A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37431/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15. §, 111. §, 2007. évi CXXIX. törvény (Tfvt.) 12. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.431/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Putnoki-Nagy Pál ügyvéd /3525 Miskolc, Kis-Hunyad u. 6./ által képviselt I. rendű, a dr. Dobi Andrea ügyvéd /3700 Kazincbarcika, Egressy B. u. 15./ által képviselt II. rendű, és a dr. Putnoki-Nagy Pál ügyvéd /3525 Miskolc, Kis-Hunyad u. 6./ által képviselt III. rendű felpereseknek a dr. Tamasek Edina jogtanácsos által képviselt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Földhivatala /3525 Miskolc, Vologda u. 4./ - mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivatal jogutódja - alperes ellen termőföld más célú hasznosítása tárgyában született közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.778/2009/7. számon 2010. január 14-én kelt ítéletével szemben az I. és III. rendű felperesek által 8. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.778/2009/7. számú ítéletét, továbbá az alperes 10274/3/2009. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezi.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és III. rendű felpereseknek fejenként 50.000 /ötvenezer/ forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A perben nem szereplő Korlátolt Felelősségű Társaság /a továbbiakban: Kft./ az első fokon eljárt Edelényi Körzeti Földhivatalhoz kérelmet terjesztett elő, az annak mellékleteként benyújtott terület-kimutatás és vázrajz alapján a termőföldekből 208.011 m2 termőföld más célú hasznosításának engedélyezése céljából. Az ingatlanok a bejegyző határozatok alapján bányateleknek tekintendők.

A körzeti földhivatal - a szakhatósági állásfoglalások beszerzését követően, valamint helyszíni szemle után - 10.088/4/2009. számú határozatával engedélyezte a végleges, más célú hasznosítást külszíni fejtéses bánya céljából.

Az I. és III. rendű felperesek az elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztettek elő, utalva arra, hogy a végleges más célú hasznosításhoz - mint tulajdonosok - nem járultak hozzá, továbbá az elsőfokú eljárás során őket a közigazgatási hatóság nem hallgatta meg, az eljárásba nem vonta be. Az I. rendű felperes külön rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság részére a határozatot nem kézbesítette, mivel tulajdonoskénti bejegyzése még nem történt meg, csak széljegyként szerepelt a határozat meghozatalakor.

A másodfokon eljárt alperes 10.274/3/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozatának indokolásában hivatkozott a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény /a továbbiakban: Tfvt./ 9-13. §-aira, melyek nem írják elő, hogy az engedélyezési eljárásba a termőföld tulajdonosát be kell vonni, illetve, hogy az engedélyt csak a tulajdonosi hozzájárulás birtokában lehet megadni.

Kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./ 5. § /1/ bekezdése alapján az alperes az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatokat és tényeket volt köteles figyelembe venni, valamint hangsúlyozta, hogy a földhivatali határozat a termőföld végleges más célú hasznosítása engedélyezése során nem egy konkrét - határozatban nevesített - tevékenység végzését engedélyezi, hanem arról rendelkezik, hogy a termőföld erre a megjelölt célra az egyéb szükséges további engedélyek beszerzése után egyáltalán felhasználható-e. Ezért az adott földterület felett sem tulajdonjogot, sem rendelkezési jogot nem biztosít, így a felperesek által sérelmezett kártalanításról sem kellett rendelkeznie.

Az I. rendű felperes az eljárás megindításakor még nem volt bejegyzett tulajdonos, a termőföld tulajdonosa akkor még a Magyar Állam volt, az alperes szerint a földvédelmi eljárásban az eljárás megindításakor nyilvántartott ingatlan-nyilvántartási adatokat kellett figyelembe venni.

Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetet a bíróság jogerős ítéletével elutasította. Rámutatott, hogy mindhárom földrészlet tulajdoni lapjának I. részén jogi jellegként a bányatelek megjelölés szerepel.

A Tfvt. 9. § /1/ bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy termőföldet más célra az ingatlanügyi hatóság engedélyével lehet hasznosítani, de ez az engedély nem mentesít a külön jogszabályok szerint szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.

Az ingatlanok kisajátításához ezen engedélyre szükség volt, azonban ennek kiadása nem tehető a későbbi kisajátításról szóló engedélytől függővé.

Rámutatott a bíróság arra is, hogy az eljárt alperes a Tfvt. 7. § /2/ bekezdése szerint folytatta le a közigazgatási eljárást, szemlét tartott, a szakhatóságokat értesítette, állásfoglalásukat beszerezte, figyelembe vette. Határozata a jogszabály által támasztott feltételeknek megfelelt, a Tfvt. 13. § /1/ bekezdésében rögzített feltétel - mely szerint a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, érvényét veszti - a határozat rendelkező részébe bekerült.

A tulajdonosi jogok és érdekek csorbulásával kapcsolatban a bíróság arra mutatott rá, hogy ezek későbbi, esetleges kisajátítási, vagy bányászati eljárásra tartoznak, a termőföld más célú hasznosítására irányuló eljárásban a kérelem eldöntése kapcsán jelentőséggel nem bírnak.

Az eljárásjogi kifogásokkal kapcsolatban rámutatott arra, hogy a földhivatali eljárásban - az alperesi állásponttól eltérően - nem csak az Inytv-t, de a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ rendelkezéseit is alkalmazni kellett volna.

A bíróság utalt arra, hogy a II-III. rendű felpereseket az alperesi és elsőfokú szervek ügyfélnek tekintették, határozatot részükre kézbesítettek.

Az I. rendű felperes részére azért nem kézbesítettek határozatot, mert az eljárás során tulajdonjoga csupán széljegyként került még feltüntetésre az érintett ingatlan vonatkozásában.

A bíróság e körben rámutatott, hogy az I. rendű felperes alappal hivatkozott a Ket. 15. § /1/ bekezdésére, és az EBH2007. 1753 számon közzé tett legfelsőbb bírósági álláspontra, mely szerint a széljegyben feltüntetett vevőket is - kötelmi igényük alapján - ügyfélnek kell tekinteni.

A bíróság szerint azonban - mivel az I. rendű felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú határozat ellen - jogorvoslati jogával élni tudott.

Külön is rámutatott a bíróság arra, hogy az alperesi, illetve elsőfokú hatóságnak a Ket. 29. § /3/ bekezdés b/ pontja szerint az ügyfeleket - a felpereseket - értesíteni kellett volna az eljárásról, a 49. § szerint a helyszíni szemléről, a 70. § /1/ bekezdése alapján az iratokba való betekintésről.