonukba került ingatlannal rendelkeztek, fiuk mindössze megbízottjukként járt el az ügyek intézésében.

Az elsőfokú bíróság P.20.296/2010/23. számú ítéletében a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljáró Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.694/2010/5. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A fellebbezési eljárással kapcsolatos költséget a felperes, illetve az alperesek részére 250 000 - 250 000 forintban állapította meg.

A folytatódó eljárásban az ítélőtábla végzésében adott iránymutatásnak megfelelően kiegészített bizonyítási eljárás lefolytatása után az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között 1999. december 28-án, illetve 2002. január 2-án kötött adásvételi szerződések érvénytelenek. Felhívta a földhivatalt, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően a Sz., B. u. ... tetőtér 2. szám alatti ingatlanra a felperes és az I. rendű alperes tulajdonjogát ½ - ½ arányban jegyezze vissza, ezzel együtt a II. és III. rendű alperes tulajdonjogát törölje. A II. és III. rendű alperest ezek tűrésére kötelezte. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 540 000 forint eljárási illetéket és a felperesnek "együttesen 15 napon belül 500 000 forint első- és másodfokú perköltséget".

Az elsőfokú bíróság a határozata indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, ám a 207. § (6) bekezdése értelmében a színlelt szerződés semmis. A bírói gyakorlat akkor tartja színleltnek a szerződést, ha a feleket valós szerződéskötési szándék nem vezette, azaz csak színlelték a szerződési akaratot. Az adott esetben ez azt jelentette, hogy a felperesnek kellett bizonyítania az adásvételi szerződésekről szóló teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben, hogy az eladóknak ténylegesen nem volt szándékában az ingatlan-átruházás, illetőleg a vevőknek a tulajdonjog megszerzése, és vételár kifizetésére sem került sor. Hangsúlyozta, hogy mivel családon belül kötött szerződésekről van szó, közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre, így a közvetett bizonyítékokból lehetett következtetni a szerződés színleltségére.