A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31263/2020/6. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A felperes a felmondás közlését követően képzettségének, végzettségének megfelelő, és a korábbi munkarenddel azonos munkakörben el tudott volna helyezkedni, ezért az általa betölthető munkakörben elérhető jövedelmet az elsőfokú bíróság jogszerűen vonta le.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70060/2020/21., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31263/2020/6.* (ÍH 2021.61), Kúria Mfv.10068/2021/5. (BH 2022.2.52)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.263/2020/6.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (felperesi jogi képviselő címe ügyintéző: dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek - a dr. Pintér-Heves Dóra ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Alperes1 (alperes címe) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszűntetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 22.M.70.060/2020/21. sorszámú ítélete ellen a felperes által 22. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 170.957 (százhetvenezer-kilencszázötvenhét) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság döntése és az általa megállapított tényállás

[1] A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a megismételt eljárásban a 2020. július 9. napján hozott 22.M.70.060/2020/21. számú ítéletével kötelezte az alperest kártérítés címén 250.780 forint elmaradt munkabér, és 98.400 forint cafetéria megfizetésére a felperes javára, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, egyben a felperes kötelezte 81.063 forint alperesnek járó perköltség viselésére. Akként rendelkezett továbbá, hogy az alperes 20.500 forint illeték megfizetésére köteles az állam javára, míg a felperest terhelő 107.700 forint illeték az állam terhén marad.

[2] Az elsőfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék Budapest Környéki Törvényszék ügyszáma számú rész-közbenső ítélete alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében megismételt eljárásban a kiegészített bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg.

[3] A felperes 2016. január 11-től állt munkaviszonyban az alperesnél forgácsoló gépkezelő munkakörben. Munkaszerződés szerinti munkabére 120.000 forint volt, amely október 01-jén 160.000 forintra, majd 178.080 forintra emelkedett és emellett havi 8.200 forint cafetéria juttatásban is részesült.

[4] A felperes GYED-en lévő élettársával és bölcsődés korú gyermekével él egy háztartásban helység1. Élettársa 2016. decemberében jelezte munkába állási szándékát a munkáltatója felé, így 2016. december 25-én ismét aktív állományba került, és a szabadság kivételét követően 2017. március 24-én munkába állt.

[5] Az alperes 2017. április 3-án felmondást közölt a felperessel és 30 nap felmondási idővel, 2017. május 3. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát.

[6] A felperes 2017. május 4-től 48 napon keresztül napi 3.861 forint, összesen 185.328 forint álláskeresési járadékban részesült, és ezen időponttól 2017. szeptember 12-ig regisztrált álláskereső volt. Ezt követően a Hivatal törölte a rendszerből, mivel jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget. 2019. március 14-én a felperes ismét regisztrált álláskeresőként.

[7] A felperes álláskeresés kapcsán személyesen jelentkezett a városi cég1.-nél CNC gépkezelő munkakörbe, illetve munkaerő közvetítő útján a helység1 található cég2.-hez összeszerelő operátor munkakörbe. Mindkét helyen egy tesztíráson vett részt és mivel a szóbeli elbeszélgetésen kiderült, hogy a cég1.-nél három műszakban és időnként hétvégén, illetve az cég2.-nél négy műszakban kellett volna dolgozni, az álláslehetőségeket nem fogadta el. Ezen túl egy volt kollégájától - aki az cég3.-nél csoportvezetőként helyezkedett el - információt kapott arról, hogy lehetőség van a cégnél egy műszakos munkarendben, 6.00-16.00 óráig tartó munkavégzésre. A felajánlott állást szintén nem fogadta el, mivel a 6.00 órás munkakezdés miatt a gyermekét nem tudta volna bölcsődébe vinni.

[8] A felperes 2017. június 28-30. között 3 napon, továbbá 2017. július 3-4. napja között 2 napon egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett munkát a cég4.-nél, ahol összesen 24.920 forint jövedelmet szerzett.

[9] A felperes egy havi távolléti díja 178.080 forint volt az alperesnél.

[10] A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva keresetet terjesztett elő. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 3-án kelt Budapest Környéki Törvényszék ügyszáma számú rész-közbenső ítéletében a jogviszony jogellenes megszüntetésére figyelemmel a jogkövetkezmények vizsgálata érdekében az eljárás folytatására utasította az elsőfokú bíróságot.

[11] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdése, 167. § (2) bekezdése, 169. § (1) bekezdése, 172. § (1) bekezdés a)-b) pontja, (2) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése és a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontja alapján kisebb részben találta alaposnak a felperes munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei körében előterjesztett keresetét.

[12] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a jogerős rész-közbenső ítélet alapján azt vizsgálta, hogy a felperes a keresettel érvényesített időszakban (2017. május 4. és 2018. május 4. között) eleget tett-e a kárenyhítési kötelezettségének. E körben a munkavállalótól elvárható magatartás meghatározása során abból indult ki, hogy a munkavállalótól életkora, egészségi állapota, családi és lakóhelyi körülményei alapján mi tekinthető kellően aktív, tényleges elhelyezkedési szándékot tükröző magatartásnak.

[13] A cég1., az cég2. és az cég3. felperes előadásával egyező perbeli adatszolgáltatásai alapján elfogadta, hogy a felperes ezen cégeknél ténylegesen állást keresett. Ezen túlmenően azt állapította meg, hogy bizonyíthatóan a cég4.-nél kívánt a felperes elhelyezkedni, egyéb, az általa hivatkozott további álláskeresési próbálkozásait azonban semmivel nem igazolta. Hangsúlyozta, hogy nem kellően aktív és nem folyamatos álláskeresési szándékot tükrözött az a körülmény, hogy felperes 2017 decemberétől az általa vásárolt családi ház felújítási munkáit végezte, illetve nem jelent meg a munkaügyi központ előtt a meghatározott időpontokban, amely az álláskeresők nyilvántartásából való törlését eredményezte.