BH 2014.5.151 A végrehajtási záradékkal ellátható okiratok alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nem csak esedékessé, egyszersmind végrehajthatóvá is válnak. Az ilyen követelések esetében a végrehajtási jog elvévülése - az egyéb feltételek fennállása esetén - a követelésre megállapított teljesítési határidő letelte utáni napon kezdődik. Ettől az időponttól kezdve a követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthető, ezért az elévülésének megszakítására a Ptk. 327. §-ának (3) bekezdése az irányadó. Ha mód van végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti [Ptk. 327. § (3) bek.; 1994. évi LIII. tv. 13. § (1) és (5) bek.].

A felperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatban elismerte, hogy kölcsön jogcímén 3 millió forinttal tartozik az alperesnek és vállalta, hogy tartozását 2002. szeptember 22-ig visszafizeti.

A felperes 2007. január 15-én teljes bizonyító erejű magánokiratot írt alá, amelyben 86 900 USD-nak megfelelő összegű tartozását elismerte és a visszafizetését 2007. június 15-ig vállalta.

Az alperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján 2009. szeptember 22-én kérte a felperessel szemben a végrehajtás elrendelését. A bíróság 2010. január 11-én látta el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot.

A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a követelés és a követelés végrehajtásának joga elévült, mivel az alperes a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátását az ötéves elévülési idő leteltét követően igényelte. Előadta, hogy a záradékolni kért, 2002. június 4-i közjegyzői okirat előzményét a 2002. május 22-én megkötött kölcsönszerződés képezte, s mivel a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerő nyilatkozat nem a 2002. május 22-i kölcsönre vonatkozott, nem szakíthatta meg a 2002. május 22-i ügyletből eredő követelés elévülését. Hivatkozott arra is, hogy a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülését csak végrehajtási cselekmény szakíthatta volna meg, amelyre nem került sor. Állította továbbá, hogy 2002. május 22-én nem 3 millió, hanem csupán 2 millió forint kölcsönt kapott az alperestől, amelyet 2004-ben visszafizetett.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy felszólító levelei a felperes címéről "ismeretlen helyre költözött" kézbesítői jelzéssel érkeztek vissza, a követelés elévülését pedig a felperes 2007. január 15-i tartozáselismerő nyilatkozata megszakította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megszüntette a végrehajtást. Indokolása szerint a végrehajtandó követelés elévült: a felperesnek legkésőbb 2002. szeptember 22-ig vissza kellett volna fizetnie az alperes részére a kölcsöntartozást, s mivel a teljesítési határidő leteltével, azaz 2002. szeptember 23. napjától a tartozás végrehajthatóvá vált, ettől az időponttól kezdődően öt év állt az alperes rendelkezésére, hogy az elévülést megszakító cselekménnyel éljen. Az elévülést kizárólag végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg: minden olyan intézkedés, ami a végrehajtás elrendelésére irányul. Azonban nem tartozik ebbe a körbe a felperesnek kézbesített felszólító levél, továbbá a tartozás felperes részéről való elismerése. Az alperes csupán 2009. szeptember 22-én kérte a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, azonban a követelés és végrehajtásának joga ekkor már elévült.

Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem bizonyította a perbeli tartozás megfizetését.

Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a keresetet.

Döntését azzal indokolta, hogy önmagában a kölcsön visszafizetésére vonatkozó teljesítési határidő eltelte nem teszi végrehajthatóvá a követelést, ehhez további aktus szükséges, mégpedig a végrehajtási záradék kibocsátása. A végrehajtási záradékkal el nem látott okirat nem "végrehajtható határozat", hanem "végrehajtandó okirat", ugyanakkor az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 327. § (3) bekezdése a "végrehajtható határozatokra" tartalmaz előírást, a "végrehajtható határozat" meghozatala előtti időszakra nem ez a rendelkezés, hanem a Ptk. általános elévülési szabályai, a 327. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak. Az adott esetben a 2002. június 4-én kelt közjegyzői okirat csupán "végrehajtandó okirat", míg a 2010. január 11-én záradékkal ellátott közjegyzői okirat a "végrehajtható határozat".

Mivel az alperes a 2002. június 4. napján aláírt közjegyzői okirat záradékolását csupán 2009. szeptember 22-én kérte, vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy ez idő alatt történt-e az elévülést megszakító, a Ptk. 327. § (1) bekezdésének körébe tartozó jogcselekmény, és arra a következtetésre jutott, hogy a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerés megszakította az elévülést. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával rámutatott, hogy 2007. január 15-én kelt tartozáselismerés a perbeli követelésre vonatkozott, tekintettel arra, hogy a tartozás aktuális összege nagyságrendileg megfelelt a 2007. január 15-i nyilatkozatban foglaltaknak, a 3 millió forint kölcsönösszegtől mindössze 20 000 forinttal tért el.

Mivel az alperes követelése nem évült el, a felperes pedig nem tudta azt bizonyítani, hogy tartozását megfizette volna, a másodfokú bíróság a végrehajtás folytatását találta indokoltnak.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A perbeli jogvita elbírálása szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalt tartozáselismerés esetén alkalmazásra kerülhet-e a Ptk. 327. § (3) bekezdése, azaz a közjegyzői okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével kezdődő elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják-e meg (amely az elsőfokú bíróság álláspontja), vagy (a jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint) különbséget kell-e tenni egyrészről a végrehajtandó okirat: a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés, másrészről a végrehajtható határozat: a végrehajtási záradékkal ellátott közokirat között, és amely különbségtétel esetén a Ptk. 327. § (3) bekezdése valóban csak a záradék kiállítását követően irányadó-e az elévülésre.

A vázolt jogkérdés tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló: a záradékolható okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért ez esetben a követelésnek - és ezzel együtt végrehajtási jogának - a teljesítési határidő leteltét követő napon megkezdődő elévülését a Ptk. 327. § (3) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.