ÍH 2022.115 ELÉVÜLÉS MEGSZAKÍTÁSA, VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉK

A rPtk. 327. § (3) bekezdése attól az időponttól kezdődően alkalmazható, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi törvényi feltétele bekövetkezett. Ez az időpont a végrehajtási záradékkal való ellátáshoz szükséges, a Vht. 23/C. §-ának mindenben megfelelő közjegyzői okirat rendelkezésre állásának időpontjával azonos. Ilyen lehet a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés az okirat szerinti teljesítési határidő elteltét követő napon. A még nem esedékes kötelezettségvállalásról készült közjegyzői okirat ezzel szemben kizárólag azon a napon válik erre alkalmassá, amikor a végrehajtást kérő azt is közokirattal tanúsítja, hogy a feltétel bekövetkezett, a követelés felmondás következtében esedékessé vált. [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 327. § (1) és (3) bekezdés, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 23/C. § (2) bekezdés, 3/2020. Polgári jogegységi határozat indokolásának 3. pontja]

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.23007/2021/8., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20427/2022/6. (*ÍH 2022.115*), Kúria Gfv.30039/2024/7., 3176/2025. (V. 30.) AB végzés

***********

A 2008. május 22-én kötött szerződés alapján az alperes 420 hónap futamidőre svájci frankban nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felperesnek. A felek a kölcsönt az abból vásárolt ingatlanra alapított jelzálogjoggal, valamint elidegenítési és terhelési tilalommal biztosították. A szerződéskötés napján a felperes közjegyzői okiratba foglalta szerződéses kötelezettségei maradéktalan teljesítésére vonatkozó nyilatkozatát. Az ingatlanra az alperes javára 115.311 svájci frank és járulékai erejéig jelzálogjogot, továbbá a jelzálogjog biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az alperes 2014. február 24-én a felperes késedelme miatt a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta.

A felperes 2021. március 15-én annak megállapítása iránt indított pert, hogy az alperes követelése elévült. Végleges keresete szerint az 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés c) pontja, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 264. § (1) bekezdése, 325. § (1) bekezdése, 326. § (1) bekezdése és 327. § (3) bekezdése alapján azt kérte, hogy a bíróság keresse meg a megyei kormányhivatal földhivatali osztályát az ingatlan tulajdoni lapjának III/3. pontjában bejegyzett jelzálogjog, valamint III/4. pontjában bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlése érdekében, és alperest kötelezze ennek tűrésére. Keresetét arra alapította, hogy az alperes követelése elévült, ennek következtében a követelést biztosító jelzálogjog megszűnt.

Az alperes a perindítást követően kérte a felmondásról közjegyzői tanúsítvány kiállítását, majd a közjegyzői okirat záradékoltatásával 2022. január 28-án végrehajtást kezdeményezett a felperessel szemben.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy az ingatlanra 115.311 svájci frank és járulékai erejéig a javára bejegyzett jelzálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat törölje a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásból. Rendelkezett továbbá a megyei kormányhivatal megkereséséről a jelzálogjog és az elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt.

A bíróság az ítéletében tényként rögzítette, hogy a felek 2008. május 22-én kötött kölcsön- és jelzálogszerződésüket, valamint a felperes egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát közjegyzői okiratba foglalták. A jelzálogszerződés alapján a felperes ingatlanára a jelzálogjogot, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperes késedelme miatt az alperes 2014. február 24-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, majd 2019. november 11-ig írásban több alkalommal felhívta tartozásának megfizetésére a felperest. Az alperes kérelmére a közjegyző 2021. szeptember 9-én a felmondásról tanúsítványt állított ki, amely alapján az alperes 2022. január 28-án kérte végrehajtási záradék kiállítását.

Az összegzett tények alapján a bíróság megállapította, hogy a felmondásban megjelölt teljesítési határidő leteltét követő naptól, 2014. március 6-tól számított öt éven belül az alperes nem kezdeményezett végrehajtást a felperessel szemben. Az írásbeli felszólítások nem voltak alkalmasak az elévülés megszakítására, ezért az alperes követelése 2019. március 6-án elévült. Ennek következtében a rPtk. 264. § (1) bekezdése alapján a jelzálogjog megszűnt, ami az Inytv. 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján megalapozta a felperes törlés iránti keresetének a teljesítését. A bíróság a BH 2014.151. számon közzétett eseti döntésre utalva kifejtette, hogy a keresetlevélhez csatolt közjegyzői okiratba foglalt szerződés és kötelezettségvállaló nyilatkozat alapján az alperes közvetlenül végrehajtható követelése az okiratban meghatározott határidő elteltével nemcsak esedékessé, hanem végrehajthatóvá is vált. Ezt követően az alperesnek módja és lehetősége volt végrehajtási kényszer alkalmazására, ezért irányadó volt a rPtk. 327. § (3) bekezdésének szabálya, és csak a végrehajtási cselekményt lehetett olyan célravezető jogérvényesítésnek tekinteni, ami az elévülés megszakadását eredményezi. Ezt nem befolyásolta, hogy az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (2) bekezdése értelmében a felmondás közokirati tanúsítása a végrehajtási záradék kibocsátásának előfeltételét képezte. A felmondással ugyanis a követelés végrehajtási úton való érvényesítésének valamennyi feltétele bekövetkezett, és kizárólag az alperes döntésétől függött, hogy kéri-e a felmondásról közjegyzői tanúsítvány kiállítását.

Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a Pp. 381. §-a alapján a hatályon a kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.

Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rPtk. 264. §, 324. § (1) bekezdésének, 327. § (1) és (3) bekezdésének, a Vht. 23/C. § (1)-(2) bekezdésének, és a Pp. 346. § (5) bekezdésének megsértésével hozta meg a döntését.